Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

A budai miniatúra stílusa gektől hallottam, hogy Mátyás míg élt, harminc festésben is gyakorlott másolót tartott . . . vezetőjüket Felix Ragusinus Dalmatát, magát már mint öreg embert ismertem, görögül, latinul, zsidóul és arabul tudott, és még ezenkívül a festésben is gyakorlott". Ez a leírás Felix Petancius kiváló humanistára vonatkozhat. II. Ulászló belső környezetéhez tartozott, aki a legkényesebb diplomáciai feladatokat is reá bízta. Ugyancsak e leírás alapján a budai műhely legkiválóbb műveit ítélték neki; a Genealógia Turcorum Imperatorum éo a Trapezuntius kódexet a Széchényi Könyvtárban őrzik, a Ptolaemaius kódexet Bécsben. A budai műhely legfejlettebb alkotásait, a párizsi Cassianus-kódexet a forrásokban ugyancsak felbukkanó Johannes Antonius Cattaneus de Mediolano-nak a madocsai apátnak, ,,a királyi könyvek miniatorá"-nak tulajdonították több más kézirattal együtt, melyek közül talán a legszebb a velencei Averulinüs-kódex. Jellegzetes budai stílusában, amely milánói műhelyek Ambrogio de Prédis — művészetéből táplálkozik, ferrarai vonások, perspektivikus játék keveredik. A kódex egyik legszebb miniatúrája, egy építési jelenet, a budai palota díszudvarának oszlopfolyosói építése idején készült, és talán van is közöttük összefüggés. Biztosan tőle származik a Graduale Budán festett iniciáléja:,, a zsidók az ígéret földjén" (153. kép). A miniatúra allegorikus értelmű, és valószínűleg a visegrádi nyaralópalotát ábrázolja. A madocsai apát működésével érte el a budai iskola művészetének csúcspontját. E művész stílusjegyeivel rokon egy másik milánói honfitársa, kinek legszebb műve a Kálmáncsehi Domonkos, székesfehérvári prépost számára készített bécsi Missale (1481) és a budapesti Breviárium (154. kép). Ez utóbbiban nevét is megörökítette: ,,Franciscus de Kastello Ithalico de Mediolano". Még egyszer összefoglalva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a művészek, illetőleg műhelyek szerint pontosan meghatározható corvinákon kívül van egy csoport, amely igen közel áll egymáshoz stilisztikai vonatkozásban, színvonalban azonban igen különbözik még az azonos köteteken belül is. Ez utóbbi csoportot azonosítják minden további nélkül a budai királyi másolóműhely termékeivel a corvina-készítés második időszakában (Beatrix érkezése után), de különösen a nyolcvanas és kilencvenes években. E csoport ,,budai stílusa"-nak corvináit főleg az utóbb felsorolt három mesternek tulajdonított és a velük kapcsolatba hozott kódexek alkotják. Ha nem is lehet harminc mesterkezet bennük kimutatni, nem kétséges, azonos művészi irányítás alatt álló több mester munkája, akik között a milánói Franciscus de Kastello többször írta be nevét a Kálmáncsehi kódexbe. Felix Petancius műveinek azonosítására mint kiindulópont a Széchényi Könyvtár „Genealógia Turcorum Imperatorum" tekercsben festett szultánképek mellé írott neve szolgál.

300 Működésével, akárcsak a nürnbergi História Turcica-val és a párizsi Cassianus-kódexszel már Ulászló korába érkeztünk, aki felesége haláláig kisebb megszakításokkal folytatta Mátyás művét. E három miniatúrafestő szerepének megítélése, művészetük különválasztása szinte minden jelentékeny feldolgozónál más és más. Ezt a stilisztikai összefonódást és a színvonal egyenetlenségét azzal lehet magyarázni, hogy egyszerre több miniátor dolgozott legfeljebb két vezéregyéniség irányításával. Igen nagy munkát kellett végezniük, ha el lehet fogadni azt a becslést, amely a könyvtárat kétezer kötetre teszi. A budai miniátorműhely az idők folyamán sem hanyatlott, ezt bizonyítja utolsó kiemelkedő alkotása, az Erdődy —Bakócz-kódex és az Erdődy Simon zágrábi püspök számára befejezett munka. E kódex a corvina-könyvtár Attavante miniatúráinak tanulmányozásáról és korszerű továbbfejlesztéséről tanúskodik. Könyvkötők Királyi könyvkötőműhely is dolgozott, mely e korszak legszebb kötéseit készítette.

301 Az Egidius név több kötésen ismétlődik.

302 Urbánus „ligator librorum" már a XVI. század elején fordul elő.

303 Johannes ligator librorum a Mária-templom mellett álló pénzverőházban lakott 1505-ben.

304 Az udvari művészetben Mátyás halála megtorpanást jelez, az átmeneti trónviszályok és az áldozókedv hanyatlása következtében több kiváló művész elhagyja az udvart, visszatér Itáliába, Dalmáciába vagy valamelyik főúr szolgálatába szegődik. Néhány évi pangás után, mint már említettük, a század utolsó évtizedének közepén folytatják a munkákat a budai királyi palotán is. Ulászló humanista műveltségű felesége, Anne de Foix érkezése pedig rövid időre ismét a művészet régi ragyogását kelti életre. Míg a feudális vezető társadalmi osztály művészete most már teljesen az itáliai renaissance, a polgári vezető réteg szinte tudatosan a német művészet későgótikus vagy később, annak másod-renaissance szellemét képviseli. A magyarországi társadalom szellemi polaritása a stílusok irányzatából is közvetlenül érzékelhető. Éppen ezért nem lehetetlen az a feltevés, mely szerint a német renaissance egyik legkirobbanóbb tehetsége, Lucas Cranach is megfordult Budán, talán éppen a születési helyéről származó Cronacker család vendégeként. Budai utazása az Ulászló-renaissance csúcspontjának idejére, az 1501 — 02 évre esett volna, és így megelőzte volna bécsi tartózkodását. E kevés alappal bíró feltevést a valószínűleg ez idő tájt készült Keresztrefeszítés-kép magyaros öltözetű mellékalakja támasztja némileg alá.

305 Ehhez járul, hogy az új német tájképet jellemző természetMűvészet Ulászló korában