Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

A mai Tabán az eredeti kisebb Pest, illetőleg Kelenföld. Központja és egyben plébániája a Szent Gellért-templom maradt. A XIV. század folyamán ez a terület különvált mind Pesttől, mind Kelenföldtől, és Alhéviz néven (a meleg források miatt kaj)ta új nevét) Buda külvárosa lett. Külterülete Kelenföld nevét megőrizve a királyné birtokában volt a XVI. századig. Alhévízt, illetőleg egy részét valószínűleg sánc övezte, ezen kívül egy kisebb terület továbbra is Pest tartozéka maradt, amelyen török kori adatokból feltételezhetően fürdő is volt. Alhévízen épült a Szent Erzsébet-kórház, templommal és fürdővel. A kórházat Zsigmond király gazdagon javadalmazta. Ezzel tulajdonképpen befejeztük a középkori főváros belterületének ismertetését. Vannak ugyan olyan helyrajzi fogalmak, amelyeket nem tudunk azonosítani. Ilyen a Jogkönyvben említett Zeiselbüchel külváros, amely valamelyes önkormányzatot is élvezett, bár a Szentpéternél kevesebbet. Csak annyit tudunk róla, hogy a (Vár)hegy alatt terült el. Legvalószínűbb, hogy a Szent István-külváros német neve lehetett, nem pedig Alhéviz. Nem ismerjük a Rózsa, Zsemlesütő és Timár utcák fekvését sem. Utóbbiról csak annyit tudunk, hogy a Duna közelében volt. A Várhegy nyugati oldalán, közvetlenül az olykor Logodi kapunak is nevezett Zsidó kapun át kivezető úttól északra, a Várheggyel párhuzamosan terült el Lógod helysége. Egyházi vonatkozásban — legalábbis 1440-ig biztosan — a budai plébániához tartozott, a joghatóságot felette a Nagyboldogasszony-templom plébánosa biztosította magának, noha a Magdolna-templom is igényt emelt rá. Lógod jogi szempontból falu volt, a XIV. század előtt nem említik. Lakossága ugyan nem tartozott a budai polgársághoz, azonban éppúgy vásárolhatott szőlőt magának a budai határban, mint a budai vagy felhévízi polgár, annál is inkább, mert valószínűleg külterület nem, vagy csak kevés tartozott a faluhoz. Lógod lakóinak a fővároshoz hasonló jogállását mutatja, hogy előfordult budai polgárok leköltözése ide, és természetesen viszont is. Sajnos, birtokosának kilétét nem ismerjük, azonban talán a király lehetett. Lógod népes helység volt, már 1435-ben öt itteni lakos vall a sasadi tizedperben, köztük a bíró és egy esküdt, tehát bizonyos fokú, talán mezővárosi önkormányzatot is élvezett. A XVI. század elején a két budai bortizedlajstromban összesen negyvennégy logodi személy neve fordul elő. A falu területén, valószínűleg a Várhegy oldalában várbeli polgároknak, papoknak, sőt feudális uraknak kertjeire, majorságaira maradtak adataink. Lehet, hogy a XVI. század elejére már bizonyos függetlenséget ért el egyházi vonatkozásban a várbeli plébániától, mert feltűnik egy logodi pap, bizonyos Mihály. Eelhévíz Buda legészakibb, de jogilag független külvárosa, a mai Bem tér és a Császár fürdő közötti területen feküdt. Déli végén, a Buda Szentpéteri kapuja előtti téren tartották a főváros pünkösdi országos vásárait. Emellett az egykori ,,Béla király kúriája" és környéke a margitszigeti apácák birtokában maradt a török időkig. Az apácák tartottak igényt a jenői rév itteni kikötőjére is. A település központja, a Szentháromság-templom, a mai Mártírok útja 5. alatt állott. Feltehetően közelében kellett feküdnie Felhévíz birtokosának, az itteni keresztes konventnek, majd társaskáptalan kolostorának, illetőleg központi épületének. A templomtól északra mészárszékek álltak. A mai Császár és Lukács fürdők táján fürdőket és malmokat találunk. A ma is meglevő malomtó felett emelkedett a betegápoló Szentlélek-rend magyarországi főkolostora és ispotálya. A XVI. század elején a mai Mártírok útja déli felén a Felhévízhez tartozó Újváros nevű település alakult ki. A középkori fővárosnak tehát több, részben falon belül eső külvárosa volt, amelyekhez kell még a jogi szempontból önálló és földesúri hatalom alatt álló, azonban Budával összeépült Felhévizet és Logodot számítanunk, hogy megkaphassuk azt a települési egységet, amelyet akkor a főváros jelentett. Az egyes városrészek között mind az épületek nagysága, mind a népesség foglalkozása, részben pedig jogi helyzete tekintetében nagy különbség volt. Ezt mutatja a gyakran felhasznált 1436. évi budai házstatisztika. Zsigmond király — ugyanis a bázeli zsinatot Budára kívánva helyezni — közölte a zsinati atyákkal Buda házai és a bennük található helyiségek számát. Az összeírás négy részre osztja a várost: 1. a zárt rész első fele és Buda vára, 2. a második zárt rész, 3. a külvárosok, 4. a külvárosokban levő házak második fele. Az összeírás különben azt mondja: ,,mind a várban és a zárt részben (clausura), mind a külvárosokban". A szakirodalomban mindenki más-más módon igyekezett azonosítani a négy városrészt. Sajnos, jelenlegi ismereteink nem elegendők arra, hogy a kérdést eldöntsük. A négy budai városrészben 967 pince található, ezen kívül 4705 lovat befogadó istálló van a városban. Ha városnegyedenként vizsgáljuk az egy házra eső és emberi lakásra alkalmas helyiségek számát, akkor az első negyedben 9,6, a másodikban 7,3, a harmadikban 3,3, a negyedikben 5,1 helyiséget kapunk. Kétségtelen ebből, hogy az egyes városrészek között nagy különbség lehetett. Sajnos, a jegyzékben úgy látszik, hogy nem az összes lakóhelyiség, hanem csak a kiadhatók száma szerepel. Ha ez így van, akkor a házak száma is bizonytalanná válik, mert bizonyára voltak olyan épületek is, amelyekből egy szobát sem tudtak felszabadítani, az ilyen házat pedig felesleges volt felvenni a listára. Ezért nem merjük az összeírást népességstatisztikai célokra felhasználni, hiszen sem az összeírt területet, sem a tényleges házak számát nem ismerjük. Alhéviz Azonosíthatatlan középkori helymegjelölések Lógod Felhévíz Az 1436-os házstatisztika 2* 19