Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Hét név más helységnévből képzett: ezeknek a családoknak az ősei nyilván beházasodtak Gercsére: Bádi, Beci, Lőrinci, Szomori stb. Gercse szűk határa sok család között oszlott meg. és így egy nemesi telekre csak kevés föld jutott. A Bádi Mihály által eladott telekhez egy erdőparceílán kívül mindössze négy hold szántó tartozott, amely két dűlőben, három tagban volt elosztva. Akár szőlőről, akár erdőről, akár szántóról maradt fenn adat, ritka az egy-két holdnál nagyobb parcella. Szinte hihetetlen, hogy ezek a gercsei nemesek kis parcellájukból meg tudtak élni, noha termékeiket bizonyára az átlagosnál jobb áron adhatták el a közeli városokban. Ezek közelsége viszont megakadályozta az ipar kifejlődését. A gercsei kisnemeseket szoros kapcsolat fíízte Buda külvárosi polgárságához: a lányok többnyire ottani polgárokhoz mentek férjhez. Megyei tisztséget csupán néhány tehetősebb gercsei viselt: Henci Miklós és Szomori Zovárd Pilis megye szolgabírái voltak. A Henciek akiknél kimutatható egy nagyobb birtoktest kialakítására való törekvés vagyonukat házassággal szerezték. Ez volt különben más családoknál is az emelkedés egyetlen út ja. Gercsének legalább két, egymást keresztező utcája volt. A házak mögött kertek húzódtak. Az egyik dűlőt Kertfelinek nevezték. Szántóföldjeiről, erdeiről és szőlőiről maradtak fenn adatok. Obudaörsön korszakunkban két egyházi birtokos osztozott: agaramszentbenedeki és visegrádi apátság, utóbbi később pálos perjelség. Időnként igényt emeltek rá az óbudai polgárok és apácák, valamint a fehéregyházi pálosok is. Míg a XIV. században még faluként (possessio), később pusztaként (prédium) fordul elő. Pusztásodásának okát pontosan meg lehet állapítani: a földesúr 1363-ban tiltakozott, mert a helyi lakosok szőlőket telepitettek, ezeket eladják az óbudai polgároknak, akik nem fizetnek a földesúrnak, és a réteket is használják. így szabadulhatott meg az Örsi jobbágy a terhektől, mert a szőlőért kapott pénzen nyilván a városba költözött. Valóban aXIV. századtól kezdve úgy adja-veszi a polgárság az itteni szőlőket, mintha nem is volna földesúr. Nem véletlen, hogy gyakran Óbudához is számították. A falu a csúcshegyi római villa közelében fekhetett.

45 A nyéki királyi vadaskert a mai Glück Frigyes, Görgényi, Csalán és Battai utak között terült el. A vadászkastélyokat Zsigmond, Mátyás és II. Ulászló királyok építették, romjai a Vörös Hadsereg útján, a Tárogató köz és Szajkó utcák között láthatók. A közeli Nyék falu temploma Fehéregyháza leányegyházaként királyi kápolna volt. A budavári udvarbíró alá tartozó vadaskert különösen a Jagelló-királyok kedvelt szórakozóhelye volt, Mohács után azonban falai több helyen romba dőltek. A falu területe nem volt kizárólagos királyi tulajdon. Földesurai között kis- és középnemeseket, Ernuszt János királyi kincstartót. sőt budai polgárokat is találunk : például a XVI. században Sunthaimer Bálint budai kereskedőt. Szőlőbirtokosai közt sem ritka a budai polgár. A Nyéktől nyugatra fekvő Kovácsi kisnemesek birtoka volt, tőle délre pedig Keszi terült el. Már az Árpád-korban két temploma körül két településre Al- és Felkeszire oszlott. Templomaik királyi alapítású egyházak voltak. A már említett budaszentlőrinci pálos kolostor egy harmadik keszi kápolna, a Szent Lőrinc-kápolna mellett jött létre. A két Keszi közül Alkeszi eshetett közelebb Budához, feltehetően a mai Budakeszi helyén feküdt. Kisnemesek lakták, szőlőtulajdonosai közt sok a városi polgár.

40 Sokkal több adat maradt fenn azonban Felkeszire, amelynek helyét a mai faluból Telkire vezető országút jobb oldalán kereshetjük, ahol régi térképek a „Pusztatemplom rétjét" mutatják. Szintén kisnemesi település volt, mint Gercse, azonban lakóira hamarabb maradtak adataink, úgyhogy valószínűsíthető, hogy tehetősebbek voltak. Gyakran összeházasodtak a környező birtokos családokkal, így egyrészt ők örökölnek másutt birtokokat, másrészt idegen nemesek házasodnak be Felkeszibe. Hamarabb mutathatók ki királyi embernek és Pilis megyei szolgabírónak a gercseieknél az itteni birtokosok. A XV. század végéig idegen csak beházasodás útján jutott felkeszi birtokrészhez, azonban a XVI. század elején már bárók: a Podmaniczkyek és Sárkány Ambrus országbíró is birtokosok Felkeszin. Előbbiek a fővárostól északra, míg Sárkány délre alakítottak ki nagybirtokot. A kereskedő tőke is üzletet szimatolt Felkeszin: Kanczlyr Angelus budai polgár erdőbirtokot akart itt kialakítani. A falu dűlőire is számos adatunk maradt. Szőlőhegyek, szántóföldek és erdők alkották a mezőgazdasági művelési ágakat. Különösen érdekes, hogy a faluban jelentős erdőségek terültek el, és ezek a XVL században csak növekedhettek. Ezt nemcsak az igazolja, hogy míg korábban csak egy erdődülőre, addig a XVL században tizenhárom dűlőre maradt adat, mert ez lehet, hogy csak a véletlenül fennmaradt adatok következménye, hanem az is, hogy Bél és Somogyinál dűlők a XV. század második felében még egyrészt szántók, másrészt'szőlők voltak, de harminc év múlva már erdő váltotta fel a korábbi művelési ágakat.

47 Keszi szomszédos volt Sasaddal. Sasad nyugati szomszédja Örs, ennek nyugati szomszédja Csík, szőlőhegyein szintén sok budai polgárnak volt szőlője. Királyi birtokok voltak, és a XIV. század végén az esztergomi káptalan tizedszedése következtében majdnem elnéptelenedtek.

48 A Kamaraerdő törzsgyümölcsöse mellett, ahol egy 1766-os térkép romokat jelölt, XIII XV. századi leletek kerültek elő, egyelőre nem azonosíthatók egyetlen középkori településsel sem.