Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Budát tizenöt ízbeli igazolatlan elmaradásért a törvényes büntetéssel sújtották. A következő ülésszakon, 1725 őszén a város még mentegetni sem próbálta magát, büntetését csak a többiekkel együtt engedték el. Másnap a Monticelli—Bolauff-per felterjesztésének halogatásáért, „példátlan ellenszegüléséért és makacsságáért" ismét tiszti keresettel fenyegették meg. Bizonyára összefügg ez a magatartás a fennhéjázó jogi doktor, Vánosy Ferenc budai kormányzásával. Később megjavult a város és a tárnoki szék viszonya: a szék levéltárát tartalmazó ládát Budán helyezték el, s 1747-ben a budai tanácsnál letett kulcshoz egy másikat is csináltattak a pesti hatóság számára. A következő évben ünnepi hangulatban gyűltek össze a küldöttek a török utáni első budai ülésszakon, és megemlékeztek arról, hogy a középkorban itt alakult ki a városi felsőbíróság.

100 A tárnoki szék Az ülések helye egyébként a mindenkori tárnokmester tetszésétől függött. Pozsony nemcsak ülései Budán a tárnoki szék és az országgyűlés időbeli kapcsolata miatt, hanem a hagyománynál fogva is a és Pesten legtöbbször látta falai közt, az ún. Zöld Házban a szabad királyi városok ülnökeit: az 1722— 1785 közt tartott közel negyven ülésszakból húsz ott jött össze. Pesten négyszer ülésezett a bíróság 1725 és 1737 között, valószínűleg a Kúria székhelyére való tekintettel; utóbb azonban Buda nyomult előtérbe. 1760 óta tizenhárom alkalommal adott helyet a tárnoki széknek a vízivárosi Három Nyúl, majd a Fehér Kereszt fogadóban; 1785-ben a bíróságnak megszüntetése előtti utolsó ülését a budai városházán tartották meg. A tárnoki széken csak városi tanácsosok jelenhettek meg az illető magisztrátus nevében; a budai és a pesti ülnökök közt is szép számmal találunk olyanokat, akik utóbb városuk polgármesteri vagy bírói székébe emelkedtek. Gutschwager Antal budai szenátor az 1770-es években nemegyszer töltötte be a helyettes tárnokmester tisztét.

101 A Királyi Az átlag kétévenként, rövid ideig ülésező tárnoki székkel szemben Pest nagyobb súlyú bíróKúria Pesten ságot mondhatott magáénak. Itt székelt az 1723-i reform óta állandó királyi tábla és az időszakos hétszemélyes tábla, közös nevén a Királyi Kúria. Nemcsak az egész ország nemességének legfelső bírósága volt ez, hanem 1744 óta ide kerültek fellebbvitel útján a tárnoki szék ítéletei is.

102 Pest tanácsa a rá jellemző kispolgári látókörrel előbb mindent elkövetett bécsi ágensei útján, hogy a Kúriát ne a városban állítsák fel; attól félt, hogy ingyen helyiséget kell adnia a bíróságnak és ingyen lakást a személyzetnek. A Kúria azonban bérbe vette Orczy István Űri utcai házát, s itt tartotta meg első ülését a királyi tábla 1724. május 2-án. Egy ideig a lakbérek és az iparcikkek ármegállapítási joga okozott zavart a bíróság és a tanács viszonyában; a magisztrátus be is panaszolta a fölényeskedő Száraz György személynököt, aki maga akarta az árakat megállapítani. Mikor azonban bécsi ágensétől értesült, hogy az árak szabályozását mindenben, ,,még talán a leányzók irányában is" a Helytartótanácsra ruházták, visszavonta feljelentését. Hamarosan megértette, hogy a bírák és ügyvédek állandó ittlakása, a perlekedők jövésmenése fellendíti a város forgalmát, növeli jövedelmét. Amikor a Kúria Szeleczky Márton házának megvásárlásával 1771-ben végre saját székházhoz jutott, ezt a királynő azzal a helytálló indokkal tette adómentessé, hogy a város a Kúria révén szerezte „díszét" és a kieső adóért bő kárpótlást nyújtó anyagi előnyeit.

103 Jól tudta ezt immár a pesti magisztrátus is. 1776ban farsangi verekedés tört ki a polgárság és a jurátusok között, s ennek során a városi darabontok nemes ifjakat is letartóztattak. A királynő súlyos megrovása mellett az a veszély is fenyegetett, hogy Buda megkaparintja a Kúriát; ezt csak Papics és Buday tanácsosok bécsi instanciázása tudta elhárítani. Ugyancsak minden követ megmozgatott a pesti tanács, amikor II. Jé)zsef valóban áthelyezte a felsőbíróságot Budára. Törekvését az 1791 : 39. törvénycikkben siker koronázta, s attól kezdve a Kúria meg is maradt a Duna bal partján.

101 Az osztrák jog A rendi Magyarország bíróságaival fennálló kapcsolat természetesen felveti a kérdést: hogyan alkalmazása illeszkedett be Buda és Pest jogszolgáltatása a feudális magyar jog kereteibe. Sajnos, ezt a problémát az irodalom nem tisztázta. A kamarai adminisztráció korában a helyzet világos. A bécsi kormányszerv kirendeltsége büntetőperekben egyenesen előírta, polgári perekben pedig alkalmazta az osztrák jogot, mely viszont a középkori jogtudomány szűrőjén átment római törvények jelentős részét is magában foglalta. A pest-budai telepesek számára ez az állapot nem volt terhes, sőt az „írott jog", a római kódexek és az osztrák szokásjog közötti eltérés esetén az utóbbit alkalmazták. A hazai jog A kiváltságlevelek megszerzése után nyilvánvalóvá lett — mint Mosel 1708-ban megírta alkalmazása városának —-, hogy a szabad királyi városoknak mindenben a magyar joghoz kell alkalmazkodniuk. Az átmenet nem volt könnyű. A függő helyzetben az idegen jogszabályokat nemcsak a kamarai igazgatóság erőltette a polgárokra, hanem a Budán a századfordulón megtelepedett két német ügyvéd, Multz és Mieser is ezeket alkalmazta.

105 De a szabadságlevelek után Budán jó ideig nem élt meg jogismerő ember. Az itt működő Zennegg kamarai inspektor 1716-ban nem tudott egy hagyatéki ügyben vizsgálatot tartani, mert nem talált Budán jogtudót, s a tanács 1725-ben jelentette a Helytartótanácsnak, hogy egyetlen ügyvéd sem él a városban. Zennegg úgy segített magán, hogy főhatóságától egy példányt kért a magyar törvénytárból, a magá-