Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

házaiban is rendszeresen szerepeltek: a Hamletet, a Macbethet, az Othellót, az EmiliaGalottit, a Clavigót, a Minna von Barnhelmet — és ezeken kívül általában nem a francia tragédiákat, hanem a polgári drámákat. E színjátszásnak, amely nem véletlen, hogy nem "Budán, hanem Pesten vert gyökeret és ért el sikereket, a szórakoztatáson túlmenően ízlésfejlesztő hatása is kétségtelenül volt. Nem tagadható az a szerepe sem, hogy — bár az előadások német nyelvűek voltak — a városi polgárságon kívül a vásárok és törvénykezési napok alkalmából az országból ide sereglők figyelmét is felhívta a színjátszás fontosságára, felvetvén a magyar világi színjátszás lehetőségét is. Ennek a lehetőségnek a gondolatát éppen ezekben az években fogalmazta meg Bessenyei György a Bécsben 1778ban megjelent Magyarság című röpiratában, figyelmeztetvén arra, hogy a komédia eszköz az anyanyelv védelmére és fejlesztésére. Váratlan és meglepő módon tehát a pesti állandó színház létesítése és a rendszeres, német nyelvű előadások nem a német irodalom kifejlődését és fejlesztését ösztönözték és eredményezték, hanem Pesten, ebben a német polgárságú városban, a magyar irodalomét. Az anyanyelv védelmezésének, de sokkal inkább fejlesztésének a gondolata (az anyanyelvi irodalom erősítése és fejlesztése révén) a hetvenes évek magyar íróinak a legfőbb gondja volt. Ezen a téren elsősorban a magyar nyelvű drámaírás és a drámák előadásának biztosítása tekinthető jelentős lépésnek. Pest központi jelentősége a nyolcvanas években a színjátszás terén még inkább megmutatkozott.-Míg a budai színjátszás csak nehezen tudott — a kormányhatóságok idehelyezése előtt — kibontakozni, addig Pesten, a Rondellában, Wahr Károly társulatának úttörő jelentőségű szereplése után s annak következtében nemcsak a rendszeres színjátszás állandósult, s nemcsak a közönség részéről jelentkező s fokozé)dó igények hasznosnak mutatkozó kielégítését felismerő különféle társulatok keresték fel a többi magyarországi város — Pozsony, Kassa, Temesvár — után Pestet is, hanem állandó társulat letelepedésére is sor került: 1782-től 1787-ig Schmallögger Johanna színvonalas társulata játszott rendszeresen a pesti Rondellában. Ez a társulat a fennmaradt első színházi zsebkönyv szerint 1783-ban 276 előadást tartott, és 134 darabot mutatott be. Műsorának csaknem a felét ugyan az ezekben az években a bécsi színpadokon is sikeres balettelőadások tették ki, s ezek nyilvánvalóan biztos hasznot jelentettek (mint Schmallögger Johanna másik vállalkozása, az 1782-ben a Váci kapun kívül, a mai Bazilika helyén, bécsi mintára létesített,, Hetz Amphitheater" is). Azonban a társulat szereplésének mégsem ezek a látványosságok adtak jelentőséget, hanem az, hogy — az európai színpadok átlagműsorával — színházhoz szoktatta a pesti közönséget. Az állandó — német — színjátszás igen rövid idő alatt meggyökeresedett Pesten, és 1783-ban a pesti színház kötelékéből kivált néhány színész Budán is elkezdte a rendszeres előadásokat, egyelőre a Reischl Antal ácsmester által épített Duna-parti faszínházban. A színjátszás sikerét azonban nemcsak az állandósulás bizonyítja, hanem a műsor átalakulása is. Az igénytelenebb közönséget szórakoztató és gyönyörködtető balettelőadások háttérbe szorultak. Ekkor kaptak viszont nagyobb teret az operák (különösebi) sikerrel Paisiello, Sarti, Salieri és Dittersdorf operái) és a melodrámák, valamint a prózai előadások során nemcsak azok a darabok, amelyek a korabeli német színpadokat elárasztották (főképp az itt is nagy sikerrel játszott Schröder, Stephanie, Jünger, Weidmann, Grossmann színművei), hanem a még ma is klasszikusként — vagy legalábbis az irodalomtörténészek által — számon tartott szerzőké is (Shakespeare, Lessing, Goethe, Schiller, Iff land, Blumauer, Kotzebue — Goldoni, Moreto, Gozzi — Molière, Voltaire, Diderot, Beaumarchais). A műsor átalakulása, illetőleg módosulása nyilvánvalóan öszszefüggött azzal, hogy a kormányhatóságok Budára helyezésének a következményeképpen változott és bővült a színházlátogató) közönség köre és növekedett az igényessége. A budai és pesti színjátszás súlypontja 1787-ig Pesten volt. Ebben az évben ugyan II. József 1200 nézőt befogadó színházzá alakíttatta át a várbeli karmelita templomot, s a két város színházügyét a színvonal emelése érdekében egyesítette; a pesti színjátszás azonban továbbra is megtartotta fölényét a budaival szemben. Pesten 1787-től kezdve az egyesített társulat hetente négyszer (kedd, csütörtök, szombat, vasárnap), Budán pedig háromszor (szerda, péntek, vasárnap) tartott előadást. A már állandó társulatot ekkor a prágai német színháztól átjött Bulla Henrik igazgatta. Schmallöggerékkel együtt azonban a színészek nagy része is távozott (az volt az oka a balett háttérbe szorulásának), s a ruhatárat is magukkal vitték. Bulla igen szűkös körülmények között a tehetséges, de fegyelmezetlen társulattal olyan műsort állított össze, amely az akkori legkiválóbb német színházakéval vetekedett, azonban tervei sikeres megvalósítására lehetősége nem volt. A gothai színházi naptár 1788-ban azt írta Bulláról, hogy olyan darabok előadásával próbálkozott, amelyek meghaladták az erejét. Tuschl Sebestyén, a színházak bérlője 1789 tavaszán Bulla helyett ezért Brünnből az ottani színház igazgatóját, a bécsi Burgtheater volt színészét, Bergopzoomot hívta meg. A társulat fegyelmének megszilárdítása céljából erélyes rendszabályokat hozA magyar színjátszás lehetősége Magyar drámaírás Állandó német színtársulat Pesten és Budán A pesti és budai színházak műsora A pesti és budai színház egyesítése Bulla Henrik színházigazgcdása A Bergopzoom— Krumpf-féle társulat