Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

gyertyatartót, melyek akkor már Dél-Német­országban, Nürnbergben iparszerűen készül­tek, és Magyarországon számos példányuk ismeretes. A kályhacsempék kisplasztikái és díszítő művészete az újabb ásatások, főképp a budai vár feltárása óta ismert. De az ötvösség széles területéről különösen az ékszerek már régen központi helyet foglaltak el a kutatásban. Zsigmond kincstárának emlékei az európai ötvösművészet remekei közé tartoznak, és kü­lönböző ajándékokból származnak. így min­ket nem véletlenül inkább a Zsigmond aján­dékából külföldre került darabok érdekelnek, hiszen azoknál tehető fel, hogy Budán a király ötvösmestereinél készültek. Az a technika, amely az emlékcsoport összekapcsolásának konkrét alapot ad, a sodronyzománc. A piros, zöld, sárga, kék, barna, fehér színű zománc­masszát egymástól vékony szálakból sodrott és az ötvöstárgy felületéhez forrasztott drót választja el. A felületre illeszthető díszítés ugyan sekély, de tetszetős. Az eljárást Itáliá­ban is használták, felmerült tehát az az ész­szerű gondolat, hogy onnan vettük át, viszont Lengyel-, Cseh- és Németország felé a közve­títő Buda volt. 146 A kérdés azonban nincs meg­oldva. A legkorábbi emlék Magyarországon található, ami természetesen a véletlentől is függhet. Ennél komolyabb érv a technika magyarországi származása mellett, hogy virág­motívumai idegenek az olyan jól ismert tre­cento és a quattrocento elejének művészeté­től. Pedig ebben az esetben a technika és tematika elszakíthatatlan; a sodronyzománc elsősorban a virágmotívumok kivitelére alkal­mas. Ezek a motívumok a XVI. és XVII. szá­zad népművészetében is felbukkannak, alap­jában véve a török művészetből ismertek. Néhány hasonló motívum hámozható ki a középkori magyar huzalpártákon. Feltevé­seink további kutatást kívánnak meg. Két­ségtelen azonban az, hogy annak a kardnak, melyet Zsigmond a szász választófejedelem­nek ajándékozott, az úgynevezett Kurschwert hüvelye az összes emlék között talán a leg­szebb, és valószínűleg Budán készült. 147 Mo­tívuma és technikája egy sor további ötvös­tárggyal rokon, és így a budai ötvös központ világosabb körvonalakat ölt. Pengéje régens­burgi, viszont a legközvetlenebb kereskedelmi kapcsolat Bécsen kívül ehhez a városhoz köti Budát. Számos, a magyar ötvösséggel kapcso­latba hozható kehely és egyéb tárgy (így a nürnbergi korona) közül messze kiemelkedik művészi értékével, sodronyzománc indába foglalt virágmotívumainak és cizellált leve­leinek a kardhüvelyhez kapcsolódó egyezé­sével Dorottya boroszlói hermája, melynek talán ez utóbbi összefüggése miatt budai szár­mazását tehetjük fel, bár arctípusa német- 97-98. Stibor királyi főkamarás sírköve, 1430-as szláv. évek. A Mátyás-templom előtt találták

Next

/
Oldalképek
Tartalom