Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
egy részének jobbágyait 1467-ben és 1473-ban hatalmaskodások alkalmával ha nem is teljes számban felsorolják az oklevelek. Ugyanakkor ellenfeleiknek, a Palotát és néhány szomszéd falut birtokló családok jobbágyai közül is többnek megismerjük a nevét, ami lehetőséget nyújt számunkra a Pest környéki falvak paraszti lakosságának, és köztük az iparosoknak statisztikai elemzésére. 1467-ben és 1473-ban nem mindig ugyanazokat a személyeket sorolták fel, így összesítve azonban a falvak férfilakosságának nagy részét megismerjük. 54 Az apácák és a palotai földesurak jobbágyai 1467 — 1473 között Falu neve Jobbágyok száma Közülük iparos % Megjegyzés Margitsziget 21 () 28,6 3 szabó, 2 szűcs, 1 kőműves Cinkota 59 1 1,7 1 szabó Szentmihály 22 1 4,5 1 kovács Jenő 11 1 9,1 1 molnár Taksony 2(> — — Varsány 14 1 7,1 1 szabó Palota környék*; 34 3 8.8 1 — 1 ács, molnár, kosaras összesen 187 13 7 5 szabó, 2—2 szűcs és molnár, 1—1 kőműves, ács, kosaras, kovács Az összeállítás jellemzően mutatja, hogy a városok közelében egyrészt igen alacsony volt az iparosok aránya, másrészt nem beszélhetünk sokrétű iparról. Kivétel egyedül a Margitsziget, ahol az iparosok magasabb számaránya talán a búcsú járójellegből következett, valamint abból, hogy a sziget kis területe miatt a parasztok zöme nem foglalkozott földműveléssel. Szőlőre azonban maradt fenn adat. 55 Csepel-sziget A másik jelentős sziget a Nagysziget (insula magna) vagy Csepel-sziget királyi, illetőleg 1424től ha volt királyné királynéi birtok. A szigeten eredetileg királyi udvarnokok éltek, itt őrizték a király ménesét, a sziget egy részét pedig erdőség borította. Nem kapcsolták egyetlen megyéhez sem, a király itteni ispánja gyakorolta felette a joghatóságot. Ispánságához még néhány falu tartozott a Duna mindkét túlsó oldalán, így a Pesttől délre eső Gubacs. Egy-két egyházi kézen levő birtokrészt nem számítva, a sziget egészén a király gyakorolta a földesúri jogot, akinek ez volt egyik legkedvesebb vadászó- és pihenőhelye. Gyakran neveztek ki budai polgárokat a Csepel-sziget ispánjának, így a XV. században Siebenlinder János és Farkas László budai bírákat. A király sok kiváltságot adott itteni népeinek. Ez bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a szigeten különösen a XV. század második felétől több mezőváros keletkezzék. Ilyen lett I. Ulászló korától a délen fekvő Ráckevi fontos kereskedelmi központ, továbbá Tököl, végül pedig közvetlenül Mohács előtt a névadó Csepel. Csepel-szigeti uradalmi parasztok 1430-ban Falu nevo Jobbágyok száma Közülük iparos % Megjegyzés Szentmiklós 27 5 18,5 3 szabó, 1 1 takács, kovács Tököl 39 5 12,8 2 molnár, 1—1 ács, takács, kovács Lak (i 1 16,7 1 kovács Csepel 11 2 18,2 2 révész (1 kertész is) Szőlős 7 2 28,6 2 takács Gnbacs 9 < )ssz(\sen 99 15 15,1 4 takács, 3 — 3 kovács, szabó, 2 — 2 molnár, révész, 1 ács Adatainkat egyik 1430-as oklevélből merítettük, amelyben hatalmaskodásban résztvevő parasztok neveit sorolták fel. 56 Megjegyezzük még, hogyTökölön egy örmény (kereskedő ?), Csepelen pedig két német is előfordult. Az ipar falusias jellegű, nem nagyon sokágú, azonban aránya jóval magasabb, mint amit előző táblázatunkon láttunk. Ha leszámítjuk a Duna-balparti Gubacsot, még magasabb az arány: 16,7 százalék, míg előző táblázatunkban leszámítva a Margitszigetet, a Duna-balparti falvak iparosainak átlaga egészen csekély: 4,2 százalék. Különösen érdekes a
