Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
városi összeírásokból, de olyan Összeírás nem áll rendelkezésünkre, amely egy időben a város teljes lakosságának foglalkozási megoszlására adatokat nyújtana. Az első olyan összeírás, amelynek alapján a város lakosságának foglalkozási megoszlásáról megközelítően pontos képet nyerhetünk, 1714-ből való: 25 Vár Víziváros Országút Újlak Tabán üsszes Főrangú 7 7 Katonatiszt 8 3 — — 11 Tisztviselő 17 7 1 25 Értelmiség 3 _ 1 1 5 Kereskedő 20 37 3 7 25 92 Kézműves 101 283 14 50 118 506 Szállító S 23 3 6 — 37 Vendéglős 14 26 2 6 7 55 Háztulajdonos 39 82 10 100 5 236 Földműves — 8 3 6 4 21 Vincellér 11 46 7 3 — 67 Kapás — 9 — — 321 330 Napszámos 107 — — — 107 Alkalmazott 6 8 1 2 — 17 Zsellér 18 78 2 _ 14 112 özvegy nő 14 15 1 8 51 89 Egyéb — 1 — — 10 11 263 733 47 189 556 1788 Ez az összeírás viszonylagos teljessége ellenére sem tartalmazza a város teljes — keresőképes — férfilakosságának a számát, csupán az adófizetőkét. A keresőképes férfilakosság száma Budán ebben az időben a teljes lakosságszám harmadával számolva mintegy 3000 fő lehetett. Az összeírásból hiányoznak teljes számban a cselédek és a szolgák, a szőlőmunkások, napszámosok és alkalmazottak közül is csak azok szerepelnek, akiknek ház- vagy egyéb ingatlan birtokuk volt. Ez az összeírás a Rákóczi-szabadságharc és a pestisjárvány után készült. A város lakosságának rétegeződéséről általában pontos képet ad annak ellenére, hogy az egyes összeírási kategóriák nem eléggé világosak. Világos a kézművesek és kereskedők csoportja, akik a város adófizető lakosságának 36,9 százalékát tették ki. A vagyonnal, illetőleg birtokkal rendelkezők azonban szerepelhetnek a Várban a zsellérek és vincellérek csoportjában is, és az özvegyek kategória is utalhat bizonyos mértékű vagyonosságra. Az értelmiségi, tisztviselői ós katonatiszti kategóriák világosak ugyan, de nem foglalják magukban ezeknek a csoportoknak valamennyi tagját. A földművesek, vincellérek, kapások, napszámosok és zsellérek csoportjai a város munkásrétegét jelentik oly módon, hogy a foglalkozásnélküJiek között (a későbbi évek adóösszeírásaiban ilyenek sűrűn előfordulnak) napszámosok és kapások éppúgy akadhatnak, mint a kapások között olyanok, akiknek kisebb-nagyobb, főképp szőlőbirtokuk is volt. A lakosság Buda lakosságának a rétegződési aránya a XVIII. század folyamán jelentékeny mértékben rétegződése módosult. 1777-ben j± sza zad elejéhez képest a változás 1777-ben nemcsak abban mutatkozott meg, hogy új kategóriák jelentkeztek (mint kontárok, akiken ekkor csupán a molnárlegények és a halászlegények értendők; a polgárok, akik voltaképpen azonosak a század elején háztulajdonosoknak nevezettekkel; a bérlők, valamint a szőlősök, akik valószínűleg a korábban vincellérekként szereplőkkel azonosak) vagy régi kategória tűnt el (mint a zselléreké, akiket 1777-ben valószínűleg a kapások között vettek számba), hanem az egyes rétegek arányában is. Az arányok eltolódását elsősorban az okozta, hogy 1777-ben a korábbinál jóval nagyobb számban szerepeltek az özvegyek; összeírták az elhaltak nyilvánvalóan kiskorú örököseit is; és jelentékeny számban kerültek összeírásra foglalkozásnélküliek, akik valószínűleg olyan ingatlantulajdonosok voltak, akiknek nem volt polgárjoguk, és nemcsak szőlőbirtokukból vagy kapás napszámos foglalkozásból éltek, hanem a vagyonukból. Ha a foglalkozásnélküliek számát a polgárok számával összesítjük, akkor 1777-ben ezek együtt az adófizető lakosságnak 9,4 százalékát tették ki, tehát arányszámuk a század folyamán csökkent (a háztulajdonosok aránya 1714-ben 13,2 százalék volt). Csökkent azonban a kereskedők arányszáma is (5,1 százalékról 3,8 százalékra), de mindezeknél jóval jelentősebb volt a kézművesek arányszámának a csökkenése: 31,9 százalékról 19,4 százalékra (ha a molnár- és halászlegényeket is számoljuk: 20,1 százalékra). Emelkedett viszont a század folyamán Buda város adófizetői között a kapások, napszámosok és szőlősök arányszáma: 28,8 százalékról 43,2 százalékra.
