Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
családok, mint a Lorándok, Ulvingok, Hencfiek, Wernerek. A többi magyarországi város elsősorban az ilyen falvakat vásárolta meg, a fővárosnál erről pedig nem beszélhetünk. Egyedül Szenese 1407. évi bérletét lehetne talán ilyen jobbágyfalu-szerző ügyletként értékelnünk. 7:5 A birtokviszonyok képe a XVI. század elejére módosult, de néhány puszta vagy külváros kivé- Birtoktelével most sem szerzett birtokot a két város. A legnagyobb birtokos a király és a királyné >' tfiz(,u y"k maradt, bár birtokaik csökkentek. A királyi birtokok a visegrádi, a királynéiak az óbudai és csepeli uradalmakhoz tartoztak. Zsigmond ugyan megkísérelte a budai vártartomány kialakítását is, azonban eredménytelenül. Nagyobb változás mutatható ki a világi nagybirtoknál. Korábban ilyenről nem beszélhetünk a főváros környékén, mert ha volt is falu vagy részbirtok nagybirtokos kezén, ez távol esett tulajdonképpeni birtokaiktól. Igen valószínű, hogy azért szereztek egyes bárói családok kisebb birtokokat a főváros környékén, hogy itteni háztartásukat olcsón el tudják látni. A XV. század közepétől azután benyomul a nagybirtok erre a vidékre. A Pest megyei Rozgonyi-uradalom a Pesttől délre eső terület nagy részét: Szentfalva részbirtokát, Gubacsot hozzátartozó pusztáival megszerezve kijutott a Dunához, A XVI. század elején a Podmaniczky- és Sárkány-uradalmak a budai oldalon terjeszkednek. Egyházi kézen ugyan változatlanul sok falut találunk, de ez nem egységes birtoktest, több egyházi testület között oszlik meg. Egyetlen jelentősebb egyházi nagybirtokos a szigeti kolostor. Az apácák Cinkotától a jenői réven és Eelhévízen át Piliscsabáig és Telkiig majdnem összefüggő birtoktestet alakítottak ki. Délen pedig övék volt még Taksony és Varsány is. Középnemesi birtokokat szintén találunk a két város környékén, elsősorban azonban a kétmérföldes kör szélén. A legnagyobb változást a kisnemesi falvaknál tapasztalunk. Míg a XIV. században kilenc falu volt nagyrészt kisnemesi kézen, most csupán Gercse. Még egy változás: míg városi patríciusok még a XV. században is szereztek jobbágyfalukat maguknak, a XVI. század elején erről már nem beszélhetünk (3 — 4. kép). A birtokviszonyok tehát lehetővé tették volna a XIV XV. században Buda és Pest tanácsainak a jobbágyfalvak szerzését. Mégis csak egy-két puszta megszerzését tudjuk igazolni. Mielőtt megkísérelj ük. megválaszolni azt a kérdést, hogy miért nem jutott jobbágyfaluk birtokához a két város, foglalkoznunk kell a pusztásodással. A mai Budapest területén 1320 körül mintegy félszáz önálló néven és saját határral rendelkező Pusztáaodás települési egység volt. Ezek nagy részét az Árpád-korban még lakták. (Nem számítjuk ide a királyi, — királynéi birtok városi, — városi polgári birtok ({{[[) egyházi birtok világi nagybirtok világi középbirtok világi kisbirtok (3 ismeretlen birtokos 4. Birtokosok Budapest területén a XVI. század elején 3* 35
