Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

95. Mária halála, táblakép a grudziadzi (Lengyelország) oltárról napi, egy kerek sugárözönben álló ,,Isten báránya". A sírkő üresen maradt mezőit lóhere és rozetta díszítés tölti ki. A század végi és a XV. század elejei címeres sírköveken a ferde címerpajzs jött divatba, felettük tollas sisakok pompáznak már a polgári emlékeken is, így a Mária-templomból származó Kraft Perchtoldus (1392) (7. kép) és Frenizlin (1404) budai polgárok sírkövein. Ehhez a maradi típushoz tartozik a század első felének egyik kiváló szobrásza vagy annak műhelye által készített, az úgynevezett francia lovagi sírkő. Az evetbőrös és liliomos, ferde címerpajzs fölött lovagi sisak látható, a sírkő hátterét laposan kifaragott folyondár indája tekergőzi be. Ugyanezt a hátteret találjuk a legpompásabb magyarországi lovagi sírkövön. A teljesen vasba öltözött vitéz ifjú ember lehetett, már amint ezt csigás fürtjei és szép szabályos arca elárulják (97 98. kép). Győztes lába oroszlánon pihen, mint a jellegzetes oroszlános sírköveken. A sírkő két Stiborcímere és a sárkányrend jelvénye alapján Stibor vajda fiának, Stibor királyi főkamarásnak ábrázolását sejtették benne, aki 1433-ban halt meg. Bal oldalán kardja, jobb oldalán vadásztőre függ. A domborművű alak jó arányai, laza tartása, kitűnő portrészerűsége a síremléket a kor legjobb szoborművei közé, mesterét a legkiválóbb szobrászok közé sorolja. Méltó örököse az Anjou-kori budai szobrászat realista irányának, amelyet a Mátyás-templom pillérfejezetének alakjai testesítenek meg. Egyik jellemző emléke a magyarországi „összegező realizmusnak", és nem függ - mint akkor Észak- és Nyugat-Európa művészetének jelentős része — a németországi részletező naturalizmustól. Az irányzat származására, a budai szobrászat jellegére a királyi palota női fejet ábrázoló gyámköve vet világot. Különösen szembetűnő az összefüggés, ha a Stibor-sírkő mesterének egy másik, a Zsigmond-prépostság közelében talált sírkőtöredékével a párna- vagy címertartó angyalfejjel hasonlítjuk össze. A budai szobrászat fejlődését a Stibor-sírkő elveszett része, valószínűleg feleségének nyugvó szobor alakja,

143 a két női fej összehasonlítása érzékeltetné. A szobrász, illetőleg műhelyének jelentőségét országos hatása bizonyítja, így a rudabányai Perényi-sírkő 1437ből, a Lábatlan család néhány síremléke a karvai templomban. A Stibor-sírkő mesterének kezeművét árulja el az egyik fehérvári vörösmárvány lovagi sírkő töredéke is.

144 Zsigmond A feudális, udvari művészet irányzatait semmi más nem fejezi ki olyan világosan és egyértel- könyvtara^ . , . . , , r . , . , I, / i 1 / „ //i , , f , i , és minmturai muen, mint a miniaturaíesteszet, annak ellenere, hogy kevés murol van szo es származásukat sem ismerjük. Pedig a budai udvar szerepe ebben a műfajban is igen jelentékeny lehetett, mint azt a királyi kancelláriában készült számos címereslevél bizonyítja. A kor egyik legnagyobb könyvgyűjtőjének, Zsigmond bátyjának, Vencel cseh királynak néhány könyve is Budára ke-