Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Fekete Lajos — Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN

tér". Innen lejjebb a palotákon túl, a várfal és a külső falak és a várfalnak a tabáni templom felé ék alakban előugró élén a „Nagy frengi torony" (Bűjük frengi kuleszi) alkotott újabb, a várhegy síkján most már utolsó bölméket, amelyekben tüzérségi és janicsár kaszárnyák voltak zsúfoltan elhelyezve, szertárakkal és hadiszerrel megtömve, ahogy Evlia Cselebi török világutazó az 1660-as évek elején csodálkozott rajta: „aki ezt nem látta, a világon semmit sem látott". A falakkal elválasztott bölmék között csak bizonyos pontokon, őrszemekkel őrzött kapukon át lehetett közlekedni. Az első kapu a mai várpalotába vezető út tengelyében, a Topháne térre vezetett. Ez a kapu, mint Evlia Cselebi török szövegében is magyar szóval mondja, tölgyfából készült nehéz kapu-„bálványokon" forgott, és a Dilendzsi kapuszu: „Koldus-kapu" nevet viselte, valószínűleg azért, mert a várbeli börtönökben őrzött rabok, „koldusok", itt gyakran megfordultak és talán koldulhattak is. A következő kapu, amely a tér másik végén, a palotába vezető út mai tengelyétől jobbra, az egykori palotaőrség házának lépcsőinél állt és a Báli pasa térre vezetett, Szeráh kapuszunak: „Palota kapunak" neveztetett, mert a Báli pasa téren túl a királyi palotákhoz nyitott utat. A szeráj kapuszunál a mai kocsiút közepén, a palotaőrség háza előtt a török „várbörtön": zindán állt. Amint azt már az eddig előfordult elnevezések is mutatják, a törökök a vár sok helyrajzi pontját saját nyelvükön, törökül nevezték. Ezek az elnevezések egy hosszabb folyamat eredményeképpen, többnyire későbbi időkben vagy éppen csak a török kor végén alakultak ki, amikor az itteni vezírek egy-egy új alkotással, esetleg csak egy, régi mű kijavításával, „új életet öntöttek" a várba, és működésük emlékét kőtáblákon keresztül is az emberek emlékezetébe idézték. Addig azonban, amíg saját helyrajzi megjelöléseik nem alakultak ki, a törökök a középkori magyar elnevezéseket használták. Erre az utcák és terek első török kori elnevezésénél bőségesen találunk példákat: 1547-ben, 1560-ban a várhegyi gyaurokat török hivatalos iratokban magvar utcanevek szerint vették jegyzékbe (1563-ban már utcanevek nélkül). A középső vár A Várhegy utcáit a törökök valószínűleg a középkori Szent György térről kiindulva tanulták utcarendje megismerni, mert a középkori Szent György tér, a mai Dísz tér, a török korban is a gazdasági élet egyik csomópontja és a két nagy várkapu szomszédságában katonai szempontból is fontos hely volt. A téren szabadon álló Szent György-templom mellett észak felé, ágas alakban, két utca nyílott. A bal kéz felé esőt, a mai Űri utcát, uralmuk kezdetén a törökök magyar néven Mindszent utca mahalleszinek hívták; később (talán csak az utcának a mai Szentháromság utcáig terjedő szakaszát) Csizmedzsiler sziraszinak „Csizmadia sornak" (mert itt voltak a csizmadiák műhelyei, piaci napokon árusító helyei); a Szentháromság utcától az egykori Esztergomi bástya, a török kori Toprak kule felé haladó északi részt pedig Toprak kuleszi jolunak: „Toprak bástya útjának" nevezték. Ügy látszik, hogy ennek az utcának (vagy az utca egy részének) a kádi itteni lakása vagy hivatali helyisége után, legalább egy időszakban, Kádi szok

agi : „Kádi utcája" volt a neve. A másik, jobb kéz felé eső utca, a mai Tárnok utca, eleinte Szent György utca mahalleszi: „Szent György utca" nevet viselte, később, legalább egy része, az Orta dzsámi mahalleszi néven volt ismeretes. Az utcának a mai Szentháromság utcán túl, a középkori Szombathely piacig, a mai Kapisztrán térig érő meghosszabbítását, a mai Országház utcát, a törökök eleinte „Olasz utcának": Olasz utca mahalleszinek, később „Fürdő utcának" („útnak"): Hamam jolunak hívták. A Boldogasszony-templom előtti, akkor szűkebbre szorított térről ismét két utca törekedett a Várhegy északi vége felé. A bal kéz felé eső, mai Fortuna utcát a törökök eleinte „Szent Pál utcának" (Szent Pál utca mahalleszi), később Jenicseri agaszi joluivàk: „Janicsár aga útjának" nevezték, a jobb kéz felé haladó utcának, amely ma Táncsics Mihály nevét viseli, a török időkben „Zsidó utca": Jahudiler mahalleszi, „Zsidó mahalle" volt a neve. A mai Fortuna utca déli részét és a mai Hess András térnek ehhez csatlakozó részét a törökök az első időkben szintén az utca magyar neve után Ötvös utca mahalleszinek nevezték. A Várhegy síkjának keresztbe haladó mellékutcái a török korban is megvoltak, de nevei közül csak a mai Szentháromság utca török kori neve ismeretes. Ez a korszak végén Kazardzsilar jolunak: „Kazánkészítők útjának", „Rézművesek útjának" hangzott. Az utcák összetorkollásánál a Várhegyen akkor is négy tér terült el, a mai Szent György tér, a Dísz tér, a Szentháromság tér és a Kapisztrán tér helyén. A mai Dísz tér tájékát a törökök először a Szent György utca mahalleszi fogalmába szorították bele, később e teret a Szent György templomról alakított Orta dzsámi után Orta dzsámi mejdáninsk: „Orta (középső) dzsámi térnek" hívták. A mai Szentháromság teret Buda török építőjéről, aki ezen a téren iskolákat emeltetett, Musztafa pasa mejdáninak: „Musztafa pasa térnek" nevezték, a mai Kapisztrán térnek előbb Szombathely mahalleszi : „Szombathely mahalle", később Toprak kuleszi mejdáni: „Toprak kule tér" volt a neve.