Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

közöttük különösen a pesti asztalosmesterek fényezett diófa borítású, rózsa, palisander és jávorfa berakásokkal s az asztalosok jelvényeivel díszített céhládája, amely a különböző céhek szintén művészi kivitelre törekvő ládái sorából magasan kiemelkedik. (91 — 92. kép.) A céhládákon kívül azonban más hitelcsen pesti vagy budai bútor a XVIII. századból nemigen ismeretes. Az Iparművészeti Múzeumban levő budai almárumiról nem bizonyítható, hogy itteni mester munkája. A budai városháza remek lábasórájáról — a városi tanács helyi mestereket foglalkoztató tevékenységéből — következtethetjük csak, hogy talán itt készítették. (90. kép.) A pesti pálos könyvtár berendezését készíthette (van is rá adat) idegenből jött pálos faragó mester. Az azonban semmiképpen nem valószínű, hogy a pesti asztalosmesterek a céhládájukat mással készíttették volna el. Templomi berendezések esetében már számos adat maradt fenn a pesti és a budai asztalosmesterek munkásságáról, és sok esetben fennmaradtak a tárgyi emlékek is.

66 Érdekes viszont, hogy a pesti Mayerhoffer András által tervezett és a fiával 1755—1766 között kiviteleztetett péceli Ráday-kastélynál, ahol a kőfaragó munkáikat a pesti Conti Lipót végezte, a könyvtárterem freskóit 1763-ban a budai Schervitz Mátyás festette, a berendezést, a művészi kivitelezést igénylő bútorokat főképp Bécsből és Pozsonyból szerezték be. Csupán 1776-ban fordult elő pesti asztalosmester a péceli kastély berendezői között, de ekkor már nagy megrendeléssel. A pesti és a budai bútorművesség azonban ekkor még nem volt komoly versenytársa a külföldi bútorművességnek, amely a. „finomabb bútorokat" szállította. A „finomabb bútorok" minden bizonnyal nemcsak a művészi kivitelezés minőségét jelen- Allinger tették, hanem az európai bútorművesség területén az 1780-as években jelentkező új stílusirány- András zatnak, a copfnak a terjedését is. Pontos adatokkal és fennmaradt tárgyi emlékekkel bizonyítható, hogy a Budára helyezett Helytartótanács bútorait 1785-ben az udvari kamara rendeletére Allinger András pozsonyi asztalos tervezte és készítette. Ezek a bútorok, amelyeken — a barokk és rokokó bútorokkal szemben — már az egyenes vonalak uralkodtak, nemcsak a könnyű használhatóságukkal, hanem célszerűségükkel is a polgári igények kielégítésére alkalmasabbak vdltak, mint a nehézkes, sok helyet elfoglaló barokk vagy rokokó stílusú bútorok. Városi lakáisok, a szaporodó bérlakások berendezésében, s ugyanakkor a művészi elemeknek az alkalmazásában a bútorok művészi kivitelezésében a pesti és a budai asztalosmesterek ettől kezdve egyre nagyobb szerepet játszottak.

07 Budán és Pesten a XVII. század vége óta folyamatosan működött egy-két könyvkötő. A Könyvkötő könyvkötőmesterségnek és művészetnek lendületet a XVIII. század első felében a helybeli művészet nyomdászatnak a megindulása, a század közepétől kezdve a könyvkereskedelem felvirágzása adott, s fejlődési lehetőségeit is ez biztosította. Pesten 1746-ban, Budán 1767-ben könyvkötő céh is alakult, Az egyetem, illetőleg az egyetemi nyomda Budáira helyezéséig azonban az itteni könyvkötő művészet — mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt — csak másodrangú 92. A pesti asztalosok céhládájának részlete