Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Az 1402-es árumegállító jogi rendelet Budán a század utolsó negyedében az olasz, valamint a délnémet és az osztrák kereskedők Délnémet az urak. Az áruforgalom fellendül. A társadalmi munkamegosztás országos fejlődése következte- ßrenzei ben nagyobb az iparcikk iránti kereslet, amit az egyre jobban kibontakozó városi kézművesipar ellentet sem tud kielégíteni. Az uralkodó osztály részérői a fényűzési cikkekre, például olasz selyemszövetekre, növekszik az igény. Ezeknek a kereskedelme főleg az olasz, elsősorban firenzei kereskedők üzletága, akik szoros kapcsolatot építenek ki egyes főúri családokkal. Jó személyi összeköttetéseik jövedelmező kamara- vagy tizedbérletekhez juttatják az ideiglenesen itt letelepedett olaszokat, és így nem véletlen, hogy a XIV. század második felének firenzei novellairodalma mintegy az olasz kereskedők „édenkertjenek" tartotta hazánkat (8. kép). Egészen más volt a részben szintén itt megtelepedő, vagy csak itt kereskedő délnémet üzletemberek tevékenysége. Elsősorban a polgárság számára szükséges árukkal látták el az országot, azokkal állottak olykor nemcsak üzleti, hanem családi kapcsolatban is. Közöttük is találunk kamarai tisztviselőket, mint a két nürnbergit, Márkot és Kammerer Ulrikot, mindkettő nagy külföldi érdekeltség képviselője. Az olasz üzleti verseny azonban nem tartott sokáig. A Budán élő itáliaiak üzletfelei a Zsigmonddal szembekerült feudális csoportok oldalán állottak a XV. század eleji zavaros időkben. Zsigmond ezért 1403-ban lefoglaltatta a budai olaszok, köztük Bernardi vagyonát is. Bár ezt később visszakapta, és befolyása sem csökkent nagy mértékben, ettől kezdve Buda már nem a korlátlan üzleti lehetőségek földje a firenzei kereskedők számára. Csak néhány család, illetőleg személy játszik szerepet a főváros és az ország gazdasági életében elsősorban a kincstári jövedelmek kezelésében, ilyen volt a firenzei Onollrio Bárdi kamarás, a báróvá lett szintén firenzei Filippo Scolari (Ozorai Pipo) embere. Bárdi fiai Noffri néven a magyar feudális uralkodó osztályba emelkedtek, bár első nemzedékük változatlanul folytatta apjuk üzleti és kincstárigazgatási tevékenységét. Az olaszok háttérbe szorítása a nemzetközi helyzet és a megerősödő délnémet, főképp nürnbergi kereskedelmi tőke terjeszkedésének is következménye volt. A XV. század első évtizedében a magyar királyság pénzügyi és gazdaságpolitikáját Zsigmond király egyik tanácsadója, Nürnbergi Márk dolgozta ki. Közreműködését kereshetjük a király 1402. január 22-i intézkedésének hátterében is. Öt határszéli város: Bártfa, Lőcse, Nagyszombat, Pozsony és Sopron lényegében azonos szövegű kiváltságleveleket kapott. Birtokába jutottak az árumegállító jognak és polgáraikra nézve a király felfüggesztette a budaiak hasonló kiváltságainak érvényét. Ez Kassa érdekeit is sértette, amelynek volt saját árumegállító joga, de ennek érvényét csupán az idegenekre nézve tudta elismertetni. A pozsonyiak egészen Mátyás koráig élvezték az árumegállító jogot. Az uralkodó (és tanácsadója) az 1402-es rendelkezéssel általánosabb célt követett, amit az 1405-ös városi dekrétum is igazol, all. cikkelye minden magyarországi kereskedő számára felmentést adott a budai árumegállító jog alól, amelyet — külföldiekre vonatkozó rendelkezése kivételével - visszavont. Indokolása ésszerű: „nehogy egy város haszna vagy gyarapodása miatt országunk egész közönsége szenvedjen kárt és rövidséget." Megjegyezzük azonban, hogy a bécsiek már az 1402-es intézkedések után kaptak szabad közlekedési engedélyt az ország területére. (Régebben az uralkodók csak a Budáig vezető útra adtak kiváltságokat.) A király tehát nem teljes egészében védte meg városait. Igaz, a főváros az árumegállító jog birtokában bizonyos mértékben élősdi szerepet játszott. Érthető, hogy a többi fejlődő város sorra igyekezett magát felszabadítani a budai kiváltság nyomása alól. Megszűnt most az útkényszer is, és elvileg ez is hasznosnak tekinthető. A kérdéses azonban az volt, hogy a határszéli városoknak adott árumegállító jog nem fogja-e majd ezeket a városokat is tétlenségbe hajtani, és ezáltal ez az intézkedés nem válik-e hátráltató hatásúvá a későbbiekben. Egyelőre inkább a folyamatban levő fejlődés királyi kiváltságlevéllel való szentesítésének látszik az 1402-es és 1405-ös intézkedés. Az 1402 1405-ös intézkedés egybeesik a magyarolasz kereskedelmi kapcsolatoknak a fenti okokon kívül , . .. . . 1 . , . . . , ,, .., -, , , , 8. Firenzei Henrik jogi doktor sírköve a a külpolitikai viszonyok által is indokolt csökkenésével budavári domonkos kolostor templomá(Velence-ellenes háborúk miatt). A Csehországon át a ból, 1373 4 Budapest története II. 49