Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

tak, szabad foglalkozásúak, és igen sok városi tisztviselő is került a polgárok közé. A század második felében mindezeknek a száma jelentős mértékben esőkként. Állami tisztviselőt negyven év alatt esak kettőt vettek fel polgárnak. Visszaesett a polgárok között a városi tisztviselők száma is, s csak 3 szabad foglalkozású lett polgár, míg az előző időszakban 29 ilyen polgár volt Budán. Katona soha nem volt sok a budai polgárok között, a század második felében már csak kettő. Pest nem kizárólag polgári lakosságának foglalkozási megoszlásáról a XVIII. század egyes A lakosság időpontjaiban — a hetvenes évekig — csupán az adóösszeírások és az adó-zási képesség meg- foglalkozási állapítása céljából készített országos összeírások állnak rendelkezésünkre. Természetesen ezek p^^f"'™ az összeírások nem tartalmazzák — még az egyfajtájúak sem — a város teljes lakossága foglalkozási megoszlásának pontos adatait. Arra azonban alkalmasak, hogy az általános képet ezek alapján értékelni és a változásokat, a változások tendenciáit megállapítani lehessen. A XVII. század végén és a XVIII. század elején Pest város lakosságának foglalkozási csoportok szerinti megoszlása a következő volt:

21 1696 1715 1720 Kézműves 118 69 135 Kereskedő 19 15 36 Tisztviselő, nemes .33 27 35 Városi alkalmazott 7 — Fuvaros 17 4 15 Napszámos 65 — — Hajós 14 — — Gazdálkodó 16 — — Bormérő 12 — — Özvegy (örökség) — 19 5 Foglalkozás nélkül — 44 131 Egyéb 38 9 13 339 187 370 A török uralom után újratelepült Pest város lakosságában a kereskedők és a kézművesek jelentős számmal voltak ugyan képviselve, de meglehetősen nagy szerepe volt a mezőgazdaságnak is. Tükrözik ezek az összeírások, különösen az 1696. évi összeírás a kereskedelemnek a jelentőségét is, amire nemcsak a kereskedők száma, illetőleg számának növekedése, hanem a fuvarosoknak és a hajósoknak a száma is bizonyíték. A lakosság vagyoni helyzetére vonatkozóan összefoglaló adataink nincsenek. Hagyatéki leltárakból értesülünk bizonyos mértékben egyes polgárok vagyonáról; ezek az adatok azonban csak korlátozott mértékben adnak lehetőséget általánosításra, a város lakossága vagyoni helyzetének megállapítására, a vagyon alapján való megoszlásra. Ezek az adatok semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy a polgárság vagy a lakosság vagyoni helyzetét megismerjük. A kereskedőknél az árukészlet értéke, a lakosság nagy részénél az ingatlanaik értéke sokkal inkább meghatározó jellegű, mint a készpénzvagyon. Az adófizető népesség száma és foglalkozási megoszlása a XVIII. század első felében a következőképpen alakult:

22 1733 1735 1746 Kézműves 198 296 464 Kereskedő 40 103 127 Tisztviselő 29 23 27 Nemes 19 15 — Napszámos, kapás 41 206 527 Fuvaros, hajós 23 41 53 Kertész, vincellér — 8 55 özvegy, örökség — 50 50 Foglalkozás nélkül 90 60 170 Kocsmáros 22 — — Egyéb 13 43 26 475 845 1499 Pesti adófizetők a XVIII. század első felében Az 1715. évi és az 1720. évi összeírás nem vette számba a nem adózó zsellérséget. A zsellérek száma pedig a mezőgazdaság terén fejlődésnek indult Pesten 1720 körül és után jelentősen