Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

13. Az óbudai klarissza konvent és a kolostor apátnőjének pecsétje (1429 ós 1439) apácák saját költségükön éltek a kolostorban, abban a kolostorban, amely gazdag birtokokkal rendelkezett. Nem beszélhetünk tehát szerzetesi szegénységről. Főnökasszonyaik többnyire bárói családból származtak, mint például 1395-ben Pásztói Nagy Domokos lánya, Margit.

69 óbudai Az óbudai klarisszakolostor Lajos anyjának kedvelt alapítása, ahová — már a királynéra való apácák tekintettel és divatból — előszeretettel küldték leányaikat a főurak. Alig egy évtizeddel a kolostor alapítása után, 1358-ban Erzsébet királyné azt írja a pápának, hogy a kolostorban több mint száz ispánnak, illetőleg nemesnek lányát helyezték el. Valóban itt találjuk a királyné rokonságából a lengyel hercegnőket, Garai nádor leányát, Lackfi Imre nádor özvegyét és más előkelő nemesasszonyokat. Ezek eltartására vagy birtokokat adtak a kolostornak, mint Garai nádor, vagy maguknak az illető apácáknak, mint Erzsébet királyné unokahúgának. Ez persze igen különösnek látszik a kolduló ferencesek női kolostorában, de európai jelenség volt. Látszólag tehát a kolostor kizárólag nemesi intézmény. Kósa fia Petermann óbudai bírónak azonban itt élt húga és egyik lánya, tehát néhány polgárnak mégis sikerült bejutnia. Sokkal világosabb képet kapunk azonban egy 1412-es oklevélből. Ekkor harmincöt apáca nevét sorolják fel. Az apátnő Pelsőci Vajdafi Imre báró leánya, két helyettese van, az egyik a Tétényi nemesi család sarja. Ketten sekrestyések, mindkettő nemesi özvegy, tízen sáfárok, közöttük vannak nemesek, sőt bárók (Losonci Ilona), de polgárok is: Pausar Klára Budáról, polgár lehetett Olasz Katkó is. A két kántornő egyike szintén polgár: Budai Péter lánya. Rajtuk kívül tizenkilenc apáca nevét ismerjük még. Itt is vannak nemesek, egy pesti polgár lánya, azonban minden jel szerint több nemes is. A több ,,tót", például Tót Suskó, bizonyára nem volt nemes. A kolostor persze nem csupán azokból állott, akiknek felsorolták a nevét. Olyan kolostor, amelynek tíz sáfárra van szüksége, és az apátnőt ketten helyettesítik, nyilván több mint száz tagot számlált. Ha tehát zömében — és vezetésében — nemesek éltek is a kolostorban, a városi patríciusok leányai bejutottak közéjük, hiszen valószínűleg ők is külön fizettek. A nemesek és patríciusok lányain kívül azonban felvettek a kolostorba néhány alacsonyabb származásút is. Ezek az 1412-es oklevél tanúsága szerint is nyilvánvalóan fogadalmas rendtagok, nem pedig ,,

conversa"-^ szolgáló apácák voltak. Többségükben talán az apácák birtokairól származtak, hiszen az egyik közülük tinnyei volt. Ezt különben egy 1416-os oklevél pontosan igazolja. Az apácák mint kegyurak, ceglédi plébánosnak olyan papot jelöltek, akinek már ősei is a kolostornak szolgáltak (tehát született jobbágyuk volt), és akinek nővére apácaként élt a kolostorban. Ennek ellenére a kolostor többségében a nemesi rend leányait fogadta magába

70 (13. kép). Beginák A beginák eredetileg olyan jámbor nők voltak, akik bár tisztaságot és szegénységet vállaltak, nem tettek apácafogadalmat. A beginaközösségek mind Nyugat-Európában, mind pedig nálunk az eretnekség határát súrolták, ezért nem véletlen, hogy különösen a XIII. század második felétől a két nagy koldulórend vállalta lelki gondozásukat. Budán a XIV. század eleji adatok szerint a domonkosrendi beginák főleg németek, tehát helyi polgári származásúak voltak, a ferencesrendiek között azonban találunk magyarokat, sőt nemeseket is. A beginaházakban a polgárság