Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

14. Buda titkos (korábban kisebb) pecsétje Választás fokozatosan átvette a népgyűlés szerepét. Az 1439-es rendezés ezt szentesítette. A rendezést Buda városának 1488-ban Kolozsvárhoz intézett, és a budai választási rendszert leíró oklevelekből ismerjük meg. Az új tanács választás előtt tehát összeül a lelépő magisztrátus, és mindkét (azaz a magyar és német) közösségből ötven-ötven embert, akik jómódúak és jóhírűek, tisztességes családapák, valamint minden céhből legfeljebb három-négy személyt választ ki. Ezeknek a feladata lesz, hogy megválasszák az új tanácsot, esküt kötelesek tenni, hogy lelkiismeretesen járnak el. A szöveg értelme nem egészen világos. Űgy tűnik, mintha a céhtagokat a két közösségből egyenlő arányban kijelölt száz férfiún kívül választanák ki, ez azonban a szöveg folytatásából kitűnően téves. A választópolgári testület ugyanis öszszesen száztagú, tehát ezek között a céhtagok is bennfoglaltatnak. A szabályzat értelmében a száz férfi megválasztása a lelépő tanács joga: „tudniillik, hogy kit akarnak közülük újra elfogadni és kit a régiekből kivetni". A választópolgári testület tehát teljesen megfelel a Jogkönyv ,,községé"-nek, tagjai ugyanazok, a céhek és jómódú polgárok képviselői. Legfeljebb annyi a módosulás, hogy amott a céhek választott képviselői, itt pedig a tanács által kijelölt céhtagok kerültek be a testületbe. A régi tanács minden tisztújítás előtt felülvizsgálja a névsort, a nekik nem tetszők (és az elhalálozottak) helyét újakkal töltik be. A választás napján összeül a száz választó (centumvir), megválaszt a maga kebeléből két magyar és két német szavazatszedőt, akik először szavaznak, és a neveket egy táblára írják. Utána sorra leszavaz a testület, először a bíróra, majd párosával egy-egy magyar és német esküdtre. A választás tehát most már nyíltan egy szűk társaság kezében van, ahová most a tanácsnak lehetővé vált a céhtagok közül olyan személyeket jelölni, akik nekik megfelelnek. Pest bíráját a Jogkönyv 31. és 215. cikkelye értelmében a budai tanács nevezte ki saját tagjai közül. A Jogkönyv függeléke szerint (445. cikkely) a bíró mellett csupán két esküdt volt Zsigmond idejéig. Akkor a császár kölcsönt kért Budától, amit az megtagadott. Ezt meghallották a pestiek, és odaajándékozták a császárnak a kért összeget, Zsigmond ezért engedélyezte számukra a bíró és mellette hat esküdt választását. A Jogkönyv azonban Buda javára eltúlozta a valódi helyzetet. A XIV. századi pesti bírák ugyan a budai patríciusok rokonai voltak, azonban egyikük sem mutatható ki budai tanácstagként, sőt Petermann vitán felül pesti polgár is volt. Azonban annyi bizonyos, hogy a bírót nem választották, hanem Buda nevezte ki. Téved a Jogkönyv akkor is, amikor két esküdtről beszél, már 1326-ban a bíró mellett négy tanácstagot találunk. Látszólag ez a négytagú tanács marad meg az egész korszakban, 1413-ban ugyan a bíró mellett öt tanácstagot sorolnak fel, azonban 1429-ben, 1432-ben és 1439-ben négyet-négyet. Az 1429-es adat azonban gondolkodásra késztet. Ez az a hatalmaskodási ügy, ahol a budai és óbudai tanácsot is felsorolták. Első helyen Henc Lőrincet, utána Imre deákot, Fekete Mihályt, Timár Györgyöt és Pál-fia Mátyást említik. Henc neve elírás: az 1429-es év bírájának, Lencse Lőrincnek a nevét másolták le rosszul. Imre deákra és Feketére ugyancsak maradt fenn oklevél, amely szerint esküdtek voltak. Rajtuk kívül azonban Kalmár László és Péter deák nevű ez évi esküdtek nevét is ismerjük. Lehetséges, hogy ebben az évben a Jogkönyvnek megfelelően a tanács már valóban hat tagból állott a bírón kívül, azonban Buda ellenkezése miatt még hivatalosan nem szerepelhettek. Az 1439-es adat mutatja, hogy a helyzet Zsigmond halála után sem változott még meg, pedig ekkor már vitán felül érvényesült a hat esküdt választási joga.

82 Pesten is április 24-én, Szent György napján választották a tanácsot, tehát a budai mintát követték. Ugyanez áll a városi oklevéladásra is. Jegyzőt már 1326-ban tartott a város. Egyelőre "pecsétek úgy látszik, csak egy pecsétet használtak, amely egytornyú várat ábrázolt ,,a régi Pest pecsétje" latin nyelvű felirattal. Volt itt is városkönyv, és a korszak végén már a bíró pecsétjét említik. Ez jelentheti azt is, hogy egyes okleveleket a bíró saját pecsétjével láttak el, de valószínű, hogy a bírói hivatal talán ítéletleveleken alkalmazott pecsétjéről van szó.

83 A harmadik városban; Óbudán, a három birtokos: a király(né), a káptalan és az apácák jobbágyait más-más szervezet igazgatta. Pest Városi tanács, oklevéladás, óbudc