Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

3utmfm mumm tQjwi ipa ccpcátitnt 0**m tempe fir flicoktus oc oz 6. A pápa kiátkozása. Miniatúra a Képes Krónika 67 b lapján ságieve lekből értesülünk arról, hogy a pozsonyiak szállítanak hajón gabonát, sőt bort és gyümölcsöket is a fővárosba. A városba szállított nagy mennyiségű gabonát a városi és környékbeli vízimalmokban őrölték meg. A lisztet rendszeresen - és ez mutatja a társadalmi munkamegosztás fokát a pékek sütötték kenyérré zsemlévé. A húsellátást a mészárosok biztosították. Valamennyi városban és mezővárosban ÓbudátólTétényig jelentékeny volt a mészárosipar szerepe. A piacokon vagy a templomokhoz épített mészárszékekben ők mérték ki a húst, amelynek minőségét a céh mesterek ellenőrizték. Idegen mészáros húst csak piacon árulhatott. Voltak vadárusok is. A középkori ember hetente kétszer tartott hústalan napot, amelyeken halat fogyasztott. Ezért biztosítani kellett a halellátást is. A főváros környékén ugyan a Duna bőségesen adott halat, bár a környéken halastavakat is ástak. Budán külön halárus és halász-testületek, céhek keletkeztek. Előbbiek összevásárolták a környék halászai fogását, míg az utóbbiak csak a saját maguk által fogott halakat árusíthatták. A mészárosok is mérhettek ki halakat, természetesen elsősorban feldarabolt Jiagy halakat. A kenyér és a hús kivételével a többi élelmiszert akofák árulták. Legtöbben anémet városnegyedben kínálták áruikat. Kilenc-kilenc gyümölcsös, főzelékes, sajtos, tyúkos, hat káposztás kofa és kilenc sóárusnő árult a piacon. A tanács gondosan felügyelt rájuk, még azt is előírta, hogy mikor milyen gyümölcsöt voltak kötelesek árulni. A kofák nyilvánvalóan részben a város környéki majorságokban, részben a környező falvakban szerezték be áruikat, amelyek drágábbak lehettek a falusi parasztok által közvetlenül felhozottaknál. Ezért elrendelték, hogy a piaci napokon délig nem árulhattak.élelmiszert a kofák. Ilyenkor a környék parasztságától a polgárok közvetlenül szerezhették be szükségleteiket.

3 Az ellátás szempontjából a hetipiacnak nagyobb a jelentősége az állandó helyi árusokénál. így volt ez Budán is. Eredetileg a szombati piac volt a legjelentősebb. Legkésőbb a XV. század elején azonban ez a piacnap elvesztette jelentőségét, ekkor két hetivásárt tartottak Budán: szerdán a Boldogasszony-, pénteken a Magdolna-templomnál. Óbudán csütörtök a piaci nap, a pestit nem ismerjük, hogy Felhévízen és Szentfalván volt-e ekkor piac, azt nem tudjuk. Valószínű, hogy a társvárosokban a hét többi napján volt hetivásár, és így a gyakorlatban egész héten át mindig lehetett valahol piacon vásárolni, eladni. A város környékén esetleg még Tétényben tarthattak hetivásárt. A hetivásár nem csupán azért volt jelentős, mert ilyenkor hozták fel élelmiszereiket a vidéki őstermelők, hanem azért is, mert iparcikkeket is bárki árulhatott, tehát olyan is, aki nem volt városi céhtag. Piaci napokon tele volt a város környékbeli parasztokkal, falusi és mezővárosi mesteremberekkel, vidéki papokkal vagy földesurakkal, akik mind vagy eladni, vagy árut beszerezni akartak, esetleg mindkettőt. A fővárosi piacok jelentőségét csak emelte, hogy legalábbis a XV. század elejéig a pesti oldalon Hatvan és Kecskemét volt a legközelebbi vásárhely, ami három-öt ,,rast"-nak felelt meg.

4 (1 rast = 2 mérföld.) A város életében a legjelentősebb az országos vásár volt. Ilyenkor két hétig bárki szabadon árulhatott, vásárolhatott akár kis, akár nagy tételben. Ez már nem a helyi kereskedelem szűk piackörzetének árucseréjét könnyítette meg, hanem a távolsági kereskedelmet. Megjelentek itt nemcsak a környékbeli, hanem a város és vásárhely jelentőségétől függően — messzeföldi, sőt külföldi kereskedők is. Budán két országos vásárt tartottak: Pünkösdkor Felhévízen a budai külvárosi kapu előtt és Kisasszonykor (szeptember 8.) a városban. Eredetileg bizonyára a Várban, később ezt a vásárt is áttették a külvárosba. Pest Zsigmond királytól kapott országos vásártartási jogot Vasas Szent Péter-napjára (augusztus 1.) 5 A vásárok szabadsága fogalmához hozzátartozott, hogy gondosan ügyeltek a rendzavarások elkerülésére. Vásárok idején gyakrabban ülésezett a városi bíróság, és az ebben az időszakban elkövetett vétkeket kétszeresen büntették. A kereskedelmi szabályok megtartására külön vásárbíró ügyelt fel, aki egyben a helypénzt is szedte a piacon áruló személyektől.

0 Hetipiacok Országos vásár Vásári béke, véisárbíró