Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
a fellengzős Werbőczy-féle stílussal ecseteli újból Buda hűségét, és ezért a polgárságnak a Pilis megyei Solymár birtokot várával egy ütt, valamint az egész Kiskováesit és Páty részbirtokot adományozza. János később Erdélybe ment, és itt Segesvárott kereste fel december 1-én Pálczán Péter volt budai bíró és Serén Péter városi tanácsnok. Kérésükre három újabb oklevelet bocsátott ki az uralkodó. Az első annyiban érdekes, mert egy ma már nem ismert kiváltságlevélre utal. (Lehet, hogy a januári 9-i volt ez.) Az oklevél királyi parancs valamennyi vámszedő hely tulajdonosához és vámszedőihez. Hivatkozik ősi, minden uralkodó és maga János által is megerősített vámmentességi jogára, amelyet a város alapítójától, IV. Bélától kapott. A király ezenkívül az ostrom után az egész polgárságot megnemesítette. Mivel minden nemes amúgy is vámmentességet élvez, ez a kiváltság a budaiakra is vonatkozik. Senki se merjen tehát a régi kiváltság és az új szabadság ellenére tőlük vámot szedni. A másik Segesvárott kiadott oklevélben János megtiltja, hogy bárki is a városban önkényes beszáiiásolásokat hajtson végre. A beszállásolás a városi tanács hatásköre. A harmadik parancslevél a bíráskodási joggal rendelkező hatóságokhoz és személyekhez szól. Mivel a nemeseket csak bírói eljárás után lehet letartóztatni (kivéve bizonyos bűncselekmények elkövetőit), szigorúan megtiltja a budai polgárok letartóztatását. A nemesítés tehát megvolt, amit nemcsak a segesvári oklevelek és a város küldötteinek ott megadott nemesi címe igazolnak. Buda maga is okleveleiben 1531-től polgárait nemesnek nevezi. A ránk maradt nemeslevél azonban később, csak 1533. március 25-én kelt, ezt is Werbőczy fogalmazta. Hosszasan elmélkedik a rendi különbségekről, leírja a polgárság katonai erényeit, amelyet a budai ostromnál tanúsítottak, és így méltóvá váltak, hogy a feudális értelemben vett — „nemzet" részesévé váljanak. A király ezért megnemesíti őket. Mint nemesek a háborús munkák és közmunkák alól fel vannak mentve, azonban városukat erődíteni kötelesek. János címert is ad a városnak, amelyen a régi háromtornyú várat ábrázoló címer egy. a három lábával emberfejét, a negyedikben vörös zászlót tartó oroszlánnal bőv.ült (41. kép). A nemességen, a címeradományon kívül a király Budát a nemrég kapott birtokaira (és természetesen a város területére is) pallosjoggal is felruházza. Ez a kiváltságlevél a címeren kívül tehát nem ad új jogokat. A nemességet már 1531-ben megkapta a polgárság, és ezzel természetesen együtt járt a közmunkamentesség is. Pallosjogot a város saját területén régóta élvezett, ennek bővítése Solymárra értelemszerűen lehetséges volt. Az átíró oklevél tartalmi kivonata szerint, ez az 1533-as kiváltságlevél tulajdonképpen nemeslevél és címeradományozás: ami azt jelenti, hogy a budaiak a privilégiumot ennek fogták fel. A kivonat nem utal a pallosjogra és a többi felsorolt kiváltságra. Arra kell ezzel kapcsolatban gondolnunk, amire Mályusz is figyelmeztetett, hogy az oklevelet a jogász Werbőczy fogalmazta, és így a szövegezés az ő feudális gondolkozásmódját bizonyítja: „A polgárságnak csak annyiban van létjogosultsága, amennyire megközelíti a nemesi életformát, ... a nemzet (gens) tagjai a feudális urak, a nemesek, a polgárok pedig csak azzal lesznek részeivé, hogy feudális katonai — erényeknek, a hűségnek és bátorságnak tanújelét adták." Az 153l-es nemesítés kibővítése a eímeradománnyal és a pallosjoggal, alkalmat adott tehát a nemesi ideológusnak, hogy a polgárság javára szóló oklevelet feudális szellemmel töltse meg. János király 1538. január 17-én újra intézkedett Buda javára. Körlevélben tiltotta el, hogy bárki nyulat vadásszon a budai szőlőkben. Majd ugyanez év március 27-én az uralkodó megint csak Pálczán kérésére — aranybullával ellátott nagy kiváltságlevelet adott fővárosának. Saját maga és kancellárja, Werbőczy is aláírta. Átírja, és újból megerősíti az eddig ismertetett kiváltságleveleit, majd kivonatosan IV. Béla aranybulláját és IV. László 1276. évi, valamint Zsigmond egyik 1437. évi oklevelét. Ez utóbbiak elsősorban a vámmentességgel, a városi tanács jogkörével és az árumegállító jog kiváltságával foglalkoztak. 8 À kiváltság- Az ismertetett oklevelek mutatják, hogy mik voltak a város fejlődését gátló körülmények, levelek amelyekkel szemben Buda királyi kiváltságlevelekkel védekezett. A kiváltságok alapján Jánosér e eese fö*vá ros á va i szemben gyakorolt politikája egyértelműen városvédőnek tekinthető. Mind a külső ellenséggel, mind pedig a feudális anarchia erőivel szemben támaszt keresett a polgárságban. Az anarchia erejét a kiváltságok is mutatják: hiszen Buda régen ha nem is mindig háborítatlanul élvezett vámmentességi jogát csak nemesítéssel tudta biztosítani. A feudális nemesi erőkkel szemben a fővárosi polgárság tehát csak azáltal tudott érvényesülni, hogy jog szerint maga is közéjük került. Ez a nemesítés azonban nem volt magyar különlegesség. Lengyelországban, ahol a feudális nemesség hatalma még a magyarnál is erősebb volt, Krakkót már 1493-ban megnemesítették. Később Wilno és Lwow is elnyerte ezt a jogot. A polgárság személyes nemessége ezeknél a városoknál azonban csak a városi tisztviselőkre terjedt ki. Hogy a nemesítésben mennyi lengyel hatás mutatható ki, azt nem tudjuk. A lényeg nem elsősorban a nemesítés lehetett, hanem azok a gazdaság és politikai jogok, amelyek gyakorlását a nemesítés megkönnyítette, noha többségüket már városi polgárként is elvben — élvezték a budaiak. A vámmentesség biztosítása a fővárosi kereskedők létérdeke volt. A feudális rendi háztulajdonosok feletti városi
