Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

ruhák és ismeretlen beszéd, a szokatlan áruk, tárgyak, a keleti módra megrakott, csendben cammogó málhás állatok még egy-két új vonást is adtak az előbbiekhez, és egyes boltok, itt-ott az építészeti kép, a házak és az utcák is szaporították ezeket. De a nagyszerű háttértől megfosztva itt már minden csak önmagát, s maga értékét adta. S közelről nézve az újat ígérő mohamedán vallási épületek többnyire elárulták, hogy nem ismeretlen, új stílusban épített alkotások, hanem csak elkobzott templomok kevés munkával, olcsó pénzen létrehozott átalakításai. Új művészi érték, új török munka nem volt bennük, ilyen az egész városban alig volt található. Mélyebb nézelődés után még a sokat idézett török fürdőkről is kiderült, hogy azok középkori alapokon épültek, a középkori magyar ,,alsó" és „felső" hévizekből, abol már régen keresztény kápolnák, királyi fürdőházak, kórházak álltak, ahol messze földről jövő emberek már a török idők előtt gyógyulást kerestek fájdalmukra, és a „török fürdők" fejlesztésére is pusztulni engedett keresztény épületek anyaga használtatott fel, templomok oszlopai és paloták díszei. Például Musztafa pasa egyik fürdőjének, a mai Király fürdőnek a kőoroszlánjait nyilván nem török vagy mohamedán művész vésője faragta, hogy a fürdőző emberekre a forrás hévizét ontsák, mert náluk a szoborfaragás nem művészet, hanem bálványimádás volt. A török építészet még a török fővárosban is csak szűk körből vehette alkotásának tárgyát, 195. A pesti török dzsámi látképe. B. Kenukel rézmetszete Fischer von Erlach rajza után, 1721