Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN A MOHÁCSI VÉSZIG

számára. Az Anjou-kori kódexírás és mini­atúrafestészet műveit három csoportra oszt­hatjuk: az udvar, a királyi család számára készült művek: magyar főurak, főpapok itáliai miniált kódexei és a vidéki, így a pozsonyi, kassai központok egyházi, jórészt kolostori miniatúrái. A többi műfajt tekintetbe véve nem alaptalanul tesszük fel, hogy az első cso­port legfontosabb műhelyeinek éppen Budán kellett dolgozniuk. A második csoportot mu­tatja be Vásári Miklós esztergomi prépost két jogi könyve, 75 melyek miniatúrái 1343-ban készültek Bolognában és Pseudo Niccolo da Bolognának tulajdonítják őket. Ez a nem­zetközi kapcsolat nem maradhatott hatás nélkül. Az úgynevezett Nekcsei-Biblia már Budára kerülhetett. Nekcsei Demeter tárnok­mester számára Bologna egyik kiváló mini­átora, a Pseudo Niccolo da Bologna köréhez tartozó miniátor festette még 1338 előtt, de még sokkal valószínűbb, hogy maga a mester készítette. Különösképpen írása nem bolognai rotundo, hanem az északabbra, így hazánk­ban is használatos gótikus minuszkulákkal készült. Végül a leghatalmasabb mű, a vati­káni Képes Legendárium ugyanennek az előbb jelzett bologniai körnek stílusjegyeit mutatja. A magyarországi szentek alaposabb ismerete miatt magyarországi készítését lehetségesnek tartjuk. Van olyan felfogás is, amely szerint a Legendárium Endre herceg számára készült, és Nápolyból visszakerült Budára. 76 Nem sza­bad figyelmen kívül hagynunk azt a tanulsá­got, amit az évszámok megegyezése nyújt. E kiváló emlékek a harmincas és negyvenes évek­ben készültek, egyidőben a nagy adományok­kal, alapításokkal, a palota építésével és be­rendezésével. Ekkor épül az észak-itáliai talán éppen mint a miniatúrák — bolognai tí­pusú téglapalota. Az itáliai műveltség és mű­vészet hatása egyre fokozódik egészen Endre herceg haláláig. Az itáliai vonások elsősorban ós közvetlenül az udvarban, a székvárosban érvényesültek. Budai származásra nézve te­kintetbe jöhet nemcsak miniatúrafestésze­tünknek, hanem a magyar művészetnek egyik legkiválóbb emléke, a Képes Krónika. Művészete nem Bolognához, hanem Nápoly­hoz igazodik, és az előzőknél eklektikusabb. Feltehetőleg Meggyesi Miklós, I. Lajos király udvari festője illuminálta 1370-ben 77 vagy az 1360-as évek elején, ahogy az újabb kutatás véli. 78 Ezek az évek még inkább lehetővé teszik, hogy az újonnan elkészült budai palo­ták udvari életéhez, a kancellária hivatalához számítsuk Hertul fia Miklóst, akit egy okle­vél a budai udvartartás idején, 1352-ben a király udvari címerfestőjének nevez. % jog­gal keresünk az elbeszélő festészet kiemelkedő mesterművében budai részleteket, melyeken — ha sematikusan is — sajátságos jegyek ismerhetők fel. így a pápa kiátkozásának 73. Kiegészített liliomos kályhacsempe a budai királyi palotából. Anyaga mázatlan, szürke cserép A Képes Krónika 74. Sárkánnyal díszített sárgamázas kályhacsempe töredéke a budavári királyi palotából, XIV. század

Next

/
Oldalképek
Tartalom