Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Nemcsak Buda és Pest, hanem a többi magyarországi város is, a lélekszámot tekintve, eltörpült a XVIII. század elején az egykorú európai városok mellett. Bécsnek 1700 körül több mint 100 000 lakosa volt, Franciaországban Párizson kívül még 55 város lakosságszáma haladta meg a 10 000 főt (köztük Lyon, Rouen, Toulouse, Montpellier több mint 70 000 lakossal). Ugyanakkor Angliában 12 városnak volt 30 000-en felüli lakossága, a többi városban átlag 15 000 ember lakott.

5 Ha Budát és Pestet a környékével együtt egységnek tekintjük a XVIII. században, akkor a lakosságszámot a század elején 15—20 000 főre becsülhetjük. Ez a szám 1784-ig több mint 60 000 főre emelkedett, Ugyanis 1784-ben már Óbudának is csaknem 6000 főnyi lakossága volt. A század elején alig 1500 a környék lakosságának a száma, 1784-ben viszont ezt a népszámlálás 9800 főben állapította meg. 1. A VÁROS BETELEPÜLÉSE Pesten a török uralom alól való felszabadulás után a szegényebb sorsú lakosok telepedtek meg. A tehetősebbeket sokkal inkább vonzotta Buda: a kamarai igazgatás székhelye, a központ, a védettség, a Vár újjáépítési munkájával kapcsolatos munkaalkalmak, és nem utolsósorban a híres, a török uralom alatt is művelt szőlők, amelyek igen rövid idő alatt ha nem is jólétet, de biztonságos megélhetést adhattak a megtelepedő lakosságnak. Pest szegény város volt, határa pusztaság, amelynek termővé tétele nemzedékek feladata. Ami hajdan naggyá tette, a kereskedelem, ekkor az országos pusztulás következtében — forgalom hiányában — pangott. Az idetelepedő új lakosokat nem várták gazdag lehetőségek, de mégis városba jöttek, fallal és bizonyos kiváltságokkaWédett városba, melynek lakói nem földesúri kötöttségek között éltek, hanem a Kamara közvetlen igazgatása alatt. Csak a régi szabad királyi városi rang elnyerésének a reménye kárpótolhatta a kezdeti nyomorúságért a jövőjére gondoló új lakót. Pest Pesten az 1696. évi összeírás szerint 182 saját házzal bíró és 22 háznélküli polgár lakott, és lakossága a 3ß olyan személy is bírt polgári házat, aki nem tartozott polgári jurisdictio alá (nemesek vagy tsszafoglaia^s katonai szolgálatban levők). Ezeken kívül, bár néven nem nevezték őket, felsoroltak 120 lakót is. Az 1701. évi adóösszeírás szerint 224 volt a családok, 278 a gazdák (Wirth) száma, 1703-ban pedig már 386 családot írtak össze. A Rákóczi-szabadságharc idején erősen csökkent a város lakosságának a száma. A csepeli szőlők művelése közben, 1706. május 20-án 400 budai és pesti polgár és szőlőmunkás vesztette életét a kurucok támadása következtében. A fegyverfogható emberek száma Pesten 1703— 1709 között 1200-ról 200-ra esett vissza, elfogás, lemészárolás vagy elköltözés következtében. Pest városáról 1709. december 23-án készült egy összeírás; ez igen szomorú képet festett a pusztulásról: 168 lakott, 83 elhagyott és 68 összedűlt ház volt ekkor a városban, és a polgárok sora is erősen megritkult. Annak is, akit fegyver, betegség vagy éhség el nem ragadott vagy máshová költözni nem kényszerített, alig maradt valamije. ,,A legtöbben oly szegények — írták — , hogy bár hűséggel kitartottak uralkodójuk mellett, koldulva kénytelenek megszerezni mindennapi kenyerüket."

6 A Rákóczi-szabadságharc alatt a pusztulás mélységébe zuhant város a szabadságharc után csak nehezen tudott erőre kapni. A kurucok ostromzárát 1710—11-ben a pestisjárvány miatt vesztegzár váltotta fel, és a reménység helyébe ismét a bizonytalanság, a szenvedés, a pusztulás lépett.

7 A pestis utáni első összeírást, amely a város pusztulásáról ad szomorú képet, 1712. január 29-én készítette a városi tanács. A városban ekkor 141 polgár volt, akiknek legnagyobb része koldusszegénységben élt, és közülük csak 48 űzött valamiféle ipart. Az összeírás arról nem ad felvilágosítást, hogy a 141 polgár közül 93 mivel foglalkozott, miből élt. Ilyen körülmények között valószínű, hogy az összeírásban szereplő 34 zsellérnél több lakó nem volt a városban, ugyanis a lakók számának a növekedése mindig a város gazdasági fellendülésével függ össze. Ezek az adatok magyarázat nélkül is beszédes bizonyságai a város nyomorult állapotának, lakosai szegénységének. Azonban ez az összeírás is csak pillanatnyi helyzetet tükröz: 1712. február 12-én a dunai jeges árvíz romba döntötte a város házait; a hat napon át dühöngő víz tönkretette a város határában a vetéseket,

8 A szenvedésnek és a nyomorúságnak erről a mélypontjáról indult el Pest XVIII. századi fejlődése. A város egy évszázad alatt az ország központja lett gazdasági, társadalmi és szellemi téren egyaránt. Az út, amelyen odáig eljutott, nem volt egyenletes. A város növekedése, erősödése szoros szálakkal volt összekötve közvetlen és távolabbi környékének fejlődésével, és helyzeti energiáinál fogva az ország fejlődésével. Lakosságszáma ettől kezdve fokozatosan és egyre gyorsuló mértékben növekedett, és a század végére elérte Buda lakosságszámának a nagyságát.