Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN
D) A „varos" (Víziváros) A Várhegy körül kialakult külső lakótelepek között a legnagyobb az volt, amely a Várhegy aljában a mai Széna tér, Bem József tér és a Lánchíd budai hídfője között terült el. Ezt a külső várost a törökök magyar kölcsönszóval „varosnak" nevezték. A „varos" szót várfalon kívül eső, a várból kiszorult település jelölésére a Balkánon is elterjesztették, és meghonosították (187. kép). A budai „varos" nem tapadt közvetlenül a vár falához, mert a Várhegy lejtője a török korban vízszintes vagy gyengén lejtő teraszok és kígyózó utak nélkül meredeken szakadt le a hegy tövébe, s ebben a nyers alakjában településre nem volt alkalmas; akik tehát a várból valamilyen oknál fogva kiszorultak, lejjebb, a síkon, a Duna felé építettek maguknak házat vagy valami búvóhelyet. Külső A vár erődrendszere, mint fentebb már említettük, azokkal a „bölmékkel", amelyeknek védelmi öv hivatása a vár fokozottabb védelme és a Várhegy keleti oldalán a Dunával való összeköttetés biztosítása volt, a Várhegy déli részén a folyópartig terjedt, s dél felé azzal a bölmefallal volt lezárva, amely Ybl Miklós szobrától északra ért le a Dunához. A bölmefal alsó végéhez csatlakozva, a víz partján egy másik fal haladt észak felé, körülbelül a Bem József tér sarkáig, ahonnan újabb töréssel a város északi szélén: a mai Bem József utca, Mártírok útja és a Vérmező út belső házsora mentén, a Vérmező út felső pontjáig törekedett, az utóbbi vonalon mint az 1565— 1566ban Budán székelő Arszlán pasa alkotása. A Vérmező út felső pontjánál a városfal csatlakozott a várfalnak az Esztergomi bástyától (Torpak kuleszi) kiugró meghosszabbításához, s így a várat a mai Duna-parti Kioszktól a Moszkva térig lendülő széles ívben egy külső öv is védte. E külső védelmi vonalnak a városfal északi szakaszának természetes erődítésére szolgált, hogy a Várhegy és az ezzel szemközt emelkedő hegyek vizei a mai Széna tér körüli lapályban széles tóvá, a „Jeni kapu előtti tóvá" (Jeni kapu önünde olan göl) folytak össze, a városfal előtti táborozást és ostrommunkát külön is akadályozva. Bástyák Ezt a külső védelmi övet, azaz a városfalat szintén bástyák és kapuk erősítették. Alsó, és kapuk ( J L qj sa rkát a mai Ybl Miklós téren hatalmas torony, „az összes bástyák között legerősebb bástya" a már említett Ali pasa Burdzsu: „Ali pasa bástyája" védte, hogy egyrészt az itteni kapun (Ali pasa bitrdzsu kapuszu) keresztül a mai Várkert kioszk felé, a Tabán irányában menő utat elzárja, másrészt, hogy a közlekedést a Pestre átnyúló hídon át biztosítsa. A várfalról felülről 187. Víziváros a XVII. század második felében, G. D. Fontana rajza után E. Nessenthaler rézmetszete, 1686 (részlet)
