Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

(Rabok feliratai a budai Csonkatoronyban. BudRég XVTII. 1958. 519—525). A budai defterdárok, kádik, muftik, pasák névsorát Fekete Lajos közölte (Budapest története 111. 21 1 — 218). A kádik működéséről ugyancsak ő írt (Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. Bp. 1926). A budai pasákról Gévay Antalnak 1841ben Bécsben megjelent munkája még ma is helytálló. A budai pasák XVI. századi működésére vonatkozó fő forrásanyagot Takáts Sándor, Eckhart Ferenc és Szekfű Gyula adta ki (A budai basák magyarnyelvű levelezése. I. 1553—1589. Bp. 1915). A diplomáciai tárgyalásokról Salamon Ferenc (Két magyar diplomata a XVII. században. Rest, 1867), a követfogadásról Jajczay János (Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, A Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén. Fővárosi Könyvtár Evkönyve IV. 1934. 73—86), a budai és az isztanbuli kormányzat hasonlóságáról pedig Fekete Lajos (Párhuzam az isztanbuli és a budai török hivatali ügyvitel között. LevK XVIII—XIX. 1940—1941. 208—222) tanulmányainak adatai, eredményei szerepelnek az előadásban. VT. EGYHÁZAK, ISKOLÁK, IRODALOM A keresztény egyházakról Fekete Lajos 1944-ben megjelent könyvének ,,V. Vallások és népek" című fejezetében írt (156—164), a mohamedán egyházról, egyházi intézményekről, iskolákról, a török világi irodalomról pedig könyvének ,,VIII. Mohamedán vallási és szellemi élet" című fejezetében (257—290). Ez utóbbi fejezet csak erősen rövidítve kerül most közlésre, a keresztény egyházakról szóló részt pedig kiegészítettük az újabb kutatások eredményeivel és a régebbi feldolgozások, közlések hasznosítható adataival. A protestánsokról Földváry A. és Földváry L., valamint Révész, a ferencesekről Karácsonyi, a XVII. század eleji pesti keresztényekről Gárdonyi Albert (Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt. TBM V. 1936. 17—21), Bartholomaedis János pesti protestáns papról és Derventa Máté ferencesről pedig Jankovich Miklós írt (Buda város keresztény tanácsa a török hódoltság korában. TBM XIV. 1961. 151, 154). Gábor budai örmény kereskedőről és a pesti ferencesek utolsó évéről az adatokat Károlyi—

Wellmann (142), valamint Sziúm Erzsébet (A ferencrendiek pesti XVII. századi temploma. Műemlékvédelem, 1969. 15—16) közli. A ,,bogohranimi grad" elnevezést Dusán J. Popovic idézi (Szrbi u Budimu od 1690 do 1740. Beograd, 1952. 13). A zsidókról Büchler régebbi közlései után újabb adatok találhatók a Monlud V—XII. köteteiben (1959— 69), a budai zsinagógáról pedig Zolnay László tanulmányában (Nagy jelentőségű feltáró munka a Vár lakónegyedében. Budapest, IV. 1966 április, 35—37). A Zsidóváros elnevezés 1627-től kezdve fordul elő a defterekben (Velics—

Kämmerer, II. 710). A Hunfalvy utcai zsidó temetőről Scheiber Sándor írt (Zsidó sírkövek Budáról a török hódoltság korából BudRég XVIII. 1958, 501 — 518). A budai mohamedán egyházzal és az iskolákkal Fekete Lajos már 1941-ben foglalkozott (Mohamedán vallási és szellemi élet a törökkori Budán. TBM IX. 1941, 119 — 141). A Gülbaba-tekkéről Schoen Arnold (Gül Baba türbéje, MMűv 1936. 178—180) és Gerő Győző írt (Buda török műemlékei, Bp. 1957, 13—18), újabb adatokat Fekete Lajos közölt (Gül-Baba et la Bektasi Derk'ha de Buda, ActaOrHung 1955, 1—18). VIII. BUDA VISSZAFOGLALÁSA Fekete Lajos 1944-ben megjelent könyvének II. fejezete (,,Az Iszlám védőgátja") második felében tárgyalta Buda 1684. és 1686. évi ostromait és a város visszafoglalását (49—67), 1944. évi szövegének összevonásakor azonban ezzel a témával nem foglalkozott. A két ostrom és a visszafoglalás történetének legalaposabb feldolgozása Károlyi Árpád munkája (Buda és Pest visszavívása 1686-ban, Bp. 1886), amelynek második kiadása 1936-ban a felszabadulás 250 éves évfordulójára jelent meg, Wellmann Imre átdolgozásában. Ez a kiadás figyelembe vette az 1886—1936 között ezekre az eseményekre vonatkozó összes újonnan megjelent közléseket, kutatási eredményeket. Károlyi—

Wellmann után az ostromok történetéhez új adatokat közölt Irányi Béla (Adalékok Buda és Pest 1684. és 1686. évi ostromához. TBM X. 1943, 119 — 162), valamint — a védelmi rendszerről — Florio Banfi (Buda és Pest erődítményei, TBM V, 1936). Mindezekhez Fekete Lajos 1944-ben megjelent könyve elsősorban Szilahtár adatainak az értékesítésével járult hozzá. A harcászati és hadászati erőviszonyok megváltozásával Perjés Géza foglalkozott (Az oszmán birodalom európai háborúinak katonai kérdései 1356—1699. HK 1966, 826—827., 1967, 339—372). A visszafoglalás európai visszhangjáról KelényiB. Ottó (Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma. 1683— 1718. A Fővárosi Könyvtár Evkönyve V. 1935, 37—224, A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében TBM V. 1963, 34—101) írt, az ostromábrázolásokról pedig Borbély Andor (Kéziratos ábrázolások Buda visszafoglalásáról TBM V, 1936), Kelényi B. Ottó (Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában 1683 —1718. Fővárosi Könyvtár Evkönyve VI. 1936, 41—122), valamint Rózsa György (Budapest régi látképei, Bp. 1963). Buda 1686-iki visszavételének emlékérmeit Göhl Ödön ismertette (Budapest emlékérmei, BudRég VI. 1899, 37—108, VII, 1900, 115 -162, IX. 1906, 171—202).