Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

csot, mind a törvények és rendeletek végrehajtását, mind a hadi- és háziadó megfelelő kezelését ez a szerv kellett hogy ellenőrizze; ezért a vármegyéktől és a szabad királyi városoktól jelentéseket kívánhatott. A háziadó és a házipénztár elszámoltatását 1730-ban a magyar kamarának adták át, s ezután két kormányszék irányította a városok életét; a Helytartótanács inkább az igazgatás, a Kamara inkább a gazdálkodás vonalán.

115 A felülről egyre több vonatkozásban irányított városok csak ritka alkalmakkor — mint egy-egy országgyűlésen vagy a tárnoki székben — tudtak közösen fellépni. Említettünk ilyen példákat a kiváltságlevél megszerzéséért vagy a polgárdíj korlátozása ellen folytatott küzdelmek kapcsán. Buda szívesen tanult a királyi Magyarország városaitól: 1711-ben Pozsony, Nagyszombat és Szentgyörgy tanácsát kérdezte meg a polgármester helyettesítésének módjáról, s a néhány évvel előbb szervezett bírósága működésére nézve is valamelyik várostól kapott tanácsot. Pest magisztrátusa is Pozsony, Sopron, Kassa és Buda példájára kérte és kapta meg a polgármesteri állást. A magyar városi jog ilyen csatornákon át is behatolt.

116 Buda és Pest Közelebbi kapcsolatot várnánk Buda és Pest között, ez azonban még mindig elég laza volt. kapcsolata Majdnem azt mondhatnók, hogy a közös bajban jobban összetartottak, mint a kiváltságlevelek megszerzése után. 1702-ben Pest a budai polgároknak mentességet adott a kövezet vám alól, s a szívességet ők is viszonozták; egy évtizeddel később Buda közös szabályozásra hívta fel testvérvárosát az elköltözőktől szedhető illeték ügyében. Az 1711-i összeírást — országos előírás szerint — más város két-két tanácsnoka hitelesítette; ezt a szolgálatot kölcsönösen megtette egymásnak Buda és Pest. Ékesen szól az 1703—1705 közötti budai tanácsosi esküminta is, amely Pest városának levéltárában maradt fenn. Pest kisebb dolgokban is követte a tekintélyesebb jobb parti várost; 1772-ben átküldte az egyik kancellistát Budára, hogy tudja meg a kocsmák, kávéházak, üzletek vasárnapi nyitvatartására vonatkozó szabályokat. A Budáról hozott rendszabályt a pesti magisztrátus még a jelentéstétel napján azonos szövegben hirdette ki. Voltak azután az „együttélésnek" viharos eseményei is, amikor a porció elosztása, a bor és a pálinka kölcsönös megvámolása, a Kúria székhelye körül éles harc folyt a két város között, sőt perre is került a sor. Egy szemmel látható kapocs volt közöttük: a repülőhíd, melynek személyzetét közösen nevezték ki, jövedelmét pedig — míg bérbe nem adták — a pesti kamarában kétkulcsos ládában őrizték, majd évente elfelezték. Távol állott még tőlük az egyesülés gondolata. A legtöbb, amit Buda és Pest ekkor elérhetett, a jéxszomszédság volt, ahogyan a két választópolgárság 1792-ben a hidat illetően kifejezte: a szomszéd városok „fogják önként tapasztalni, melly kedves és kellemetes légyen békességben és szomszédi barátságos egyességben a hidat illető egyenlő jövedelem végett megállapodni".

117 6. BUDA ÉS PEST IGAZGATÁSÁNAK VÁLTOZÁSA II. JÓZSEF KORÁBAN A kormány- Á rendi Magyarországot alapjaiban ingatta meg II. József egy évtizedes uralma. A császár hatóságok egymást követő rendeletei felkavarták a budai és a pesti kispolgári igazgatás állóvizeit is. Bár Búdéira általában nem törekedett a városok fejlesztésére, birodalmi céljai szolgálatában Budát magyar helyezése tartománya igazi fővárosává akarta tenni, s ezért 1784-ben áthelyezte a városba a Helytartótanácsot, a Magyar Kamarát és a Főhadparancsnokságot Pozsonyból, a Királyi Kúriát Pestről. Budára került az Országos Levéltár, s itt létesült 1787-ben a nemesi földbirtokviszonyok nyilvántartására hivatott provinciális tábla is. Pestet a felsőbíróságok elvesztéséért némileg kárpótolta az egyetem áthelyezése, mely előbb (1777 óta) Budán működött. A jozefinus reformok visszavonása után is megmaradtak itt az országos főhatóságok, sőt 1790-ben itt ült össze az ismét egybehívott rendi országgyűlés. így Buda ekkor már gyakorlatilag is a rendi Magyarország egyik jelentős városából ismét annak fővárosává, kormányzati székhelyévé emelkedett, s a betelepülő főúri és nemesi tisztviselők megadták a jobb parti városnak közismert hivatali jellegét.

118 A városi ön- Ezek a változások magát a városi szervezetet kezdetben alig érintették. II. Józsefnek nem kormányzat kellett újonnan kialakítania a főhatósági ellenőrzést, megvolt az már anyja kormányzása idekiterjesztese jében is; a királynő évtizedek óta nyíltan hirdette az egységesítésre való törekvését, s ezt — mint nem egy példán láttuk — lehetőleg meg is valósította. Sajátságos, hogy a jozefinus rendszer első, ugyancsak országosan egységes lépése a polgári önkormányzat kiterjesztésére irányult. A Helytartótanács 1781 augusztusában adta ki a városi szószólók utasítását. „Mivelhogy az Vormunder tisztje hivataljábul a választott község eránt Praesesnek [elnöknek] tartatik, a Belső Tanács eránt pedig közben járó", köteles a két testület közt mérséklettel és tisztelettel közvetíteni, a tanács és a bíró előtt két választott polgárral megjelenni, fontosabb gazdasági és igazgatási ügyben a választópolgárságot összehívni. Ennek ülésein a szólásszabadságot biztosítja, vita esetén a tisztújítás módján megszavaztatja a polgárságot, s a határozatot közli a tanáccsal. Ezenkívül a városi gazdálkodás és számvitel tekintetében széles hatáskörrel bír,