Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG
számára. Az Anjou-kori kódexírás és miniatúrafestészet műveit három csoportra oszthatjuk: az udvar, a királyi család számára készült művek: magyar főurak, főpapok itáliai miniált kódexei és a vidéki, így a pozsonyi, kassai központok egyházi, jórészt kolostori miniatúrái. A többi műfajt tekintetbe véve nem alaptalanul tesszük fel, hogy az első csoport legfontosabb műhelyeinek éppen Budán kellett dolgozniuk. A második csoportot mutatja be Vásári Miklós esztergomi prépost két jogi könyve, 75 melyek miniatúrái 1343-ban készültek Bolognában és Pseudo Niccolo da Bolognának tulajdonítják őket. Ez a nemzetközi kapcsolat nem maradhatott hatás nélkül. Az úgynevezett Nekcsei-Biblia már Budára kerülhetett. Nekcsei Demeter tárnokmester számára Bologna egyik kiváló miniátora, a Pseudo Niccolo da Bologna köréhez tartozó miniátor festette még 1338 előtt, de még sokkal valószínűbb, hogy maga a mester készítette. Különösképpen írása nem bolognai rotundo, hanem az északabbra, így hazánkban is használatos gótikus minuszkulákkal készült. Végül a leghatalmasabb mű, a vatikáni Képes Legendárium ugyanennek az előbb jelzett bologniai körnek stílusjegyeit mutatja. A magyarországi szentek alaposabb ismerete miatt magyarországi készítését lehetségesnek tartjuk. Van olyan felfogás is, amely szerint a Legendárium Endre herceg számára készült, és Nápolyból visszakerült Budára. 76 Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tanulságot, amit az évszámok megegyezése nyújt. E kiváló emlékek a harmincas és negyvenes években készültek, egyidőben a nagy adományokkal, alapításokkal, a palota építésével és berendezésével. Ekkor épül az észak-itáliai talán éppen mint a miniatúrák — bolognai típusú téglapalota. Az itáliai műveltség és művészet hatása egyre fokozódik egészen Endre herceg haláláig. Az itáliai vonások elsősorban ós közvetlenül az udvarban, a székvárosban érvényesültek. Budai származásra nézve tekintetbe jöhet nemcsak miniatúrafestészetünknek, hanem a magyar művészetnek egyik legkiválóbb emléke, a Képes Krónika. Művészete nem Bolognához, hanem Nápolyhoz igazodik, és az előzőknél eklektikusabb. Feltehetőleg Meggyesi Miklós, I. Lajos király udvari festője illuminálta 1370-ben 77 vagy az 1360-as évek elején, ahogy az újabb kutatás véli. 78 Ezek az évek még inkább lehetővé teszik, hogy az újonnan elkészült budai paloták udvari életéhez, a kancellária hivatalához számítsuk Hertul fia Miklóst, akit egy oklevél a budai udvartartás idején, 1352-ben a király udvari címerfestőjének nevez. % joggal keresünk az elbeszélő festészet kiemelkedő mesterművében budai részleteket, melyeken — ha sematikusan is — sajátságos jegyek ismerhetők fel. így a pápa kiátkozásának 73. Kiegészített liliomos kályhacsempe a budai királyi palotából. Anyaga mázatlan, szürke cserép A Képes Krónika 74. Sárkánnyal díszített sárgamázas kályhacsempe töredéke a budavári királyi palotából, XIV. század