Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

hogy a „törökök, akik Pesten és Székesfehérvárott vannak, senkinek sem ártanak". Hasonlót írt Nádasdi Tamásnak Erdődi Simon zágrábi püspök Budáról. Levelében olvashatjuk, hogy a török hajóhad Felhévíz táján tartózkodott. A törökök elvegyülnek és érintkeznek a mieinkkel. Nagy a fegyelem köztük. „Senkit sem akadályoznak, senkit sem nevetnek ki, és ebben hosszan felülmúlják a németeinket." Leírja még Erdődi, hogy a törökök mindent megfizetnek, és igen egyszerűen élnek. Ferdinánd pökhendi, erőszakos német zsoldosaihoz képest ez nagy változás volt, de nem feledteti el azt a tényt, hogy a magyar fővárosban mégis csak megszálló hadsereg tartózkodik. Erre Oláh Miklós igaz. hogy Habsburg-párti személy — rá is mutatott.

11 3. A FŐVÁROS GAZDASÁGI HELYZETE ÉS A TÁRSADALMI VISZONYOK 1529 1541-IG A főváros és környékének gazdasági és társadalmi fejlődésére egyik korszakban sem hatottak ilyen mértékben a politikai viszonyok, mint a Buda eleste előtti tizenkét év alatt. A gyakori harcok a termelőerők nagymértékű pusztulásával jártak. A katonaság jelenléte viszont emelte a belső piac forgalmát, A királyi udvar ezzel ellentétben ritkábban tartózkodott a fővárosban, mint korábban. A német polgárság elköltözése után Buda gazdasági helyzete, és a városon belül a társadalmi egyensúly is megváltozott. A patríciusok teljhatalmán csorba esett, de eltűntek a délnémet tőke ügynökei, és nőtt a magyar marha- és borkereskedők gazdasági ereje. A német iparosok távozása is jelentős űrt hagyott maga után. Mindezek mellett Buda végvár lett, amelynek csak belvárosa, a Vár számíthatott többé-kevésbé biztonságos helynek, külvárosait, sőt Pestet is könnyen el lehett foglalni. A bizonytalanság lett úrrá a városon, és ezen csak részben segítettek János király Buda javára kiadott kiváltságai. A) Kereskedelem Buda és Pest országos kereskedelmi jelentőségének csökkenése L külkereskedelem alakulása 1529 után Buda évszázadokon keresztül Magyarország „empóriuma", a külföldi áruk elosztó és a kivitelre szántak legfontosabb begyűjtő helye volt. A kialakulóban levő országos piac központját is a fővárosban találtuk meg. Mint ismeretes, a legfontosabb behozatali cikkek kereskedelme az olasz és német üzletemberek kezében volt. Pest testvérvárosától főképp a szerémi borok elosztásában játszott szerepében különbözött. Mindezekben jelentős változásokat hozott János király uralmának visszaállítása 1529-ben. A német lakosság kitelepítésével nem csupán a délnémet kereskedelmi tőke megbízottai távoztak el, hanem olyanok is, akiknek sikerült többé-kevésbé önálló saját tőkéhez jutni: azaz a fővárosban levő üzleti tőke 1529 után nagyon összezsugorodott. Pest a Szerémség török kézre kerülése után elvesztette legfontosabb árucikkét, A leglényegesebb változás azonban az volt, hogy Buda — János király országrészének végvára - már nem lehetett az egész ország empóriuma, kereskedelmi központja. Az állandósult harcok, hadjáratok a kereskedelem biztonságára is kihatottak, a megnövekedett kockázat okvetlenül megmutatkozott az árakban is. János király Buda javára kiadott kiváltságai pedig a feudális erők nyomásáról is tanúskodnak, hiszen csak nemesítéssel biztosíthatták a polgárok vámmentességi jogaikat. Buda és Pest egyik legjelentősebb árucikke, a szarvasmarha, kivitelében ugyancsak erősödött a feudális urak versenye. Kérdés, hogy ilyen feltételek mellett volt-e lehetősége a főváros polgárainak jelentősebb kereskedelem folytatására.

12 A németek távozása után megnövekedett a török áruforgalom, amely Mohács előtt sem volt jelentéktelen. Akkor még a fővárosi polgárok, most azonban egyre inkább törökországi kereskedők hozták a balkáni árukat Budára és Pestre, ahol mint szövetséges állam fővárosában, nyugodtan üzletelhettek. Nem csupán Oláh Miklós emlékezik meg róluk Magyarország leírásában, hanem más adatok is alátámasztják ezt. Bár bizonyára csökkent a nyugati áruforgalom, teljesen ez sem szünetelt. Igaz, hogy az állatkiviteli tilalom sok, kiviteli engedéllyel nem rendelkező kereskedő üzleti lehetőségeit csökkentette, mégis nagyszámú budai és pesti polgár utazott hajón vagy szekéren Ausztriába, és hozta be a régi behozatali cikkeket: posztót és késeket. Elsősorban az állatkereskedők vették át a behozatal lebonyolítását is a német behozok távozása után, és ugyancsak ők vettek részt az áruk országos elosztásában. Lehetséges természetesen az is, hogy a budaimi agyar kereskedők Ausztriában áruhitelt vettek igénybe. Mindenképpen csökkent azonban a délnémet befolyás, de a kereskedelem nagysága is. Megjegyezzük, hogy maradtak Budán kis számban német kereskedők, és mivel Pestről nem küldték el őket, ott maradt a Halierek egv része, valamint az Eisalerek. A kevés budai német kereskedő közül elsősorban Paur Jánost említhetjük. Lehetséges, hogy magyar rokonsága volt, mindenesetre a budai tanácstag, Bornemissza Tamás, az ismert emlékiratíró volt az üzlettársa. A cég, amelynek az erdélyi Beszterce város egyik polgára 612 forint