Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

építő foglalkozású volt, s nem véletlen, hogy az első céh, amely Budán megalakult, a kőművesek, kőfaragók és ácsok egyesült céhe volt, amely 1691-ben kapott kiváltságlevelet. Ez a céh a két város mestereinek közös céhe volt. A budai céh első kiváltságlevele teljes jogot biztosított a céhes mestereknek Budán és Pesten kívül a teljes új szerzeményi területen való munkálkodásra. Ezt a jogot az 1695-ben alakult pesti céh mesterei is megkapták. A pesti mestereknek, akikhez a kiváltságlevél értelmében a Pest megyei mes terek is tartoztak, a kiváltságlevelet a budai céh adta át, azzal a megjegyzéssel, hogy „az ezen czéhben a budai mesterektől kapott szabadság artikulusuk nemcsak ne ártsanak a. legkisebb artikulusukban is a pestieknek, hanem inkább segítsék őket". Mindezekből következik, hogy mind a budai, mind a pesti mestereknek szabad volt — mint a pesti kiváltságlevélben írták — „mindenütt városokban, klastromokban, kastélyokban, falvakban és egyébként is bárhol a vidéken, a magyarországi új szerzeményekben (egy helyei sem vévén ki), ahol őket kívánják, mindenféle építkezést elfogadni és felvállalni".

2 A pesti és budai céhek mesterei a felszabadítást követő évtizedek folyamain a. középkori lakóházak maradványaiból a leggazdaságosabb eszközökkel, a tanult és a megrendelőik által is igényelt stílusjegyek alkalmazásával sajátságos városképet alakítottak ki. Ezt a városképet — különösen a kezdeti időszakban — olasz barokkos jellegűnek is lehetne (szokás is) nevezni, szinte igazolva látottan azt a — török uralom és annak feltételezett pusztításai ellenére is érvényesülő — szükségszerű kapcsolatot, fejlődéstörténeti vonalat, amely a reneszánsz és a barokk építészeti stílust összeköti. Ez a városkép azonban nem azért lett „olaszos", mert különösen Budán és kisebb mértékben Pesten a felszabadítást követő években, sőt évtizedekben számos olasz származású — főként katonai — építőmester működött, hanem az építészeti maradványok hatásaként.

3 Annak az egy-két — a későbbi korok átépítései vagy rombolásai után is fennmaradt — pontosan ismert XVII. század végi, jellegzetesen „olaszos" stílusú s bizonyíthatóan középkori maradványokból kialakított épületnek éppen nem az olasz származású építőmesterek voltak a tervezői vagy építői. Lehetne ugyan ez ellen érvelni azzal, hogy ezek a mesterek Bécsben vagy Ausztriában is megismerkedhettek az olasz barokk stílussal, sőt éppen azt tanulhatták, hiszen az olasz mestereknek a XVII. század végétől kezdve Bécs és Ausztria szinte második hazájukká vált, és igen sok ottani épület máig is az olasz barokk térhódítását bizonyítja. Ezeknek az épületeknek legalábbis a többsége azonban reprezentatív épület volt, nagy költséggel készült az új stílus iránt fogékony megrendelők számára. A felszabadítás után ilyen költséges építkezésekre Budán vagy Pesten sem lehetőség, sem szükség nem volt. Ha anyagi lehetőség és művészi igény lett volna, akkor nyilvánvalóan a reprezentatív épületeken tűnne fel az új stílus, elsősorban a templomokon. Templomokat azonban ekkor nem építettek, a régieket állították helyre, tették használhatóvá. Kőműves- és A polgári építkezés elsősorban a budai és a pesti kőműves céhek tagjainak a privilégiuma és kőfaragó- munkája volt. A céhek kiváltságlevelei a mesterek (tehát a munkavállalók, tervezők, kivitelemesteiek z

(fej számát szigorúan szabályozták: Budán 6 kőművest és 3 kőfaragómestert, Pesten 4 kőművest és 2 kőfaragómestert vehettek fel a céhbe. Csak az építési tevékenység nagymértékű fokozódása idején szüntette meg az 1777. évi új kiváltságlevél a létszámkorlátozást.

4 Az itt működő kőműves- és (főképp katonai s kamarai) építőmesterek, de különösen a pallérok és segédek száma az építési feladatok következtében a korlátozás ellenére is igen jelentékeny volt. Budán 1686—1705 között 15 kőművesmestert vettek fel polgárnak, és Schoen Arnold összeállítása szerint a felszabadítást követő 50 év alatt több mint 400 név szerint ismert szak53. A vízivárosi Medve utca 4. sz. alatti egykori ház. 1916. évi felmérés 54. XVTTT. századi épületek az óbudai Lajos utcában (a 121. kép részlete) „Olasz barokk" városkép