Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

kút a Péterffy és Terstyánszky családé, Tétény pedig a Rudnyánszky családé, amelynek a birtokai főleg Fejér és Tolna megyében feküdtek szétszórtan.

18 A hat nagyobb Buda és Pest környéki birtokon az úrbérrendezés idején a helységek és az úrbéres népesség száma a következő volt:

19 Helységek száma Telkes jobbágy 1 Tázas zsellér Hazátlan zsellér Kincstár 13 1244 1983 343 Királyi család 11 460 (ils 143 Grassalkovieh család 17 818 820 — Fekete család 3 210 21 — Laffert család 3 224 27 4 Beniczky család 2 169 — 1 49 3125 3469 491 Ezen a hat birtokon ekkor 7085 úrbéres (telkes jobbágy, házas és hazátlan zsellér) élt, tehát körülbelül 40 000 ember. A birtokok központjai Buda és Pest közvetlen közelében voltak (Óbuda, Promontor, Fé)t), és a birtokosok többségének Pesten is volt háza, s ezeknek a birtokoknak a jobbágysága ide hordta adóját, ajándékait, A város ellátása (főképp gabona- és húsellátása) szempontjából — a kincstári uradalom kivételével — mindegyik uradalom igen jelentős volt, s nyilvánvaló, hogy ezeknek az uradalmaknak a majorsági terményei, valamint az ezekhez az uradalmakhoz tartozó falvak jobbágyságának a terményfeleslegei Buda és Pest ellátására szolgáltak elsősorban. Pontos és összesíthető terméseredményekre vonatkozó adatok nem maradtak fenn ebből a Terméskorszakból. Ami fennmaradt, abból is inkább a termelés fejlődésének iránya látható, s nem pon- eredményék tos eredményei. A váci és a pilisi járásban (amelyekben a Buda és Pest környéki falvak, illetőleg a nagy uradalmak is voltak) 1728-ban, 1744-ben, 1760-ban a gabonatermés és az állatállomány a következő volt:

20 1728 1744 1760 Búza (mérő) 3fi 571 96 735 189 857 Árpa (mérő) (i 010 29 320 47 845 Széna (szekér) 772 37 463 80 654 Bor (akó) 22 492 49 728 105 402 Jármos ökör 5 669 10 370 14 088 Hámos ló 2 956 7 734 11 733 Fejős tehén 3 883 8 238 11 504 Gulya, ménes 1 301 2 627 (i 613 Anyajuh 10 647 13 725 24 093 Ezekből az adatokból is nyilvánvaló: a gabonatermelés és az állattartás hatalmas arányban megnövekedett három évtized alatt. Hogy mennyi volt a majorsági és mennyi a jobbágyi termés és hogyan oszlott meg a földesúri és a jobbágyi állatállomány — arra vonatkozólag adatok nincsenek . Azt tudjuk, hogy majorsági gazdálkodás a XVIII. század első felében Pest megyében, Buda és Pest közelében is, csak kisebb mértékben folyt, s elsősorban nem árutermelés volt a célja, hanem a földesúr saját szükségleteinek a kielégítése. A majorságok nagyobb arányú kiépítése csak a XVIII. század közepe táján indult meg. Ennek nagy lendületet az úrbérrendezés adott, valamint az, hogy a városok (elsősorban Pest) fejlődése ezekben az évtizedekben, években hatalmas mértékben meggyorsult, s mint felvevő és közvetítő piac, igen nagy ösztönzője volt a közvetlen és a távolabbi környék mezőgazdasági termelésének. A földesúri majorságok fejlődése ellenére azonban szinte a század végéig mégis a paraszti gazdaságok termelése volt a jelentősebb. Pest és Pilis megyében 1789-ben az úrbéres szántóföldek területe 146 951 hold volt, az allodiális szántóké pedig 139 174 hold, de ennek egyharmadát a földesurak a parasztoknak engedték át, többnyire robot fejében. A paraszti gabonatermelés tehát igen számottevő volt. Tudjuk például azt, hogy a XVIII. század közepétől kezdve pesti és győri gabonakereskedők vették meg a Pesthez közel levő Ráday-majorságok gabonafeleslegét. Azt is tudjuk, hogy ezeken a birtokokon 1785-ben hatezer pozsonyi mérő gabona termett, s ez háromszorosa volt a kilenced-haszonnak, tehát e birtokok jobbágysága csaknem húszezer pozsoMajorsági gazdálkodás Paraszti gazdaságok termelése 7 Budapest története III. 97