Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
hanyatló időszak nem a XV. század közepén kezdődött. A török hódoltság hatásának értékelését azonban felül kell vizsgálnunk. Nehéz azonban ebben a kérdésben egyértelmű választ adnunk. Csak Budát és Pestet tekintve a hanyatló szakasz az 1510-es években nem azonnal mutatkozott meg, és az egyetemre járók száma kivételével nem is volt nagymérvű. A válságossá válást az 1521-es pénzrontás és a Belgrád eleste után katasztrofálissá váló hadihelyzet okozta. A ,,régi jó pénz" helyreállítása enyhített a pénz válságon, Buda 1529 utáni fejlődése viszont a határvárossá válás és a németek távozása ellenére sem állt meg, ha nem is érte el a század első évtizedének szintjét. Igaz, ehhez hozzájárultak János király Budát támogató intézkedései, kiváltságai, amelyek a város gazdasági fejlődését akadályozó béklyók eltávolítására szolgáltak. Elsősorban a vámmentesség jogának biztosítása tartozik ide. Még a polgárok egésze ismert megnemesítésének is ez volt egyik indoka ! Először lett ekkor a város jobbágyfalvak birtokosa, és ezáltal követte a többi magyar várost. Ez az adomány mutatja talán a legjobban, hogy valami megváltozott Budán. Mindamellett 1541-ig Buda és Pest gazdasági jelentősége, empórium-jellege nem vitatható. Más jelenségek a mezőgazdasági fejlődés vonatkozásában mutatkoztak meg, és feltétlenül kedvezően hatottak. János király az 1531. évi budai országgyűlésen helyreállította a jobbágyok szabad költözését. Ismeretes, hogy Pach kutatásai szerint a magyar agrárfejlődés végleg csak a XVI. század végén kanyarodott el a nyugat-európaitól. A fővárosi patríciátus pedig — amenynyiben birtoka volt — általában nem jobbágyai robotjával műveltette meg. Kapcsolatai voltak az olyan középnemesi réteggel is, amelyre inkább a nyugati ,,új nemesség", nem pedig a későbbi Gutsherr-típusú feudális urak jellemvonásai illenek. 39 Arra kell mindebből következtetnünk, hogy 1529-ig, sőt 1541-ig sem dőlt el — egyre növekvő nehézségek ellenére —, hogy a főváros fejlődése végleg visszaesik, vagy lehetősége van még az emelkedésre. A végső csapást mindenképpen a török hódítás számlájára kell írnunk. Mind Buda, mind pedig az egész magyar városi fejlődésre végzetes csapást jelentett az idegen megszállás. Nemcsak a termelőerők nagy pusztulását hozta magával, de kiszakította a fővárost az ország gazdasági egységéből. A legnagyobb, legerősebb városok vesztették el kapcsolataikat határszéli testvérvárosaikkal, amelyek feudalizmusellenes küzdelmeit már nem támogathatták. Végeredményben ezt a kérdést a következőképpen foglalhatnánk össze. Magyarország gazdasági fejlődése a második jobbágyság, a nyugat-európaitól elkanyarodó út felé haladt. Mind a mezőgazdaság, mind pedig a városi fejlődés ugyanazt mutatja. Külső hatások: az államhatalom előrevivő, vagy hátráltató intézkedései, háborúk, idegen hódítás gyorsíthatták vagy lassíthatták ezt a fejlődést, de nem fordíthatták más irányba. Ahogy János király intézkedései nem változtatták meg gyökeresen Buda helyzetét, úgy a török hódítás csak előrehozta azt, ami különben talán csak fél évszázad múlva következett volna be. Lehet, sőt valószínű, hogy a török nélkül a főváros és az egész magyar városi rend erősebben hatott volna a késői feudalizmus korában az ország életére, de nem hihető, hogy Magyarország nem szomszédaival egyező, hanem nyugati mintájú fejlődési utat járt volna. A szomszéd országokban: Ausztriában, 40 Csehországban 41 és Lengyelországban 42 a városi ipar és kereskedelem fejlődése még a XVI. század végéig általában nyomon követhető: a hanyatlás csak később következik be. Valószínűleg ez történt volna Buda és testvérvárosai esetében is a török hódítás nélkül. JEGYZETEK 1 Az erdélyi városok népességére: Pascu, RR H 1962, 29—38. — L. még pl. külföldi vonatkozásban: Kulischer, I. 168. skk. — Bőrig 1964, 75. skk. 2 L. pl. Jecht, VSWG 1926, 57. — Janácek, 203 — 206. (Ipari-mezőgazdasági városnak nevezi.) — Megjegyezzük, hogy 0. Brunner a szőlőtermelése révén Magyarországgal rokon jellegű Alsó-Ausztria városainál a Jecht-féle sémát csak részben ismeri el. A mezővárosokat (Markt) is bevonja a városok közé. Szerinte 500 lakosig falu-városokról (Dorfstadt), 500—1000 lakos közt kis szántó-, ill. szőlőtermelővárosokról (Ackerbürger- bzw. Weinbaustädte), 1000—2000 lakosig nagy szántó-, ill. szőlőtermelővárosokról, 2000—3000 lakos közt kis-, 3000 lakos felett nagy középvárosokról kell beszélnünk. Nagyváros egyedül Bécs. (Krems und Stein, 40—43.) — Noha Brunner felosztását nem fogadhatjuk el, hiszen mechanikus, és nem veszi tekintetbe a gazdasági különbségeket, mégis elgondolkoztató, hogy a Stadtokat a Marktokkal azonos gazdasági fogalomként tárgyalja. 3 Szűcs, 56. 1 L. a kategóriákat: Jecht., VSWG 1926, 48-85, — Janácek, 187—214. - Szűcs, 98 - 103. — Fügedi, StudSlav 1956, 185—213. 5 Cuspinianus is ,,locuples emporium"-nak nevezte. (L. fenn) — A pesti szűcsipar esetleges exportiparjellege mellett szól esetleg az az adat, miszerint Mátyás állítólag a Pest és Várad közötti városi és falusi szűcsökkel ruháztatta katonáit. (Vö. Székely, AtSz 1961, 330.) Ilyen jellegű munka megszervezéséhez szervezetre volt szükség, a kincstár viszont csak a szabad királyi városok területén lehetett illetékes. Ha azonban a tekintélyes pesti szűcsök, esetleg kereskedők a falusi szűcsipart hitelekkel kézben tartották, akkor a király Pest városán keresztül igen egyszerűen megszervezhette a szűcsök munkáját. 6 Szűcs, passim.; U. ő. StudHist, 53. k. 97—164.; Makkai, TSz 1960. 204 — 221.; ü. ő. StudHist, 53. k. 27 — 46.; Vö. Kováts F., TSz 1922.; Paulinyi, MMT,
