Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

1540-ben Pest megye egyik szolgabírája volt Tétényi Török Mihály. A megye legfőbb szerepe a bíráskodás mellett, a királyi adószedők támogatása volt. A nemesek — így az Óbudán élők is — adómentesnek számítottak, amit a vármegyének kellett igazolnia. János király 1540-ben külön tízdénáros adót vetett ki Buda építésére. Ezt a szolgabírák szedték össze.

40 Az egyházkormányzatban egyelőre nem ismerjük a János kori helyzet alakulását. Tudjuk, Egyházi hogy a két város a veszprémi, illetőleg a váci egyházmegyéből kiszakítva az esztergomi érsek t

3

az

9

atai lelki joghatósága alá tartozott. Várdai Pál érsek azonban korszakunk legnagyobb részén Ferdinánd pártján állott, és noha János pártjával szemben óvatosan viselkedett, nem valószínű, hogy főpásztori jogait nagyon erélyesen tudta volna gyakorolni. Bajok voltak a tizedfizetéssel is. János közbenjárására volt szükség, hogy az esztergomi káptalan élvezhesse sasadi tizedjövedelmeit. A Duna-jobbpart falvai a veszprémi püspökhöz tartoztak, azonban igen valószínűtlen, hogy Szalaházi püspök, Ferdinánd kancellárja, kísérletet tett volna joghatósága érvényesítésére. A váci püspökség viszont a János-párti Brodarics birtokában volt, aki feltehetően gyakorolta is püspöki jogait a Pest környéki falvakban. Valamivel többet tudunk a szintén közvetlenül az érsek alá tartozó óbudai és felhévízi prépostságok egyházi joghatóságáról. Itt ezt első fokon a préposti helynökök látták el. Ilyen volt Szegedi Benedek Óbudán és Ferenc püspök Felbévízen.

41 5. MŰVELŐDÉSI ALAKULÁS ,,

Inter arma silent musae" ; harc közben hallgatnak a múzsák, mondja az ősi latin közmondás. A fővárosi Ennek a közmondásnak látszólag Buda esetében is igaza van. A bécsi egyetemen korszakunkban polgárok és alig találunk budai és pesti diákot. Ez tökéletesen érthető. A polgárok nem szívesen adták az e

9y

etemek ellenség székvárosába tanulni gyermeküket, hiszen félhettek attól, hogy esetleg árulóknak fogják őket tartani. Csak a nagyváradi béke után mentek néhányan az osztrák fővárosba, de azok is kik voltak? 1538-ban Joannes Budensis Turkowus, azaz nyilván Budai Turkovith János, 1539ben pedig Ladislaus Paltscha Budensis, feltehetően Budai Pálczán László, tehát János király két bírájának rokonai iratkoztak be. Kívülük csupán egy ismeretlen vezetéknevű budai tanult Bécsben. A különösebb azonban az, hogy a fővárosi polgárfiúk Krakkót sem keresték fel, noha a lengyelek nem voltak János ellenségei. Mindössze egy pestiről tudjuk, hogy ott tanult. Az egyetemre járás jelentős csökkenését tehát a bizonytalan politikai helyzettel és a két város gazdasági hanyatlásával kell elsősorban magyarázni.

42 A rendi főiskolák, különösen a domonkos egyetem, úgy látszik, megszűntek. Már láttuk az Fővárosi előző részben, hogy a harmincas évek elején kísérlet történt a domonkos főiskola újjáélesztésére, iskolák de eredményről nincs tudomásunk. A ferences stúdiumot viszont Nagyváradra helyezték. A káptalani, plébániai és kancelláriai iskolák azonban bizonyára tovább működtek. Deákok, ügyvédek, hivatalnokok a városi tanácsban is jelentős arányban jutottak képviselet- Értelmiség hez, de egyéb adataink is azt mutatják, hogy a főváros — a háborús események miatt az iskolázásban bekövetkezett kedvezőtlen változások ellenére — jelentős értelmiségi központ maradt. Természetesen érthető ez, mert noha János csak ritkán tartózkodott itt, főbb kormányszervei és bíróságai itt működtek és ezekben, mint láttuk is, a fővárosi és környéki értelmiség álláshoz juthatott. Természetesen a török miatt sok értelmiségi el is hagyta a várost, így nemcsak a németek, hanem az olaszok is, mint például Desiderio Boninsegni királyi festő.

43 Dévai Bíró Mátyás 1536-ban Nürnbergben találkozott az azelőtt Budán működő dr. Raimon Jánossal. A Mohács előtti leghíresebb budai ügyvédek azonban, Kissingi Ficsor Benedek és Tordai János továbbra is folytatták gyakorlatukat a fővárosban, sőt Tordai, mint láttuk, a tanácsba is bekerült. Bizonyos mértékben beszélhetünk egységes értelmiségi hivatalnokrétegről is. Ennek létrejöttét elősegítette az, hogy egyre több polgári értelmiségi jutott viszonylag magas állami beosztásba, noha nem szerzett egyidejűleg gazdag egyházi javadalmat. A királyi titkár állása a korábbi időszakban általában püspöki vagy préposti javadalommal járt együtt, most Pesti Gáspár deák javadalom nélkül töltötte be ezt a funkciót. (Igaz, hogy kanonokságért fordult kollégájához, Verancsicshoz.) Mint királyi titkár azonban egy színvonalon állt Verancsiccsal és a többi királyi főtisztviselővel. Pesti Mizsér Gábor író, Tordai ügyvéd sógora, a harmincas években nem állott állami szolgálatban, sőt szoros kapcsolatokat épített ki a Ferdinánd-párti főhivatalnokokkal is. Ez a különböző származású hivatalnoki és értelmiségi réteg ismerte egymást, kapcsolatot tartott egymással, bármely részén laktak is az országnak, bármely királynak is szolgáltak. A János pártján megmaradt kincstári tisztviselő, a lutheránus Turkovith, így tudta beajánlani a szintén hivatali vonalon a főnemességbe emelkedett Nádasdi Tamás udvarába nemcsak hitsorsosát, Dévai Bírót, hanem az erazmista, a római egyháztól nyíltan el nem szakadó Sylvester Jánost is. Azonban épp Nádasdi körül kialakult nyugat-magyarországi kis művelődési góc, amelyhez hasonlót északnyugaton a Perényiek is létrehoztak, mutatja azt, hogy vidéken is egyre jelentősebb 15 Budapest története II. 225