Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Natorp bécsi kereskedésének pesti fiókja A vásári forr/alom csökkenése bíróságok előtt a királyi kincstár képviselte. A készpénzhiteleknél a törvényes évi hat százalékos kamat is akadálya volt a hitelszerzésnek, hiszen nagyobb összeget csak nyilvánosan (ami ronthatta a kereskedő hitelét) és nagyon nehezen lehetett ilyen csekély kamatra kapni. Szokás volt a havi egyszázalékos proviziós hitel (ami nem volt nyilvános), de ezt a városok legfőbb törvényszéke, a tárnoki bíróság tiltotta. Bécsben ezt megengedték, hogy a kereskedők ne legyenek záloghitelre szorulva. A főleg zsidók által nyújtott közép- és rövidlejáratú zálogkölcsönöket az áru becsértékének egyharmad részére adták havi két-három százalékos kamatra.

59 Ilyen hitelviszonyok között a pénzhiánnyal küszködő pesti kereskedők képtelenek voltak pótolni a görög és rác kereskedőket. Ezért talán nem véletlen, hogy pontosan ebben az időben, 1780-ban, amikor a görög és rác kereskedők visszaszorítására az utolsó intézkedéseket megtették, helyükre nem a pesti kereskedők álltak, hanem a Natorp és Társa bécsi gyarmat- és vegyiáru-kereskedő cég pesti fiókja, az egyetlen nagyobb mértékű kereskedelmi vállalkozás ebben az időben Pesten. Évi forgalma több, mint félmillió forint volt, s tiszta nyeresége 1784ben 36 576 forint. Natorp mintegy 1200 külföldi céggel volt üzleti kapcsolatban, s a görög és rác kereskedők által az elmúlt évtizedekben megteremtett trieszti kereskedelmi forgalom nagy részét is ez a cég bonyolította le.

60 Nyilvánvalóan működésével hozható kapcsolatba az is, hogy a nyolcvanas években fokozatosan csökkent a pesti kereskedőknek adott trieszti áruhitelek összege. A pesti kereskedelem megtorpanása a hetvenes évek második felében a pesti vásárok forgalmának változásában is megmutatkozott. Az állatvásárok és a hajók forgalma 1775 után nem növekedett, a város vásári kövezetvám-jövedelmének évenkénti emelkedése is csak csekély mértékű volt, a kereskedők sátrai és bódéi után szedett helypénzek összege pedig nagymértékben visszaesett: 1775-ben 1975 forint volt, 1779-ben 1254 és 1785-ben is csak 1421 forint. Változás csak 1785 után következett be. Ettől kezdve a város vásári forgalma rohamosan és nagymértékben emelkedett, és jóval túlhaladta a hetvenes évek első felének a maximumát:

61 Kövezetram Helypénz forint 1775 1173 1975 1786 2050 1555 1787 3386 1622 1790 2127 5480 Almássy kerületi biztos a pesti kereskedelemről 1787-ben A zsidó kereskedők a kereskedelem lehetőségeiről A vásári kereskedelem Almássy Pál kerületi biztos 1787-ben állapította meg, hogy Pest kerülete központja, sőt egyedüli kereskedelmi városa: „Pest már jelenleg is jelentékeny kereskedelmi város Magyarországban, és a Duna melletti fekvésénél fogva, és mert Magyarország központja, természetes hivatása van arra, hogy a jövőben Magyarországnak az örökös tartományokkal, a tengerparttal és a török birodalomnak szomszédos szárazföldi országaival folytatott kereskedelmében csomóponttá váljék."

62 Néhány évvel később Schwartner Márton, a pesti egyetem statisztikatanára, Pestet Magyarország felnövekvő Londonának nevezte.

63 Ezeket a megjegyzéseket ekkor még nem annyira a város kereskedelme, inkább vásárainak forgalma tette indokolttá. A zsidó kereskedők — akiknek letelepedését a városban II. József korlátozott mértékben lehetővé tette — véleménye szerint azonban a pesti vásárok rendje és forgalma terén igen sok kívánnivaló volt. Összehasonlítva a magyarországi kereskedelem helyzetét más országokéval, bécsi példára hivatkoztak, ahol sokkal többen jelennek meg a vásárokon a Monarchia határain túlról is, a kereskedők pedig csak egy áruval foglalkoznak, az évi vásár négy hétig tart, mialatt az áruk lassan befutnak, arra a vevő nyugodtan várhat — így a kereskedelem szabályos lehet. Pesten viszont az áruk beérkezése bizonytalan. Egy kereskedőnek sincs előre biztos megrendelése, nem számíthat egy meghatározott áru eladására, tehát többfélét kénytelen tartani, mégpedig nagyobb mennyiségben. A vásár egy hétig kellene hogy tartson, de két nap alatt vége; ezért már az első napon meg kell lenni az árunak. Ezek a megjegyzések akkor hangzottak el, amikor már megkezdődött a pesti kereskedelem szakosodása, amikor már szemtanú szerint a 25 000 főnyi lakosságú Pesten a vásárok látogatóinak a számát 30 000-nél többre lehetett becsülni. A pesti vásár Schilson János báró, kerületi kamarai igazgató megállapítása szerint a nagybani forgalmat tekintve egyike volt Európa legnagyobb vásárainak, és Berzeviczy Gergely szerint is a magyarországi kereskedelem központja volt. Ide gyűltek össze a magyar kereskedők, ide jöttek az osztrákok, akik, mint írta: „a mi kereskedelmünket a saját hasznukra fordítják". A vásárok forgalmának emelkedése nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a kibontakozó osztrák