Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG
nek Verrocchiótól származó Nagy Sándorát utánozták volna. Ez azonos mester sémája. Ugyanettől a mestertől vagy műhelyből származó gyümölcsfüzérek és virágfestonok pedig Antonio Rossellino díszítő elemeit viszik az Alpeseken túlra. Ebből a budai műhelyből kerültek ki a budai és a váci ballusztrádok tucatjai is. Míg Giovanni Dalmata a kápolna vörösmárvány síremlékének kivitele után Mátyás halálával elhagyja az országot, földije, Jakab, úgy látszik tovább dolgozik hazánkban. 223 Giovanni Dalmata antikizáló stílusa mellett Gian Cristoforo Romano 224 Mátyás és Beatrix portréja (130 — 131. kép), valamint más kisebb méretű reliefjei, így Cézár tondóba foglalt arcképe (129. kép), 225 ugyancsak az antik felé hajló irányzatra vet világot, akárcsak a régiségek, antik szobrok, érmek, kámeák gyűjtése. Ezekkel a művekkel elértük a budai renaissance művészet, sőt a magyarországi renaissance művészet soha nem sejtett csúcsait, amihez foghatót csak az illumináló műhely alkotott, de miután mesterei elszigeteltebben végezték munkájukat, soha nem váltak olyan mértékben hazaivá, mint a palota udvarait és tereit díszítő alkotások, a palotákat díszítő faragványok, melyek kivitelében sokan, olaszok, magyarok együtt dolgoztak. De mint korábban, úgy most is a mesterek ugyanazok voltak, akár a királyi palotát, akár a templomokat vagy a főúri és polgári palotákat díszítették. 124. Színes vegyes mázas kályhacsempetöredék Legtermékenyebbnek a Pulszky által a Mára budai királyi palotából vány Madonnák Mesterével azonosított szobrász 125. A trónon ülő Mátyás királyt ábrázoló 126. Kiegészített, színes, vegyes mázas kályhacsempe ,, Jacob kiegészített, színes, vegyes mázas kályha- pro p . . ." felirattal a budai királyi palotából csempe a budai királyi palotából