Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

eseményekkel foglalkozó írókat, mint Lorenzo de Monacis velencei követ verses művét II. (Kis) Károlyról és a német Eberhard Windecke Zsigmond-életrajzát. Budai vonatkozású a Remete Szent Pál testének 1381-ben Budára hozatalát megörökítő munka. Vallásos tartalmú a Margit-legenda magyar fordítása, amely ugyan csak a XVI. század eleji másolatban maradt fenn, azonban valószínűleg a XIV. században fordították le a szigeti kolostorban. A Jókai-kódexben fennmaradt magyar Ferenc-legenda talán az óbudai klarissza kolostorból származik. Az apácák ugyanis általában nem tudtak latinul, tehát számukra az épületes olvasmányokat anyanyelvükre kellett lefordítani. Nem maradt ugyan ránk, de megállapítható, hogy a XIV. században átdolgoztak egy korábbi magyar nyelvű Nagy Sándor-regényt. Talán csupán szájhagyományon át terjedt a lantosokon és hegedűsökön keresztül a magyar nyelvű lovagi epika és a történeti tárgyú ének. Az előbbi példája a Toldi-monda, az utóbbiakból budai vonatkozású a Hédervári Kont István kivégzéséről szóló és a Thúróczy-krónikában latin kivonatban fennmaradt ének. Elég kevés az, amit az irodalomról mondhattunk. Pedig a kor szellemi áramlatai nem kerülhették el Budát, ahol — amint a fent elmondottak is bizonyítják — elég széles művelt rétegről beszélhetünk. Eretnekáramlatok hatottak a polgárságra, aminek példája a pápa kiátkozása 1304-ben. Az utolsó Árpádok udvarában, sőt a koldulórendi kolostorokban is ki lehetett mutatni az eretnekségekhez közelálló irányzatokat. A valdens-mozgalom a XIV. század végén hódított a városi nép körében, Budai Jakab híres valdens prédikátor volt. Az eretnekek ellen 1404-ben Zwicker Péter inkvizítort küldték Budára. A huszitizmus hatásáról már több ízben megemlékeztünk. A XIV. század második felétől kezdve egyre gyakoribbak azok a jelenségek, amelyek az akkori modern humanista áramlat hatását mutatják. A Szent Pál testének Budára hozatalát leíró történetben is kimutatható humanista hatás. Ez a hatás csak növekszik Zsigmond alatt. A király kíséretében sokan megfordultak Olaszországban, de még ennél is jelentősebb volt az, hogy a császár sok olasz humanistát vett szolgálatába. Udvarában éltek például rövidebb-hosszabb ideig a humanistaBrandaCastiglione bíboros, valamint olyan tudósok, mint Pier Paulo Vergerio. Nem csupán humanista írók és mecénások, hanem a középkoriasabb műfajoknak, a külföldi lovagköltészetnek képviselői is megfordultak a magyar királyok udvarában. így Anjou Lajos udvarában élt a címerköltő Peter Suchenwirt, valamint Heinrich Mügeln, aki a magyar történelmet is megénekelte. Zsigmond az utolsó Minnesängert, Oswald von Wolkensteint vette magához, azonban meglátogatta a francia Alain Chartrier költő is. Idegen tudósokat foglalkoztattak egyetemeink is. Vallásos irodalom Magyar nyelvű irodalom az apácakolostorban Magyar nyelvű világi irodalom Szellemi áramlatok, eretnekségek Humanizmus Idegen költök, tudósok Magyarországon IRODALOM Általánosságban utalunk az 1301-től 1541-ig terjedő rész I—II. fejezete után olvasható irodalmi összefoglalásra, és az ott idézett bibliográfiai tanulmányainkra. Ennek a fejezetnek megírásánál különösen támaszkodhatunk Mollay jogkönyvkiadására ós Relkovié monográfiájára. A kereskedelem ismertetésénél saját, a 40. oldalon id. munkánkat használtuk fel. — Társadalomtörténeti összefoglalásunk egyik része, amely a patríciátus szerepével foglalkozik, azóta megjelent bővebb formában németül. (ASF, 1970. 446 — 454.) — Nagyon hasznos volt szamunkra Mályusz, TBM 1963, 153—187. tanulmánya, amelyet mind gazdaságtörténeti, mind társadalomtörténet szempontból a XV. század első fele ismertetésénél bőven felhasználtunk. Utóbbi szempontból hasznos volt számunkra Székely, Századok 1956, is, különösen az 1402-es és 1439-es mozgalmak leírásánál. Nem idéztük mindig Kumorovitz tanulmányát sem, amely az egyházi viszonyokra és a kormányzatra adott hasznos adatokat (TBM 1963, 190—151.). Saját kutatásaink eredményére legkevésbé a művelődési viszonyok leírásánál támaszkodtunk. Itt főleg a következő munkák eredményeit vettük át: Horváth J. 1931; Horváth H. 1937; M. írod. Tört. I. k. JEGYZETEK 1 Mindezekkel bőségesen foglalkozik a főváros történetére vonatkozó eddigi irodalom Salamontól kezdve. 2 Anjou-kori, I. 571; Zsigmond-kori, 1.5751, II. 1. 4853. sz.; a mezővárosokra: Makkai, PmMűeml. I. 86. térképmelléklet 3 Vö. Mollay, 105—12, 144-154. §. 4 Uo. 109, 116, 121, 130, 227. §; Anjou-kori, II. 585-86; Dl. 5812; Zsigmond-kori. I. 434, 3215. sz. 5 Pestre: Zsigmond-kori, I. 2179, 3939. sz. 6 Relkovié, 161, 260; Vö. Király, 212—14. 7 Mollay, 67, 405, 444. §; Fügedi, TBM 1961, 41—42; Zsigmond-kori, I. 5604. sz. 8 Glaser, Századok 1929, 149; ZW, IL 337—39; Makkai, PmMűeml. I. 85—86. 9

Kubinyi, TBM 1963, és TBM 1964. 10 Uo. 111—15; Anjou-kori, I. 545—46; Dl. 2023, 9713; Zsigmond-kori, I. 3564. sz.; Anjou-kori, I. 571. Vö. még Dl. 5369, 3939, 12126, 12469; Zsigmond-kori, I. 2172. sz. 11 Mollay, 411—13. §; Zsigmond-kori, I. 3940. sz. Dl. 12469. 12 Az 1326-os vámszabályzat: Fejér, VIII. 3. 56-59; 1. még rá uo. IX. 1. 307—8, IX. 7. 50-51. 13 Fejér, VI. 2. 310; VIII. 1. 138; Quellen Wien, II. 1. 663. sz.; Dl. 5445; Teleki, X. 376—77;