Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

1686. szeptember 2-án délután 5 óra előtt elhallgattak a falakat törő ágyúk, 5 órakor pedig a Kis-Svábhegyről hat ágyúlövéssel jelt adtak a rohamra. Az északról támadó három rohamoszlop közül a nyugati várfalon támadóknak sikerült először a vár területére jutni, de a makacsul ellenálló törököket csak akkor tudták a mai Úri, Országház, Fortuna és Táncsics Mihály utcába visszavonulásra kényszeríteni, amikor az északi várfalon is sikerült a brandenburgi csapatok betörése. A törökök nyilvánvalóan utcai harcra készültek, de amikor a rohamozók — parancsot sem várva rájuk rontottak, összezavarodtak. Iszonyatos öldöklés és fejvesztett menekülés kezdődött. Szervezett ellenállásra csak a mai Hess András téren került sor, ahol Abdurrahman —• mondván, hogy ,,Ha nem tudtam megvédeni a rám bízott várat, haljak meg én magam itt" - kis csapata élén karddal szállt szembe az ellenséggel, s harcban esett el (222. kép). Napnyugtakor — a palota kivételével — a vár teljes területe a felszabadító csapatok kezén volt. Támadtak ugyan pontosan a terv szerint a bajorok is az általános roham megindulásakor azonnal, de egyrészt a nem kielégítő előkészítés, másrészt a törökök elszánt ellenállása következtében kétórás küzdelem után sem tudtak jelentősebb eredményt elérni. Csak Abdurrahman halála után, s amikor hírt kaptak, hogy a felszabadító csapatok északról is támadják a palotát, erősödött meg a támadás, s kezdték visszaszorítani a palota egyik udvarából a másikba a védőket, akik körülbelül háromezren két tűz közé szorulva, iszonyatosan véres harc után, élükön Iszmail basával, Abdurrahman helyettesével, a palota védőjével, végül is megadták magukat. Szülejmán felmentő serege pedig értesülve a vár elestéről, másnap sietve vonult vissza Konstantinápoly felé. IRODALOM I. VISSZAFOGLALÁSI KÍSÉRLETEK Fekete Lajos 1944-ben megjelent kötetének „II. Az Iszlám védőgátja" című fejezetében (24—40) tárgyalta az 1542. évi, valamint a tizenötéves háború alatti visszafoglalási kísérleteket. Az 1542. évi ostromról korábban Károlyi Árpád írt (A német birodalom nagy hadi vállalata Magyarországon 1542. Századok 1880. 265 — 299, 357—387, 445-465, 558—589, 621—655), az 1602—1603. évi ostromokról pedig Veress Endre (Buda és Pest 1602—1603-iki ostroma. HK 1910). E két tanulmányon kívül az események leírásánál Fekete Lajos főképp Istvánffy Miklós (Historiarum de rebus Ungarici libri XXXIV. Köln, 1622), Illésházy István (Följegyzései 1592—1603. Magyar Történelmi Emlékek, írók, VII. Pest, 1863) és Pecsevi (Török-magyarkori Történelmi Emlékek, II. Török történetírók, Bp. 1916) adatait hasznosította. Fekete Lajos 1944. évi szövegétől az 1542. évi ostrom értékelésénél tértünk el, Szekfű Gyula (Magyar Történet, Bp. 1935. III. 44—45) alapján. II, A HÁROM VÁROS ÉS KÖRNYÉKÉNEK HELYRAJZA Ez a fejezet — egy-két kiegészítéstől és kisebb változtatástól eltekintve — Fekete Lajos 1944. évi kötete „III. Helyrajz" című fejezetének (72—122) a rövidítése. Buda és Pest helyrajzának leírásában Fekete Lajos lő forrása Evlia Cselebi és a Marsigli Alajos Ferdinánd olasz mérnökkari tiszt által az 1686. évi felszabadító ostrom alkalmával megtalált két török feliratú térkép (kiadta Veress Endre, gróf Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és térképei Budavár 1684—1686-os ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról. BudRég, IX. 1906. 103—170), valamint az 1684. évi ostromot leíró Szilahtár munkája volt (magyar fordítását Fekete Lajos adta ki: Budavár 1684-i ostroma. HK 1928). Felhasználta Fekete Lajos Károlyi Árpád és Wellmann Imre kutatási eredményeit is (Károlyi—

Wellmann, 135—207). Fekete Lajos leírását az 1944 utáni kutatások alapján kiegészítettük és módosítottuk. Buda helyrajzánál a Fehérvári kapu leírását Oerő Győző (Adatok a budai vár török kori építészettörténetéhez. A fehérvári rondella építéstörténete. BudRég XVII. 1956. 261—278) tanulmánya alapján adjuk. Bolgár faluról Mályusz Elemér írt (Une colonie bulgare a proximité de Bude au moyen âge. StudSlav XIII. 1—2. 1967). Buda török kori határairól és Sasadról egy 1697. évi és egy 1699. évi tanúkihallgatási hegyzőkönyv alapján írunk (PmL Acta iud. ant. 1697. No 2, 1699. No 4). Pest helyrajzával (a városfallal) újabban F. Tóth Rózsa foglalkozott (A régi pesti városfal, a hatvani kapu és rondellája. Budapest, IV. 1966 július). Az 1547. évi helyrajzi elnevezések értelmezésénél kissé eltérünk Fekete Lajos 1944. évi értelmezésétől és szövegétől. A Szent Miklós utca helyrajzi meghatározásánál nem értünk egyet Rupp Jakab véleményével, aki a johanniták Szent Miklósnak szentelt pesti házát a mai Városház utca és Bárczy István utca sarka tájékára helyezi. A két török fürdőről Evlia Cselebi írt, a másodiknak a pontos helyét 1914-ben határozták meg (Friedreich). A város közepén levő nagy épületet Károlyi— Wellmann (143) említi, helyére vonatkozóan lásd Nagy Lajos (Pest város XVII. századvégi topográfiájának forrásai. TBM XIV. 1961. 177) megállapítását. A pesti határt és kialakulásának a folyamatát a Fővárosi Levéltárban levő XVIII. századi határperek iratai, illetve Belitzky János feldolgozása (Száz év a pesti határ életéből. 1663 tájától 1756 tájáig. TBM VI. 1938) alapján írtuk le. Az 1590. évi török összeírásnak, amely az Újfalut említi, a (Káldy-N agy Gyula által készített) fordítása a Budapesti Történeti Múzeumban található. Nyugati utazók leírásaiból néhányat régebben kiadott Szamota, újabban Haraszti—Pethő. Ujabb ismertetésüket Vörös Károly tanulmánya tartalmazza (Törökvilág Pest-Budán nyugati utazók szemével. Budapest IV. 1966 november). A török alatti Pest városépítészeti állapotáról a Fekete Lajos 1944. évi szövegétől eltérő képet a Nagy Lajos idézett tanulmányában közölt térkép és adatok alapján adjuk. Óbudáról Fekete 1944-ben csak igen röviden és könyvének másik (Vallások és népek című) fejezetében írt. A mostani szöveg elsősorban Gárdonyi Albert tanulmányának adatain alapszik (Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság