Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790
A kereskedők testületi szervezkedése Kereskedelem a Rákócziszabadságharc alatt Szegvár, Szoboszló, Újvár, Losonc, Nyitra. Ezekről a helyekről elsősorban a lakosság mindennapi szükségleteit kielégítő árukat hoztak, mint halat, disznót, gyapjút, edényt, Tudjuk azt is a budai városi vámszedő 1698 áprilisától 1699 márciusáig terjedő számadásai alapján, hogy többek között 2843 ökröt, 841 akó bort, 657 akó sört hoztak be a városba; bejött 780 meszeskocsi, 69 szénásszekér, 66 szekéren hoztak be különféle árut és 177 hajón gyümölcsöt, káposztát, fazekasedényeket. ;î8 A budai forgalom növekedését (de hullámzását is) mutatják a kövezetvám címén befolvt összegek: 1697-ben 655, 1698-ban 584, 1701-ben 731, 1702-ben 828, 1703-ban 871 forint. 39 Pestről ilyen adatok nem maradtak fenn, de az a tény, hogy az 1703. évi kövezetvám összege (1466 forint) a Budánál jóval kisebb lakosságú Pesten jelentősen meghaladta az ugyanez évi budai bevételt, 40 önmagában utal arra, hogy Pest város nagyobb kereskedelmi jelentősége már ebben az időszakban is érvényesült. A forgalom növekedésével párhuzamosan a kereskedők száma is fokozatosan növekedett. Feltűnő módon sok rác kereskedő költözött Pestre 1696 után: az 1703-ban összeírt 26 pesti kereskedő közül 15 rác volt. A forgalom és a kereskedők számának növekedése magával hozta a budai és a pesti kereskedők testületi szervezkedésének a szükségességét. A budai kereskedők 1697. június 22-én kaptak Lipót királytól szabadalomlevelet, a pestiek pedig 1699. augusztus 15-én. A pesti kereskedők szabályzata kimondta, hogy a kereskedelem a testület tagjainak fenntartott joga. A testületbe való felvétel feltétele ötévi tanonckodás volt ugyanannál a kereskedőnél és háromévi segédeskedés, kizárólag Pesten, illetőleg Budán. A testületbe való felvételnek vallási megkötései is voltak: katolikusokon kívül csak kivételképpen engedték meg görög nem egyesült vallású szerb és görög kereskedők felvételét. A testület tagjainak joguk volt a városban egy nyitott üzletet vagy boltot tartani, és a négy országos vásár idején tarthattak még egy nyitott boltot, bódét vagy sátrat, de csakis a város valamelyik rendes utcájában. Idegen kereskedők — a szabadalomlevél szerint — az országos vásárok idején kívül nem árusíthattak a városban, a mesteremberek pedig csak a saját maguk készítményeivel kereskedhettek. A testület tagjai viszont - azonkívül, hogy tarthattak idegen és külföldi árut — kereskedhettek mézzel, viasszal, dohánnyal, nyers vagy kikészített bőrökkel és mindennel, amit az országban termeltek és előállítottak. 41 A vásárok engedélyezése, a harmincad-ügy rendezése, valamint a kereskedelmi testületek létrehozása biztosította a két város kereskedelmének a működését. Mindez lehetővé tette, hogy a felszabadulás utáni első évek kusza kereskedelmi viszonyai rendeződjenek, és hogy a két város kereskedői a helyi igények kielégítésén kívül szélesebb területre is kiterjeszthessék tevékenységüket. Buda, de különösen Pest kereskedelmének a fejlődését megakasztotta a Ráké)czi-szabadságharc. A szabadságharcot követő pestisjárvány után, 1712. január 29-én készült összeírásban Pesten a 141 polgár között csak 2 mercatort és 4 institort találtak; és megjegyezték, hogy mivel „tíz év óta, egyrészt az ellenségeskedés, másrészt a járvány miatt a város folyton zárva volt, itt a kereskedésnek csak nagyon kevés haszna lehetett". 42 Kivétel talán csak a legtehetősebb pesti kereskedő, Eysserich Sámuel volt, aki már a Rákócziszabadságharc alatt, a háborús viszonyok ellenére is talált módot arra, hogy fenntartsa a kereskedelmi kapcsolatot a császáriak kezén levő és a Ráké>czihoz hű területek között. Ebben a Csepel-szigeten lakó fivére volt a segítségére, akinek a házát mindkét harcoló fél salva guardianak ismerte él. Itt rakták le az Eysserich nevére keletről érkező árukat, és itt helyezte el ő is a kelet felé továbbítandó áruit. 4 '* Eysserich azonban az egyetlen volt a pesti kereskedők között, aki nagyobb anyagi megrázkódtatás nélkül vészelte át a nehéz időket. A többieknek szinte elölről kellett kezdeniük mindent. Budán viszont a kereskedők száma 1696 óta a nyomorúságos viszonyok ellenére is emelkedett. 1711-ben 42 kereskedőt írtak össze, 1714-ben pedig 46-ot. A budai kereskedők számának emelkedésében amellett, hogy a város nagyobb vérveszteség nélkül vészelte át a háborús és járványos éveket, nyilvánvalóan szerepe volt a pesti kereskedelem pusztulásának is. B) A kereskedelem felvirágzása a XVIII. században A pesti kereskedelemnek csaknem tíz évre volt szüksége, hogy — legalábbis számszerűen elérje a szabadságharc előtti színvonalat: az 1720. évi összeírás idején 25 kereskedőt találtak a városban. Ez ugyan jóval kevesebb volt, mint az akkori budai kereskedők száma (43), de ha az
