Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

III. BUDA ÉS TESTVÉRVÁROSAI AZ 1439-ES TANÁCSVÁLASZTÁSI REFORMIG 1. BEVEZETÉS Amikor 1301-ben az utolsó Árpád-házi királyt, III. Andrást eltemették a budavári ferences kolostor Szent Jánosról nevezett templomában, Buda már az ország legtekintélyesebb, gazdasági és politikai tekintetben egyaránt vezető városai közé tartozott. Ezt a helyet kisebbnagyobb zökkenőket leszámítva — 1541-ig meg is tudta őrizni. A XIV. század elején a főváros életét a trónviszályok és az egyházi testületekkel foly- Anjou-kor tátott küzdelmek nehezítették meg. Károly királyt ugyan Budán koronázták meg — másodszor - és Gentilis bíboros, a pápa követe is itt szállt meg, azonban később a király - talán nem kis részben azért, mert nem bízott a polgárságban Temesvárra, majd 1323-ban Visegrádra költözött. A királyi kúria mint bíróság, élén az országbíróval, 1323-ban körülbelül egy évig Felhévízen működött, hogy 1324 közepén kövesse az uralkodót Visegrádra. A király — két időszakot, a negyvenes-ötvenes évek fordulóját és a hatvanas éveket leszámítva — ettől kezdve rendszeresen Visegrádon tartózkodik, és ha az Anjou-kor végén újból Budán lakik, a Visegrádra helyezett főhatóságok csak a XV. század első évtizedében kerülnek vissza. Időközben persze Buda sem szűkölködött eseményekben, 1366-ban itt fogadta Lajos és édesanyja a bizánci császárt, 1386 elején pedig királygyilkosság színhelye. Anjou-Durazzói Károly nápolyi király ugyanis 1385-ben az Anjou-uralkodócsalád fiági örökösödési jogára hivatkozva bejött az országba, és rá kényszerítette Mária királynét, Lajos király leányát és Örökösét, hogy átadja neki a hatalmat. Székesfehérvárott meg is koronázták. A királyné hívei azonban rövidesen merényletet követtek el ellene a budai palotában, majd a súlyosan sebesült királyt Visegrádra szállították, és ott megölték. A királynét és édesanyját a Károly-párti lázadók elfogták, és ekkor, 1387-ben, Zsigmond Zsigmond-kor brandenburgi őrgróf, a cseh király öccse, Mária férje, vette át a hatalmat, és királlyá koronáztatta magát. Sikerült feleségét kiszabadítani, az elfogott lázadók jó részét pedig Budán végezték ki, ekkor fejezték le Hédervári Kont Istvánt és társait. A lázadó főurak 1401-ben Budán fogták el Zsigmondot, hogy azután néhány hónapig fogságban tartsák. Majd 1403-ban II. Károly fiának, László nápolyi királynak híveitől kell megtisztítani a fővárost. Makrai Benedek jogászt, a lázadó erdélyi vajda alvezérét Pest mellett verték le ekkor a király csapatai. Ugyanekkor (1402 1403) céhpolgári ellenzék ragadta magához egy időre a hatalmat. A király később — külföldi útjai miatt is — ritkán tartózkodik a fővárosban. Majd 1411-ben római királlyá választották. Ettől kezdve gyakran gyűltek össze külföldi előkelőségek a magyar fővárosban, így 1412-ben itt tartózkodott a lengyel és a boszniai király, a szerb despota, tizenhárom herceg, huszonegy gróf, huszonhat más nagyúr, ezerötszáz lovag, háromezer apród, a pápa bíboros legátusa, három érsek, huszonöt püspök, 1424-ben pedig a bizánci császár, a dán király, valamint számos német fejedelem látogatta meg Budát. Ez az időszak a huszitizmus kora, Husz egyik ^^^^^^^ I. Lajos felségpecsét jenek előlapja* * A 5, 10—17, 19 —20, 22, 24, 26, 29, 31. számú képeken a Kumorovitz L. Bernát egyetemi tanár készítette pecsétmásolatokat közöljük. Köszönetet mondunk a közlés engedélyezéséért. Természetes nagyságban adjuk a 10—15, 17, 22,26,29,31. számmal jelzett, és fél természetes nagyságban 5, 16, 19,20. számmal jelzett, valamint másfélszeres nagyításban a 24. szám alatt közölt pecséteket. 43