Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

róan bizonyítják. Nyilvánvaló, hogy Johann Bernhard Fischer von Erlach 1712-ben Budán járván ezeknek a fennálló falaknak (az eredeti alaprajzi elrendezésnek)"a figyelembevételével gondolt a helyreállításra, s ezt kellett figyelembe vennie Fortunate di Prati kamarai mérnöknek is, aki 1714-ben készített a palotáról helyszínrajzot. Valószínűleg e helyszínrajz alapján indult meg még ugyanebben az évben a középkori királyi palota súlyosan megrongálódott részeinek a bontása, s került sor arra, hogy Hölbling javaslatot tegyen a használható épületrészek újjáépítésére. Az építkezés 1715-ben indult meg, s ennek során helyreállították a palota legdélibb részét, és ennek az épületnek a nyugati oldalához kapcsolódva északi irányban egy új szárnyat építettek a középkori királyi palota falainak felhasználásával, a régi alaprajzi elrendezés figyelembevételével. A palota déli szárnya az építkezés során új alaprajzi elrendezést nyert: itt csak részben használták fel a középkori falakat. Az új (kétemeletes) palota nyugati homlokzata, a déli és az északi szárny falainak egy része épült középkori alapokra. A homlokzatok szoros rokonságban vannak azokkal az épületekkel, amelyeknek az építése, helyreállítása Hölbling nevéhez kapcsolódik. Az olasz díszítőstílusúnak nevezett homlokzati kialakítás itt is éppen úgy az adottságokhoz kapcsolódó szükségszerűség következménye, mint a városházánál, a Zeughausnál, vagy a Vár egyéb, ebben az időben helyreállított épületeinél.

19 (60. kép.) A királyi palota építése 1724-ben abbamaradt, és csak 1749-ben folytatódott. A palota új terveit Jean Nicolas Jadot császári udvari főépítész készítette el. Az új alaprajzi elrendezés az ő nevéhez fűződik. Jadot tervei szerint lebontották a korábbi palota nyugati szárnyát, és az előző építkezésből is csak a négyzetes zárt udvart körülvevő épületet hagyták meg. Ehhez a keleti oldalon egy előreugró részt építettek, és ettől északra az előreugró részhez kapcsolva megépítették a régi épületrész megfelelőjét. A palota kivitelező mestere 1750—1754 között Grassalkovieh Antal kamarai elnök udvari építésze, a komáromi származáséi Oracsek Ignác volt, és minden valószínűség szerint neki lehetett döntő szerepe a palota homlokzati kiképzésében. Ez a feltételezés érthetővé teszi a palota egyes homlokzati elemeinek rokonságát Grassalkovieh gödöllői kastélyával és a pesti paloták egyes hasonló megoldásaival. A királyi A királyi palota építésének a gondolata gróf Pálffy Jánostól, majd a kamarai elnökké kinepalota építése vezett Grassalkovieh Antaltól eredt. Ok szólították fel a megyéket és a városokat az adakoM(iria Terézia^ zásra, ,,édes hazánk és nemzetünk dicsőségére és boldogságára Budán építendő királyi residentiá"-ra. Az építkezés irányítása Grassalkovieh kezében lévén, nyilvánvaló, hogy a mesterek kiválasztásában, a tervezés és a kivitelezés ellenőrzésében is döntő szerepe volt. Az, amit a palota történetének egyik jeles kutatója (Kapossy János) „provinciális báj"-nak nevez — az épület külső megjelenésén a bécsi paloták vagy a francia kastélyok gazdagságával, előkelőségével és nagyvonalú könnyedéségével szemben — , arra is utal, hogy az alaprajzi elrendezésen kívül francia vagy jelesebb osztrák mester működésével a palota építésének ebben az időszakában 60. A budai királyi palota 1749 előtt. Causi felvétele. Bécs, Liehtenstein herceg térképgyűjteménye