Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

szerese az összes esküdt arányának. Egy fél tucat bírói család töltötte be egymással váltakozva mind a bírói tisztet, mind pedig a tanácstagi helyek egy részét. Ez a kissé régies állapot a XIII — XIV. századi Esztergomra emlékeztet. Mások csak egyszer-kétszer jutottak be a város vezetőségébe. A bírói családok közül azonban egy sem vált ki nagyon a többi közül, és így, noha kevesebb évre van adatunk, mint Budán, mégis több bíró nevét ismerjük. Óbudai ismert bírák 1377 — 1438 között Hány évben bíró? Személyek száma Összes évek száma 1 7 7 2 4 8 3 3 9 összesen 14 24 A Petermann Budán a XIV. században 2,8, a XVI. században 2 év esett egy bíróra, Óbudán 1,7.

58 család Egyetlen, még budai vonatkozásban is jelentősebbnek számítható családról beszélhetünk Óbudán ebben a korszakban: Kósa és fia Petermann bíró családjáról. Erzsébet anyakirályné bizalmasai közé tartoztak, Kósa 1364-ben szerezte meg a királyné felhévízi malmát, tőle fia Petermann örökölte, aki a családból egyedül a bírói tisztséget is betöltötte, különben a felhévízi malmot a leszármazottak 1430-ig birtokolták. Egy 1379-es oklevélből arra következtethetünk, hogy Petermann kereskedő volt. Klára nevű lánya Jakab deák polgárhoz, egy időben esztergomi várnagyhoz ment feleségül. Jakab birtokszerzéssel is próbálkozott, és talán üzleteket is kötött, azonban nagyon eladósodott, és végül özvegye és gyermekei a hévízi malmot is kénytelenek voltak eladni. Jakab családja ekkor már óbudai polgár volt.

59 A felhévízi Felhévíz lakosságának zöme a helyi keresztes konvent jobbágya volt, de rajtuk kívül jobbápolgarsag gyai éltek itt a szigeti apácáknak is, akár Óbudán, itt is az utóbbiak helyzete volt a rosszabb, míg a másik egyházi birtokos, a szomszédos Buda szívó hatására tekintettel viszonylag kevés terhet rótt jobbágyaira, bár önállóságot nem adott nekik. A budai polgársággal általában jó viszonyt tartottak, már csak arra való tekintettel is, mert a szigeti apácák birtokrésze és vámjoga egyaránt szálka volt a hévízi földesúr és a fővárosi polgárság szemében. A hévízi gazdag polgárok szoros összeköttetést tartottak fenn a budai polgársággal, és egyesek közülük a fővárosi patríciátusba is bejutottak. B) Papság és apácák Egyháziak a középkori városokban Templomok a főváros területén Minden középkori városban igen jelentős számarányban találunk egyházi személyeket, papokat, szerzeteseket, apácákat. Emögött a vallásos közhangulatnál talán sokkal inkább gazdasági okokat kereshetünk. Több gyermek esetében a patríciátusnál a család elszegényedését, a vagyon felaprózását kellett megakadályozni, míg a céhpolgárságnál az atyai műhelyt csak egy gyermek örökölhette, és nem volt mindig biztosítható házassággal vagy más módon új műhely szerzése. A gyermeket el kellett tehát helyezni, és erre a kolostorok vagy a városi templomok javadalmai kiválóan alkalmasak voltak. Nem véletlenül alapítottak gazdag polgárok új templomokat, vagy kápolnákat, templomi oltárigazgatói javadalmakat. Az utóbbiak tekintélyes részét a céhek kezelték. A javadalmak nagysága alapján a városi polgárság különböző rétegei különböző javadalmakra tarthattak igényt. Voltak olyan németországi kolostorok vagy káptalanok, ahová csak patríciusgyermekeket vettek fel, míg mások az iparosok számára is nyitva állottak. Az oltárigazgatói, általában a szegényebb javadalmak inkább az alsóbb rétegek gyermekeinek nyújtottak megélhetést. Persze a nagyobb javadalmak élvezői többnyire nem hivatástudatból mentek papnak. Gyakran halmozták a javadalmakat. Ilyenkor csak egynél tehettek eleget kötelezettségüknek, a többinél helyettesről kellett gondoskodni. Más esetekben is fogadtak helyettest, akár kényelemszeretetből, akár azért, mert bár a javadalmat megkapták, pappá nem szenteltették fel magukat, tehát feladatukat el sem láthatták. Arra vártak, hogy hátha sikerül gazdag házasságot kötniük, akkor lemondhatnak a javadalmakról, és világivá lehetnek.

60 Ebben az időben nagyszámú, bár talán nyugat-európai viszonylatban aránylag kevés templom állott. Budán négy plébánia, egy társaskáptalan; a királyi Vár kápolnája; hat önálló kápolna; négy férfikolostor; két beginaház és két kórház volt. Pesten és Szentfalván két plébánia, két férfikolostor, két beginaház, egy ispotály és több kápolna létéről tudunk. Felhévízen működött