Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

díszesebb berendezési tárgyát, a szószéket és a Borromei Szent Károly-képnek az alépítményét és keretét, amely méltó párja a templomban a szószéknek; e kettő együtt Bebo kimagasló szobrászati képességének bizonyítéka. (76. kép.) Borromei Károly alakjával és emlékével Bebo még egy nagyszabású alkotásában is foglalkozott. Zichy Miklósné Berényi Erzsébet megbízásából 1758—1763 között készítette el azt a fogadalmi emléket, amelyet a tűzvész, a pestis és a földrengés ellen védő szentek tiszteletére emelt. Az óbudai Zichy-kastély és az óbudai plébániatemplom mellett Bebo harmadik nagy munkája — 1759—1760-ban — a kiscelli trinitárius templom berendezése volt. A főoltáron kívül ő készítette el a templom hat mellékoltárát, a szentély stallumait, valamint Zichy Miklós síremlékét. Bebo Károly nagyarányú óbudai munkáisságán kívül jelentős tevékenységet fejtett ki más helységek (Vác, Mogyoród, Székesfehérvár, Zsámbék, Dunabogdány, Pilisszántó, Budaörs, Majk, Esztergom, Békásmegyer) templomaiban és Budán is. Vidéki munkáin kívül számos alkotása található Buda különböző templomaiban. Ezek nagy részét (mint vidéki alkotáisait is) főképp Zichy Miklósné megbízásából készítette el az 1760-as évek végétől kezdve: a vízivárosi kapucinus templomba, 1769-ben a vári Nagy boldogasszonytemplomba, 1770-ben az országúti ágostonrendi templomba, s templomberendező munkásságának befejezéseképpen 1771-ben a vízi- 79. A pesti Belvárosi templom Kálvária-csoportja városi Szent Anna-templomba. Számos műve, változatos munkáissága bizonyítja Bebo Károly tehetségét és szobrászatának újszerűségét a korábbi budai és pesti nehézkes szobrászattal szemben. Bebo nem egyszerűen mesterember, hanem művész volt, aki köztéri szobrot éppoly biztonsággal faragott, mint templomi szobrot, szószéket — és az oltárépítészetnek is a mestere volt. A Zichy család támogatása és megbízásai nemcsak számos feladatot, hanem folyamatos munkalehetőséget is biztosítottak számára, s tevékenysége révén a város szobrászati központ jellege tovább erősödött. Az óbudai Bebo-műhely nyilvánvalóan jó néhány szobi-ászt foglalkoztatott, hiszen olyan Eberhardt nagy mértékű munkát, mint amilyen Bebo nevéhez fűződik, egy ember elvégezni nem tudott Antal volna. Az óbudai műhelyben dolgozó szobrászok közül egy-kettőnek a neve és a munkássága is ismeretes. Itt dolgozott a győri születésű fiatal Eberhardt Antal is, aki 1750-ben Budán telepedett meg. Ekkor Hörger Ferenc Antal még élt, de már hetven éves is elmúlt; évek óta sem ő, sem a műhelye nem végzett olyan munkát, amelynek bármiféle emléke maradt volna. A fiatal, alig huszonöt esztendős Eberhardt Antal akkor költözött Budára, amikor ott nevesebb szobrász nem működött, a feladatok azonban igen nagy mértékben megszaporodtak. Itt először a Szent Katalin-templomban dolgozott, majd a legjelentősebb budai templom, a vízivárosi Szent Anna-templom építésénél kapott fontos munkákat. Ugyanekkor — nyilvánvalóan volt mesterének, Bebo Károlynak a megbízásából — a kiscelli trinitárius templom homlokzati fülkeszobrát is ő készítette. Lehetséges, hogy az ő munkája volt a kiscelli templom oromfalainak vagy a kapujának a szobrászati díszítése is. Feltételezhető, hogy a vízivárosi ferences templomban is dolgozott. Stílusa az 1740-es évek első felében Győrben, Eberhardt szülővárosában dolgozó bécsi szobrász, Johann Joseph Rössler hatását tükrözi. Valószínűleg Eberhardtnak valamelyik budai templom számára készített művei azok a Borromei Szent Károly- és Nepomuki Szent János-szobrok is, amelyek ma a pilisszentiváni templom főoltára mellett állnak. Ez a két szobor, valamint a budai Flórián-kápolna homlokzatára készített két püspökszobor és a Szent Anna-templom homlokzatára készített Szent Anna—Mária-szoborcsoport bizonyítja, hogy a XVIII. században Budán működött szobrászok között Bebo Károly mellett Eberhardt volt a legerősebb tehetség.