Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A plébániák papsága Az óbudai káptalan A másik két társas káptalan Férfikolostorok Ferencesek Ispotcilyok A házadományok okozta kárt is megkísérelték enyhíteni e kiváltságok. Megszűntek a nemesi háztulajdonosok különleges jogai, és mivel a városi polgárok szintén nemesek lettek, rendi különbség sem volt már köztük. így az uralkodó feudális nemesek budai háztulajdonuk felett folytatott pereit a fővárosi tanács elé utalta.

27 Ha a világi feudális urak és familiárisaik, zsoldosaik száma növekedett, ezt nem mondhatjuk el a papságról. A papság jó része elmenekült, és nem mind tért vissza János hatalmának megszilárdulása után. A Nagyboldogasszony-templom német papságának zöme valószínűleg végképp eltávozott. Ennek ellenére tovább működött plébániaként, és a kegyuraságot gyakorló tanács tatarozására is gondolt, A nagyváradi béke után a plébánia Pozsonyba menekített kegyszereit is legalább részben — visszaszerezték, Bornemissza Gergely vette át. A Magdolna-templomban nem sok változás lehetett, adat maradt fenn a Kanczlyr család kápolnájáról és annak javadalmáról. Pesten újra felszentelt püspök volt a plébános, Ferenc epiphaniai püspök, a pécsi egyházmegye segédpüspöke és ottani kanonok, aki egyben a felhévízi káptalanban is élvezett javadalmat. Négy káplánjának a nevét is ismerjük.

28 A társkáptalanok közül az óbudai tovább működött hiteleshelyként. Préposti javadalmát mindkét király eladományozta. Ferdinánd előbb Johann Fabri bécsi püspököt, majd a pécsi Bornemissza Pált nevezte ki prépostnak. Bornemissza igényt emelt a káptalan Ferdinánd területén fekvő és feudális urak által elfoglalt birtokrészeire. A javadalmat János király azonban Veráncsics Antalnak adta, aki azt ténylegesen élvezte is. Veráncsics Statileo volt prépostnak, ekkor erdélyi püspöknek és a király bizalmasának volt az unokaöccse, és nagybátyja közbenjárására királyi titkár is lett, ezen felül megkapta az erdélyi székeskáptalan prépostságát. Verancsics elődeihez hasonlóan élt a kanonokok kinevezési jogával is. Noha a káptalan birtokainak zöme János országrészére esett, a jövedelme nagyon összezsugorodott. A birtokok elpusztultak, a hiteleshelyi jogot pedig ténylegesen csak János területén gyakorolhatta. Verancsics maga is panaszkodott budai jövedelmének csekélységén. Több kanonokról tudjuk, hogy már 1526 előtt is a káptalan tagja volt. Szegedi Benedek, aki 1540-ben a vikáriusi tisztet is ellátta, már 1506-ban is kanonok volt. Páldi Pált 1517 — 40 között tudjuk kimutatni a káptalanban. A kanonokok között tekintélyes arányban találunk városi, mezővárosi polgárfiakat. Az olvasókanonok 1534-ben Székesfehérvári Fábián, az éneklőkanonok 1540-ben Tétényi Gergely, az őrkanonok ugyanakkor Tamási János volt. (Tamási Tolna megyei mezőváros.) Kanonokjai közül Szegedin kívül Soklósi Miklós és Turi János is polgári származású lehetett. Hárosi Pál pedig bizonyosan falusi jobbágyfi volt, hiszen az ekkor Fehér megyében feküdt Hároson ilyen nevű nemesi család nem volt. Az ismert nevű kanonokok hetven százaléka tehát nem nemesi családból származott. A javadalmas papok között hasonló volt a helyzet: a Szent Katalin-oltár igazgatója 1539-ben Szerémújlaki Demeter volt.

29 Az óbudai káptalan és a helyi vagy fővárosi polgárság között ebben az időben nem tudunk ellentéteket kimutatni, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is voltak ilyenek. A Szent Zsigmond-káptalan és Buda ellentétei a borbehozatal kérdésében azonban igazolhatóan nem tűntek el. A kanonokok bort hoztak be, és így a városi tanács pereskedni kényszerült. A préposti stallumot akár a budai káptalannál a király egyik titkárának adományozta, a katolikus hithez való ragaszkodása miatt elűzött szebeni plébánosnak, dr. Huet Mártonnak.

30 A felhévízi préposti javadalmat 1529 előtt Ferdinánd kancellárja, Szalaházi Tamás élvezte. János király bizonyára megfosztotta tőle, hiszen a prépostság birtokait már 1529 szeptemberében lefoglaltatta. Hogy kinek adta a prépostságot, azt nem tudjuk. A harmincas évek végén a prépostság — „lelkiekbem" (in spiritualibus) helynöke és egyben szentszéki bírája a már említett pesti plébános, Ferenc püspök volt. A férfi kolostorok szerzetesei közül a német karmeliták valószínűleg eltávoztak, a többi kolostor azonban tovább is működött. A legtöbbet tudunk az obszerváns ferencesekről. Nem csupán az 1526-os, hanem az 1529-es ostrom idején is nagy veszteségeket szenvedtek. A budai kolostorban ekkor öt papot és négy laikustestvért öltek meg. Mind a budai, mind a pesti kolostor nyomorgott a harmincas években, a pesti templom is javításra szorult. A rend gondosan ügyelt azonban arra, hogy a legjobb, leggyakorlottabb papjai legyenek itt a gvardiánok, a házfőnökök. A több ízben volt tartományfőnök Nágócsi Márton, két tartományfőnöksége között, 1535 37-ig, a budai gvardián tisztét töltötte be. Erre az időre tartományfőnökké az előző budai gvardiánt, Patai Tamást választották, aki 1533-ban királyi hitszónok volt. A költő Csáti Demetert, akinek elöljáróvá választását az 1531-es rendi káptalan „különös kegyetlensége" miatt eltiltotta, pesti hitszónokká nevezték ki, 1533-ban pedig pataki gvardián lett, A tartományi főiskolát azonban — igaz, hogy ideiglenes jelleggel biztosabb helyre, Nagyváradra helyezték. Kevés volt a fővárosi eredetű a rendi vezetők között: a kivétel Pesti Ferenc, aki 1535-ben csíki gvardián lett,

31 A főváros legjelentősebb ispotályát, a felhévízit, úgy látszik, elhagyta a Szentlélek-rend, és így János király a kórház javadalmát egyik titkárának, Atinai Mártonnak adta. Az ispotály