Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

(Táblázat folytatása ) Fazekas Korsógyárt ó ' I 'ót fésű készí t ő Téglás Üveges Szitás Nyírő Borégető Szénégető Akolgyártó Borbély Fürdős Kővágó ( )rás 1547 1558 1562 1580 159Ü I 1 3 2 1 1 1 1 2 1 2 1 1 7 1 ti 1 2 f> 2 1 2 1 1 7 1 ti 1 ó 7 - ­1 7 1 ti 1 s (•> 12 1 1 í szcsrn XO 124 so 59 42 Ha tudjuk is azt, hogy ezek az összeírások a foglalkozási megoszlás pontos megállapítására nem alkalmasak, s főleg nem teljesek, más adatok hiányában felhasználásuk révén képet kap­hatunk Buda török uralom alatti első évtizedeinek ipari életéről. Az 1547. évi összeírásban meg­lehetősen kevés az iparral foglalkozók száma. Ez magyarázható az első évek bizonytalanságával, valamint az összeírási rendszer kezdetlegességével. Valószínű, hogy az iparosok száma ekkor jóval nagyobb volt, mint amennyit az összeírásból a nevek alapján megállapíthattunk. S ugyanez vonatkozik az 1562. évi összeírása is. A reálisabb képet az 1558. évi összeírásból kapjuk, s az ebben szereplő szám lehetett jellemző a török uralom első évtizedeire, az 1570-es évekig. Ettől kezdve fokozatos a csökkenés, s a század végére a nem mohamedán iparosok száma Budán egy későbbi közepes mezőváros színvonalára csökken. Természetesen ez nem jelenti a város iparának ezzel arányos visszaesését, hanem inkább a lakosság kicserélődését és egy új, nem keresztény iparosréteg kialakulását. Foglalkozási Ugyanakkor azonban az egyes fontosabb foglalkozási csoportokon belül lényegesebb arány­csoportok szám-változások nincsenek. Az egyes foglalkozási csoportok százalékos aránya az egyes össze­mn ]' ras okban a következő: Élelmezési ipar Ruházati ipar Faipar Fémipar Bőripar Egyéb 1547 1558 1562 1580 1590 27,5 31,(5 32,3 30,5 33,3 27,5 25,(5 22,5 27,1 23,8 11,1 9,9 1 1,2 8,4 11,9 (),2 7,2 15,0 10,2 21,4 3,7 5,6 1,2 — 4,7 2(i,0 20,1 17,8 23,7 4,9 A legjelentősebb volt tehát ebben az időszakban az élelmezési és a ruházati ipar, s ha csak az arányszámot nézzük, nem is olyan nagy az eltérés a XVI. század ele j i állapotoktól. 1490 és 1529 között az élelmezési ipar arányszáma 23,8, a ruházati iparé 22,9 százalék volt, ugyanakkor azon­ban az iparosok száma százon felül. Arányszám szempontjából nem történt nagyobb változás a bőr- és faiparban sem, de itt már nemcsak az iparosok számának csökkenése a feltűnő, hanem az egyes iparágakon belül a szakmák számának a csökkenése is. A legfeltűnőbb azonban a fém­ipar igen nagy mértékű háttérbe szorulása, mind az arányszám, mind az iparosok száma, mind az iparágon belüli szakmák tekintetében. Míg például 1490 és 1529 között huszonhét fémipari szakma volt Budán, a török uralom első évtizedeiben már csak kilenc, de ez is csak több évtize­des összesítésben (egy-egy évben három-hat), s tulajdonképpen a fémiparral foglalkozók száma a kovácsok és az ötvösök számából adódik. Jó néhány ipar, illetőleg iparág szinte teljes mértékben eltűnt a város életéből. A korábban viszonylagosan virágzó budai szövőipart 1558 - 1580 között csupán egyetlenegy takács képviselte, az építőipart pedig két-három ács, de kőműves egy sem volt. Az iparosok Pesten ugyanekkor ezeknek az összeírásoknak alapján az iparosok száma a következőképpen záma Pesten allíthato ossze foglalkozások szerint:

Next

/
Oldalképek
Tartalom