Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Gubacs kialakítandó budai uradalmához csatolja. Utána újból királynéi, de 149ü-ban Ráskai Balázstól cseréli vissza II. Ulászló király. Dél felé a gyáli Vernelteleki pusztával, nyugatra Gubaccsal és Kormányossal volt határos. Későbbi határjárások szerint Pesttel és Cinkotával is érintkezett területe, és így lehet, hogy a mai Kőbánya egy része is hozzá tartozott/'

9 Pesttől délre nagyon nehéz az egyes települések heiyét meghatározni. A török időkben hatalmas puszták húzódtak erre, ezek egy része azonban középkori eredetű lehet. Már 1542-ben három pusztatemplomot említenek itt, nehéz így a régi határokat azonosítani. Ezen a vidéken Gyál Gyál volt jelentős település, a XIV. század elején budai patríciusoké, a XV. században a Kenderesi családé. Ebben az időben több puszta, mint az egykori budai birtokosának nevét őrző Vernelteleki, Tornyostelek, Pókháza és ükörd tartozott hozzá, amelyekre a szomszédos Kerekegyháza urai, köztük a XV. század közepén a juhkereskedő Ferenci Gergely pesti bíró tartottak igényt. (A pusztákon ugyanis juhokat tenyésztettek.) Gyál határait a XIV. század első feléből származó oklevelek alapján tudjuk meghatározni, északon Szentlőrinc, majd Vecsés, Tornyostelek, Halom keleten, Lik (Léb?), Pakony, Ocsa, Némedi délről, Kerekegyház és Kormányos nyugaton,^Gubacs északnyugaton szomszédjai. Gubacsról már láttuk, hogy a Csepel-szigeti uradalomhoz tartozott: a királynéé volt. A XV. század második felében a Rozgonyi család szerezte meg a hozzá tartozó Ógubacs, Kormányos és Soroksár pusztákkal. Néhány itteni jobbágy már a század első felében távolsági kereskedelmet folytatott valószínűleg juhokkal, a pozsonyi polgároknak is hiteleztek. Ferenci Gergely gubacsi jobbágyból lett később pesti bíró. A pesti vásárról hazaigyekvők egyik pihenőhelye. A XV. század végén a pesti domonkos barátok akarták megszerezni. Itt verték szét 1514-ben Dózsa György egyik seregtestét. Az említett Kormányos a XV. században pusztulhatott ki, 1444-ben Budai György deák szerzi Kormányos meg, később Gubacs tartozéka. Kerekegyháza talán a mai Soroksárpéteri táján fekhetett. Kisnemeséké, majd a XV. század elején a budai Hertel patrícius családé, amely kihalván, a király szerzi meg. Kerekegyháza 1424ben a királynéé, majd az 1440-es évek elejétől Gubacsi Ferenci Gergely pesti bíróé, aki felveszi a Kerekegyházi nevet is. A XV. század végén a Nagylucseiek kapták adományul a királytól, előtte volt még a Dávidháziak zálogbirtoka. Soroksár 1431-ben már puszta. Később egy része ( ?) Gubacs tartozéka, a másik része a Bessenyei és Kenderesi családok adományából a pesti domonkosoké, akiktől a Haraszti középnemesi család magának váltja meg. Soroksár és Dunaharaszti között feküdt Szentdienes, amelynek egy része a Szentdienesi Uras Szentdienes családé volt. Csepel tartozékaként 1424-ben a királynéé, 1465-ben pedig a Harasztiaké. Kerekegyháza Soroksár 3. A FALVAK GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI ÉLETE A FŐVÁROS KÖRNYÉKÉN Sajnos, egy-két falu kivételével nagyon kevés Buda-Pest környéki településre maradtak fenn A Duna két lénveges adatok. Ha azonban az egymással szomszédos falvakra vonatkozó gyér forrásokkal partján fekvő ^ * /? • i » / vidék fit érő együtt foglalkozunk, mégis megismerhetjük a főv aros mellett fekvő települések jellegzetességeit. j

e

n

e

g

e A Duna jobb partjára a szőlőtermelés volt jellemző. A XV XVI. század fordulóján szinte szőlő monokultúráról beszélhetünk. Csak a vizenyős helyeken váltották fel a szőlőket kaszálók és rétek. A gabonatermelés különösen a városok közelében - egyre inkább háttérbe szorult. A terület nyugati, magasabban fekvő részét viszont erdők borították, sőt úgy látszik, hogy az erdő a XVI. század elején a szőlők és szántóföldek rovására is terjeszkedett. Feltehetően a fakitermelés gazdasági jelentősége nőtt meg. A bal parton a gabonatermelés ugyancsak másodlagos jelentőségű volt. A futóhomokos vagy mocsaras terület alkalmatlan is erre. A bal parti résznek mintegy a Pest Cinkota vonaltól északra eső felén ugyan viszonylag több szántót találunk, ezenfelül kaszálókat. A város közvetlen környékét a kertművelés jellemezte, míg Pesttől délre a pusztákon juhnyájakat és talán marhacsordákat legeltettek. Ügy tűnik, hogy mind a kertészet, mind pedig az állattenyésztés csak a XV. században vált jelentősebbé. Szőlőt csak Kövér meg Cinkota vidékén és ettől keletre műveltek.

70 A XII

J XIV. század fordulóján a két város környékére is jellemző volt az a kép, amelyet Pest megyéről vázolt fel utolsó történetírója. A XIV. században megszilárdult az a jobbágytelekrendszer, amelyben a falusi telekhez megszabott határhasználati jog járult. A szőlőt munkaigényessége miatt általában nem számították a jobbágytelki állományhoz. A területünkön is kimutatható földközösségnól sem osztották fel. A kipusztult falvak területén ugyancsak nem létesítettek újra jobbágy telkeket. Földesuraik vagy maguk műveltették meg, vagy bérbe adták. Ennek különösen a bal part állattenyésztő pusztáin volt meg a jelentősége.

71 Változások az Árpád-korhoz képest 3 Budapest története II. 33