Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

A nyugati utazók leírásaitól némileg eltérő, kedvezőbb képet kapunk a török leírások­ból (például Evlia Cselebitől), bár rajongó túlzásaiktól, megállapításaiktól eltekinthe­tünk. Csak annyi bizonyos, hogy Pesten az 1684. és az 1686. évi ostrom után is állottak, ha romosán is, házak, sőt kőházak, s ezeknek egy része lakható, illetve könnyen és gyorsan helyreállítható volt. Az összeírok 1696-ban török módon (turcica modica) épített, vagyis sárból tapasztott, vesszőfalú házakat is felso­roltak, amelyek nyilvánvalóan nem az ostrom után építőanyag hiányában készültek így, ha­nem már a török időben is ilyenek lehettek. Ezek a házak nem a város központjában ál­lottak, hanem az északi és déli végén, s min­den valószínűség szerint a város legszegé­nyebb lakossága lakta őket. A város központ­jában szinte minden telken kőházakat vagy kőház-maradványokat találtak, s volt köz­tük emeletes is. A pusztulás tehát valószínű­leg nem volt olyan mértékű, mint a nyugati utazók állították, bár a török uralom alatt a város romlása, elhanyagoltsága kétségtelen (198. kép). A törökök katonai szemjxmtból ragaszkodtak a város birtoklásához, de a szemközti Buda vélt ragyogása és főleg nagyobb biztonsága miatt kellemes lakóhelynek nem tartották. Holtuk­ban sem kívántak Pesten nyugodni. Ahogy a jómódú isztanbuliak a szemközti Szkutariba, ,,szent ázsiai földben", a temetők híres ciprusai alá szokták övéiket eltemetni, úgy a pestiek is Budára vitték át halottaikat, főleg a Gülbaba-dombra, melyet szemükben szent hellyé avatott a kegyelet és a hagyomány. 4. ÓBUDA ÉS A KÖRNYÉKBELI JOBBÁGYFALVAK Buda és Pest mellett Óbuda a török uralom alatt szegény, tengődő mezőváros, pontosabban falu volt. Már 1528-ban felégették, de soha nem ostromolták, mert nem volt megerősítve. Fejlő­dési lehetőség nélkül osztozott a hódoltság magyar falvainak sorsában. Buda közelsége nem vált előnyére: a város ugyan biztosított némi piaci lehetőséget az óbudai lakosok számára, de ezt az előnyt bőven ellensúlyozták a Buda felszabadítására felvonuló hatalmas seregek, sőt a Buda környékén rendszeresen, a XVI. században szinte állandóan feltünedező portyázok is, akik nemcsak a helyben lakókat zavarták meg, hanem mint 1576-ban történt, a budai pasát is, aki éppen Óbudán tartózkodott. „Szokásunk szörént möntünk vala az mi kisded falunkba Óbu­dára mulatni, ki oly igen közel vagyon hozzánk, hogy egy nyíllal be lühetnének az város hatá­ráról", amikor egy csapat dárdás jött Komáromból és Tatáról, azzal a céllal, hogy ,,az por törő malmot és az várat meggyújtsák". A legsúlyosabb helyzetbe Óbuda a tizenötéves háború idején került (201. kép). Az állandó harcok miatt 1595 táján a lakosság tömegesen költözött el a faluból, 1596-ban pedig Pálffy Miklós esztergomi főkapitány a pócsmegyeriekkel együtt Óbuda teljes lakosságát, (összesen kettőezerhatvanhat személyt, százkilencvenöt szekéren) áttelepítette az Esztergom és Érsekújvár közötti területre. Óbuda tizenkét évig teljesen pusztán állott. A várost ebben az időszakban az összeomlott házakkal, a középkori hatalmas egyházi épületek romjaival ábrázolják a minden valószínűség szerint a helyszínen készített metszetek. A háború elmúltával, 1608-ban a lakosság visszaköltözött Óbudára, de a hajdani királynői város szegény kis jobbágyfaluként élte végig a török uralmat, s csak a hivatalos leveleikre ütött pecsétjük bizonyíthatta, hogy vala­mikor ők is ,,kiralő felsége szabadosi" voltak. Környékbeli Óbudához hasonló sorsa volt a többi Buda és Pest környéki jobbágyfalunak is, amelyek jobbagyfalvak lakossága a hódoltság alatt a helyén maradt. A török uralom első évtizedeiben számos környék­beli helység elpusztult, olyan mértékben, hogy több esetben még településük helyének sem maradt nyoma. Sok olyan helység volt viszont, amely a keserves körülmények ellenére is meg­maradt, főleg Pest környékén, ahol a hadak járása kevésbé zavarta az életet. Palota (Rákos­palota), Csaba (Rákoscsaba), Cinkota, Keresztúr (Rákoskeresztúr) a mai Budapest területéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom