Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

amelyet több kisebb „vízi kapu" szakított meg, hogy a vízhez vezető kijárást könnyítse, illetőleg biztosítsa. A városfal még a XV. században épült, a rondellák is 1541 előtt. Nem került eddig elő sem történeti, sem régészeti adat, amely arra utalna, vagy azt bizonyítaná, hogy a törökök a rongálódások kijavításán kívül bármit is építettek, vagy változtattak volna a pesti városfalon vagy annak erődítésén (194. kép.). B) Utcahálózat A város helyrajzi rendjén legalábbis a török uralom első évtizedeiben — nem történt változtatás. A helyrajzi elnevezések is minden valószínűség szerint — továbbéltek, bár csak a város egy részének a helynévanyaga ismeretes, s csak az elfoglalás utáni első évekből. 1547-ből maradt fenn egy török összeírás, amely utcák (illetőleg mahalle-k, lakónegyedek, lakóterületek) szerint sorolja fel Pest város nem mohamedán lakosainak a neveit. Az összeírás tíz helyrajzi elnevezést tartalmaz (Búza piac, Bécsi utca, Szent Péter utca, Hatvani utca, Zsidó utca, Ceglédi utca, Szent Miklós utca, Circulus utca, Nagy utca és Szél utca). Haelfogadjuk azt, hogy település csak a városfalon belül volt, s ha az összeírás sorrendjét vesszük figyelembe és azt a megállapítást, hogy a törökök nem utcákat, hanem utcák vagy egyes épületek nevei alapján lakóterületeket (mahalle-kat) neveztek el, akkor az 1547. évi összeírásban szereplő Búza piac mahalle-t a mai Martineiii tér környékére kell értenünk, hiszen az összeírásban a következő mahalle a Bécsi utca volt, amelyet nem magyarázhatunk másként, mint a Bécsi (a XVIII. században Váci-nak is nevezett) kapuhoz vezető utca környékét, az pedig a mai Petőfi Sándor utca lehetett. A mai Váci utca ugyan egyenesen a kapuhoz vezetett, a Bécsi utca elnevezést azonban nem vonatkoztathatjuk a mai Váci utca északi szakaszára, mert az 1547. évi összeírásból éppen az derül ki, hogy az utcaelnevezések többsége ahhoz a területhez köthető határozottan, amely a város igazi központját, a mai belvárosi plébániatemplom környékét övezi. Az összeírásban szereplő Szent Péter utca elnevezést (illetve mahalle-t) azért a mai Városház utcával azonosíthatjuk, hiszen ez az utca vezetett az összeírás kiindulópontjául szolgáló Búza piacról, a mai Martinelli térről, ahhoz a templomhoz, amelyet a középkorban Szent Péter tiszteletére emeltek, a mai ferences templomhoz. A Szent Péter utca után az összeírásban ezért természetesen következik a Hatvani utca a mai Kossuth Lajos utca , amely a Hatvani kapuhoz vezetett. A Szent Péter templomtól a Duna felé tarthatott az az utca (a mai Duna utca vagy a Kígyó utca), amelyet az összeírás Zsidó utcának nevez, s innen, e fontos forgalmi pontról indult egy utca a városfalon levő másik (később Kecskemétinek nevezett) kapu felé, amelyet az összeírás nem jelöl név szerint, hanem az utca s az azt folytató országút távolabbi céljának megfelelően Cegléd mahalle-nak. A Szent Miklós utca a mai Egyetemi (volt pálos) templom előtt húzódó Eötvös Lóránd utcának felel meg, s minden valószínűség szerint ehhez kapcsolódik a Circulus elnevezésű utca (mahalle), amelyet mint a pesti város (belváros) magjának, központjának a határoló vonalát, a mai Cukor utcával azonosíthatjuk. S végül az összeírás sorrendjéből természetesen következik, hogy a Nagy utca nem lehet más, mint a mai Váci utca déli szakasza, a Szél utca pedig a városnak a Duna felé eső szélső utcája, a mai Molnár utca. A török korszak későbbi évtizedeiben az utcák és terek részben új neveket kaptak, de ezekből ma csak nagyon keveset ismerünk. A Hatvani utca mahalle-nak nevezett utca vagy házcsoport bizonyára a Hatvani kapu utcáját jelentette, a Szolnoki utca mahalle a Szolnoki vagy Kecskeméti kapuét, tehát a mai Kecskeméti utcát; a Jász mahalle neve is bizonyára a középkori magyar időkhöz kapcsolódik. Három további mahalle elnevezése már török eredetű: ezek az Ulama pasa mahalle, a Defterdár és a Gazanfer aga mahalle-k. A török kori városábrázolások, a XVII. századvégi térképek elrajzolásaik és pontatlanságaik ellenére is azt bizonyítják, hogy a török uralom alatt a város helyrajzi szerkezete változatlan maradt. C) Templomok, fürdők, középületek A közintézmények, különösen a vallásiak, Pesten is olyan telkeket és épületeket választottak ki megtelepedésre, amelyek az előző korszakban is hasonló célt szolgáltak. A pesti Bűjük dzsámi („Nagy dzsámi") a mai fővárosi tanács telkének a mai Bárczy István utcai sarkán állt, az itt működő iskolával együtt (195. kép). Egy másik mohamedán templom, amelyet a középkori Szent Péter templomból alakítottak át, a ferenciek mai telkén, szintén a város szélén szolgált rendeltetésének. A harmadik mohamedén templom szintén keresztény templomból átalakítva, a mai egyetemi templom helyén, a negyedik a mai Váci utcában, a későbbi domonkos templom helyén állott. Lehetséges, hogy a korszak végén mohamedán templommá alakították át a mai belvárosi templomot is, amely sokáig a magyar keresztényeké maradt. A mohamedán