Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

116. Traui Jakab műhelye, vörös márvány párkányfríz a budai királyi palotából 1479. — Lehetséges, hogy az egykori tróntermet díszítette keztethetünk. Ugyanerre mutatnak a fal- és a szabadon álló pillérek, melyeknek dúsan díszített képmezői belső falfelületek függőleges fölosztását, ritmizálását végzik (118 — 119. kép). A fal felosztásának elvén alapszik a vörösmárvány falborítás is, amely különben a palota páratlan költségeire és pompájára mutat. A külső homlokzatot a korai quattrocento palotákhoz híven egyszerű, sima keresztablakok (111. kép) és pilaszteres kettős vagy hármas ikerablakok; az emelet magasságában és a tető alatt öv- és koronapárkányok jellemzik. Ez a vízszintes fölosztás mind a külső, mind a belső falfelület legfontosabb eleme. A későbbiek folyamán az emeletet összefogó hatalmas pilaszterek látszanak hordani a párkányok által érzékeltetett emeletet és tetőt. Ezeket az egyszerű szerkezeti alapelemeket jelölő díszítés kifejezi magát az egyszerű quattrocento-szerkezetet, és ez jellemző a budai királyi palotára is. Pontosan ezeket a szerkezeti megoldásokat találjuk a hasonló korú urbinói hercegi palotán is. A korstíluson túl dalmát mestereket és nápolyi kapcsolatot érzünk e művészi rokonság mélyén. A hatalmas méretű homlokzatot tagoló külső mészkőpilaszterek — akárcsak Urbinóban tartották optikailag az öv- és koronapárkányt. Ugyancsak az urbinói palota erkélyrizalitjának csúcsáról ismerjük a Mátyás-címeres oromzat mását, amely egyúttal azt is jelzi, hogy az építkezések egy részét még 1491-ig befejezték.

202 A budai leírás részletes hitelessége mellett szól a folytatás: ,,a padlót borító színes kockák Padló- és jórészt égetett mázas csempék". Sok száz darab színes ólommázas és figurális vagy ornamentális Wdyhaónmázas majolika padlócsempe került elő az ásatásból.

203 A padló nagyobb darabját lehetett a ki

r<

Hyi összeállítani két terem esetében. Négy hosszúkás, hatoldalú csempe vesz körül egy négyzetes palotában csempét. A sötét, kitöltött hátterű, zsúfolt díszítésű csempék Mátyás és az Arragoniai ház jelvényeit és emblémáit (120. kép) ábrázolják. Ez rendkívül divatos volt abban az allegorizáló korban. Valószínűleg a tróntermet borították, ahogy a világos hátterű, Mátyás-címeres nyolcszögű padlócsempék ugyancsak valami állami szerepet szolgáló termet díszítettek (121. kép). A számos egyéb alakos, ember- és állatalakot, ornamentális díszítést ábrázoló csempe a lakosztályokat és a fogadótermeket ékíthette. Több itáliai műhely jöhet számításba, ahonnét Budára, a királyi műhelybe mesterek jöttek, és talán innét származik e csempékről leolvasható sokoldalú hatás. így például tekintetbe jöhet a zsúfolt díszítésű csempékkel kapcsolatban a bolognai San Petronio egyik kápolnája számára dolgozó faenzai Bettini-műhely, melyet Paolo di Antonio vezetett. Az alakos csempékhez hasonlókat már sokkal délebbre, a nápolyi Santa Maria dei Carbonari templom néhány padlómaradványa között találhatunk. A budai királyi palota termeit borító padlócsempék egy részét, így az előbbi csoportot, biztosan Budán, sőt valószínűleg a palotában készítették, mert félkész árut és rontott, összeragadt darabokat találtunk a leletek között,

204 Különös, de a nagy reprezentatív renaissance palotákban, így például Urbinóban, a legegyszerűbb formájú és színű eredeti padozat maradt fönn, vagy jobbára elpusztult. Alakos és táj-