Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

kérdezte hogy kinek volna tiszte? az budai bíró így felel: senkinek egyébnek, hanem Te felségednek, az Te fiadnak." Panaszkodott az urakra a királyné, hogy azok őt fogva tartják, és kérte, hogy szabadítsák meg. Később Siri Imre és Bácsi Ferenc tanácstagok által üzent a budai tanácsnak, hogy adják át a várost a németeknek, hogy török kézre ne jusson. A tanács Bornemissza Gergely tanácsbelit, Korcsolyás Péter és (a német zsoldos Hauff szerint) Drailing Tamás polgárokat küldte ki, hogy hozzák be Roggendorf seregét. Itt azonban meg kell állnunk. Bornemissza nem szól többet arról, hogy Turkovithnak része lett volna az árulásban. Egyes források nem is őt, hanem Pálczánt, aki akkor akisbírói, helyettes bírói tisztet viselte, és aki a németeket beengedte, nevezik bírónak. Kétségtelen azonban hogy noha vannak források, amelyek Turkovithot is az árulók között emlegetik neki nem lett semmi bántódása, elment a szultán táborába is, sőt Buda eleste után Werbőczy mellett itt maradt bírónak. Turkovith tehát, ha talán tudott Pálczán és a királyné tervéről, óvatos volt, igyekezett magát attól távoltartani. Az egyik forrás szerint ágyban feküdt, és súlyos betegsége miatt nem vehetett részt az eseményekben. A németek eltakarodása után viszont nyomban meggyógyult. Visszatérve tehát az eseményekhez: Bornemissza Gergelyek megállapodtak Roggendorffal, hogy beengedik a németeket a Nagyboldogasszony-templom temetőjénél levő kiskapun, amelynek kulcsait akkor Pálczán mint helyettes bíró őrizte. Azonban az volt a kérésük, hogy Roggendorf a seregében szolgáló magyar katonákat küldje be. Féltek ugyanis a németektől, és attól, hogy a várőrség az idegenektől gyanút fog. A német generális azonban saját fiának és német katonáinak akarta a dicsőséget. Fia vezetésével két zászlóalj landsknecht jött be a városba. Az ostromban részt vett Hauff itt nem említi Roggendorf fiát, szerinte a németek parancsnoka Georg Lorenz von Weilen .volt, és háromszáz katonának sikerült bejutni a városba.

51 A városházával szemben Petrovich Péter katonái álltak őrséget, akik észrevéve a sötétben- érkező alakokat megkérdezték, hogy kicsodák. Roggendorf emberei persze csak németül tudtak, mire az őrség riadót vert. Ekkor a Vár parancsnokai közül éppen arra járt az őrséget ellenőrző Batthyány Orbán. Petrovich is nemsokára megérkezett, úgyhogy rövidesen vezetésükkel sikerült a városba bejutó ellenséget kiverni. A kudarcban mindenképpen hibás volt Roggendorf, nemcsak azért, mert németeket küldött magyarok helyett, hanem mert nem intézkedett azonnal. A Várban keletkezett zűrzavart egy hirtelen támadással ugyanis ki lehetett volna használni. Az ostromlók nem tudták, mit csináljanak. Hauff szerint különben Roggendorf ,,már nagyon öreg férfi volt, és már gyerekessé vált, és a király kényszerítette a parancsnoki tiszt elfogadására". Az árulásban részt vevő polgárok közül, aki csak tudott, a németekkel együtt szökött ki. Pálczán családja, Bornemissza Tamás felesége és gyermeke azonban a városban rekedt, őket később Fráter György a szultánnak ajándékozta. A tanács tagjai közül részt vettek a németek bebocsátásában Pálczán, Siri, Bácsi Ferenc deák, a két Bornemissza: Gergely és Tamás, Szabó Imre és Fülöp, valamint a városi jegyző, Borbás deák. A szökevények között volt a két közvetítő: Korcsolyás Péter és Drailing Tamás, azután Bajuszos Tamás és Bácsi Benedek (a Bornemissza Paur cég egykori megbízottja). Báesi Ferenc deákot Fráter György embereinek sikerült elfogniuk, büntetésképpen felnégyelték. Az „árulásban" résztvevő esküdtek közül hétnek a nevét olvashattuk csak. Szerémi is arról ír, hogy Szabó (azaz Pálczán) Péterrel együtt heten szöktek meg. Mindenképp világos tehát, hogy az árulásban nem a teljes tanács vett részt, és volt egy török párt is. Pálczán és a Bornemisszák a nyugati kereskedelemben kezdtek meggazdagodni, és mivel Ferdinánd .elismerte János kiváltságait, üzleti érdekeik a Habsburgokkal való kiegyezést követelték meg; Bornemissza Gergelynek nagy összeggel tartozott a Ferdinánd-párti Várdai érsek. Bornemisszának volt az árulás lebonyolításában a legnagyobb szerepe, mint a Krisztus teste-céh egykori tagja bizonyára jól tudott németül, jó kapcsolatai is lehettek a németekkel. Nem véletlenül őt és kíséretében a kevés Budán maradt német egyikét, a borkereskedő Drail inget küldték ki Pálczánék Roggendorf hoz. Módunk van arra is következtetni, hogy kik voltak azok a tanácstagok, akik nem értettek egyet az árulással, akiket Pálczánék abból kihagytak. Ugyanis 1547-ben még több olyan polgár élt Budán, akikről igazolni tudjuk, hogy 1529 — 41 között tanácstagságot viseltek. Köztük a legtekintélyesebb Tétényi István, Péter egykori bíró fia lehetett, 1543-ban, már a török uralom idején, Buda városbírói tisztét viselte, és 1547-ben fiával, Péterrel és testvérével, Jánossal együtt Szent György téri házában élt. Birtokait is megőrizte, annál is inkább, mert idő közben török szpáhi lett . . . Rajta kívül 1547-ben Budán élt még Zalai Tamás és Kalmár Bereck, akiknek a nevét az 1537. évi tanácslistán, Zalaiét még az 1532-esen is olvashatjuk. Egy másik, 1537-ben említett esküdt, Barkas Péter családjából is tartózkodtak a török idején a városban.

52 Közben megérkezett Mehmed bég a török segédhaddal, valamint a Várból kiszorult Török Bálint is a maga csapataival. Roggendorf seregét két tűz közé kapták, és teljesen szétverték. Augusztus 22-én szabadult fel Buda az ostromzár alól, ugyanakkor kivonultak a németek Pestről is. Augusztus 26-án hatalmas sereggel megérkezett Szülejmán szultán is. Óbudán szállt meg. Augusztus 29-én, a mohácsi csata tizenötödik évfordulóján, elküldte a csauszok agáját, Orudzsot Az „árulás" oka és akik nem vettek benne részt Buda török kézre kerülése