Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

A XVIII. század közepén az ötvösművészet terén a vezető szerepet a pesti mesterek vették Pesti át, akik 1759-ben külön céhet is alakítottak. Ez a céh már nem a rác ötvösmesterek céhe volt, ötvosmesterek hanem a bevándorolt bécsi és cseh ötvösöké, s a céhnek erős kapcsolódása volt a bécsi céhekkel. Pest a XVIII. század második felében az ötvösművészet terén nemcsak Budát szárnyalta túl, hanem a többi magyarországi ötvös-gócpontot is. A rácok szerepe megszűnt nemcsak Pesten, hanem Budán is, ahol szintén túlnyomórészt német aranyművesek telepedtek le, és csak egy-két rác aranyműves fia folytatta apja mesterségét. A pesti céh megalakítása tulajdonképpen egy fennálló helyzetnek a szentesítése volt: a pesti aran y mű vesség már túlsúlyba került a budaival szemben, és a forma terén is teljes volt a nyugateurópai barokk ízlés érvényesülése. A pesti céh megalaktdása után a stílusban is történt változás, nem a céh megalakulása következtében, hanem a mesterek fejlődő formakifejezése által. Természetesebb formakezeléssel, bátor domborításokkal, a trébelés merészségével, szeszélyesebb kontúrokkal találkozunk. Nemcsak az egyházi használati edények képviselik ezt a stílust, hanem a polgári használati tárgyak is. A pesti ötvösművészet nagy virágzása az 1780-as évekre esik. A XVIII. század második felének pesti ötvösmesterei közül (a kiemelkedő tehetségű) Pause József és Paschberger József művein kívül igen sok mester alkotásait őrzik a budai és pesti, valamint a vidéki templomok kincstáraiban. (86. kép.) Ezektől a mesterektől — mint Schwager János Mihály, Reichenpfalter Simon, Kojanich János, Dallinger Pál, Ábrahámffy Mihály — számos világi ötvösmű is ismeretes. A pesti mestereknek vidékre való dolgozása a pesti ötvösművészet kisugárzását jelzi. Hatvan, Gyöngyös, Kecskemét, Komárom, Sződ, Kiskundorozsma, Ocsa, Sátoraljaújhely, Gyula, Szeged, Csongrád, Nagydorog, Cece, Gyermely, továbbá más pest és Fejér megyei, de Borsod, Hajdú és Csongrád megyei helységek is jelzik azt a területet, ahol a pesti ötvösmesterek művei találhatók. Katolikus és protestáns egyházak, valamint zsidó hitközségek éppen úgy foglalkoztatták ezeket a mestereket, mint a főurak és a gazdagodó polgárok.

59 A XVIII. századi pest-budai ötvösművészetről átfogó képet ma még nem lehet adni. A templomok kincstáraiban levő ötvösművészeti tárgyak csupán csak töredékei annak a művészi termelésnek, amely a budai és a pesti ötvösök száma alapján elképzelhető. Figyelembe kell venni azt is, hogy 1809ben az államháztartás deficitjének és a Napóleon által követelt 200 millió forint összegnek az előteremtése céljából elrendelt ezüst- és aranydézsma alkalmával Budán és Pesten is (ha a bécsivel nem is azonos mennyiségű) igen sok arany- és ezüsttárgy kerülhetett beszolgáltatásra és beolvasztásra. A város műkincsállománya azonban már korábban is jelentékeny mértékben szegényedett: a szerzetesrendek feloszlatásával kapcsolatosan árvezéseken egyrészt magántulajdonba kerültek egyes műkincsek, másrészt vidéki templomokba szóródtak szét, ugyanakkor azonban jelentős rész került ki az országból is. Pesten három, Budán öt templom, illetőleg rendház felszerelésének és berendezésének az elszállításáról, illetőleg elkótyavetyéléséről tudunk az 1780-as évekből. Ezeknek a műkincseknek egy része főképp a környékbeli templomokba került, vagy azokba 87. A pesti molnárcéh ónkancsója, 1738. Kiscelli Múzeum