Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

218. Buda ostroma. Részlet Fontana-Nessenthaler látképéről, 1686 Az ostromló sereg létszáma A vár védelmi rendszere Pest elfoglalása Ily módon hatalmas sereg gyülekezett össze 1686 májusában Magyarországon a párkányi táborban. Az összlétszám 61 000 fő volt, amelyből Lotharingiai Károly herceg parancsnoksága alá tartoztak a fősereg (40 000 fő) császári (24 230 fő) és szövetséges (brandenburgi 7264, sváb 4000, frank 3000, svéd 1300 fő) csapatai, Miksa Emmanuel bajor választófejedelem pedig az úgynevezett bajor hadtestet (21 000 fő) vezérelte, amelyben a bajorokon (8000 fő) kívül szászok (4700 fő) és császári csapatok (8350 fő) is voltak. A támadást ennek a hadseregnek kellett végrehajtania, s ezt a hadsereget volt hivatva biztosítani az országban elhelyezett három hadtest: a Scherffenberg altábornagy parancsnoksága alatt levő erdélyi hadtest (10 100 fő), a Caraffa altábornagy vezényelte kelet-magyarországi hadtest (3900 fő) és a Schultz tábornok vezette drávai hadtest (6100 fő). Ezenkívül részben a fősereghez, részben a hadtestekhez tartozott körülbelül tizenötezer magyar katona (lovas, gyalogos). A hadjáratban részt vevő csapatok összlétszáma csaknem százezer volt, tehát jóval nagyobb és jobban felszerelt hadsereg, mint az 1684. évi. A párkányi táborból való elindulást hosszú, időtrabló viták előzték meg. Lipót császár Lotharingiai Károly tanácsára — csak május 31-én határozta el, hogy a hadjárat célja Buda elfoglalása. A csapatok június 12-én indultak el. A fősereg a Duna jobb, a bajor hadtest a Duna bal partján haladt, s június 16-án, 17-én már Pest, illetőleg Buda falai előtt állott. A budai vár védelmi rendszerén, a falakon, rondellákon a törökök 145 év alatt csak igen keveset változtattak, csupán az elkerülhetetlen helyreállítási munkákat végezték el szükség esetén. Nem építették ki a modern fegyverekkel s várvívási módszerekkel szemben jobban védhető erődítménnyé az új olasz (hegyes szögben végződő bástyákat alkalmazó, a várárokban szélesebb fedett utakat építő, a bástyák között pajzsszerű védőműveket emelő) rendszerszerint, mégis mint a korábbi ostromok tapasztalatai bizonyíthatták —- elszánt védősereggel, elegendő felszereléssel, élelemmel, körültekintő vezetéssel alkalmas volt arra, hogy hosszú ideig — a felmentő seregek megérkezéséig a legerősebb ostromnak is ellenálljon. A budai várat 1686-ban a hetvenéves, nagy katonai és várvédelmi tapasztalatokkal rendelkező Abdurrahman vezír-basa védte tizennégyezer fegyverforgató emberrel. Élelemmel, fegyverrel, lőszerrel bőven el voltak látva, s azzal az elszántsággal néztek az ostromló seregre, hogy velük szemben a várat hitük szerint a török birodalom kulcsát — az utolsó csepp vérükig védelmezik. Pest védelmével a törökök, hasonlóan mint a korábbi ostromok idején, most sem igen sokat törődtek. Tudták, hogy a tüzérségi technika fejlettsége következtében ennek a bár erős falakkal, széles rondellákkal, belső kis erőddel rendelkező városnak mint megerősített helynek, nincs jelentősége, így Miksa Emmanuel bajor csapatai (egyik dragonyos századának az akkor még csak húszéves Savoy ai Jenő volt a parancsnoka) a törökök által már nagyrészt kiürített Pestet, igen csekély ellenállás után, június 17-én néhány óra alatt elfoglalták.