Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

sza, a Mindszent utca torkolata. Ennek nevei: Német utca, Nyírő utca, Posztómető utca, arra utalnak, hogy itt és a templom közelében íékvő sikátorban voltak a város legtekintélyesebb polgárainak, a német posztókereskedőknek és posztókészítőknek árusítóhelyei. A Szent György piac egyes részeinek külön elnevezései is voltak. A Zsidó kapunál volt a Kisvásár, a tér nyugati oldalát a XVI. században — úgy látszik — Keddhelynek nevezték (keddi piacokról a Jogkönyv nem tud), míg itt lehetett valahol a Szerda(hely), a szerdai hetivásárok helye. Bizonyára a tér északi részét hívták Kalmár utcának az itteni kőből készült árusítókamrákról. Eredetileg itt tartották Buda Kisasszony napi országos vásárait, amelyeket a Jogkönyv ,, Anger Iarmarckt"-nak nevezett, A nagy piactér déli harmadában építtette Lajos király a Szent György-templomot, mintegy piaci templomként. Valószínű, hogy a Tanácsháza a tér közepén az északi harmadban állhatott, tehát igen könnyen lehet igaza a régi feltevésnek, amely az újkori Városházával azonosította. Emellett szól a tér későbbi, beépítettség utáni részekre bomlása is. A piac délkeleti nagyobbik része, az egész mai Tárnok utca élelmiszerpiaccá süllyedt, a délnyugati rész a posztóárusítás helye volt. A Tanácsház körül volt a politikai városközpont, a népgyűlések helye, amit csak a régi piac északi oldalán tudunk elhelyezni. Megjegyezzük még, hogy a tér északi vége, a mai Szentháromság utca északi oldala, szintén később épült be apróbb házakkal, és így erre is összeszűkült a tér. A város északi harmada a Magdolna-templom körzete a magyarok települése, szintén tér körül alakult ki. A Szombat piac vagy Szombathely, a mai Kapisztrán és Bécsi-kapu tereket foglalta magában, azonban eredetileg ennél is nagyobb volt. Nyugat felé elhiizódott egészen a Kammerhofig, és csupán a XIV. század második felében, amikor ide költöztek a zsidók, szűkült össze. Dél felé végig a mai Kard utca déli házsoráig terjedt a piac. Itt volt a Tejszer, és mivel — akár a déli piacoknál — később a mai utca északi házsorát is kiépítették, nevezték Tej utcának is. Ettől függetlenül a Szombat piachoz számították. A templom körül voltak a (magyar) mészárosok árusítóbódéi, szemben állott vele a plébános háza, itt volt a temető és az iskola. A templom környékén tartották a pénteki piacokat. A téren közkút is állott, a teret és környékét már a XIV. század elején kikövezték. Egy XVI. századi magyar nyelvű krónika a következőképpen ír Buda 1541. évi megszállásáról: a törökök ,,szép két renddel mind az öt Buda-utcát, kiknek vala neve: Mindszentutca, Olaszutca, szent Pálutca, Zsidóutca és Ötvesutca megállitaták, mely utcák szent Gyergy piacától fogva hosszatára Szombatkapuig valának". Ez a leírás egyrészt megmutatja nyugaton kezdve a város összes utcáit, másreszt mutatja azt, hogy a „magyar" városnegyed nagy része a piactérből kiinduló, és a Szombat kapuba torkolló utcákból állott. A nyugati, leghosszabb budai utca egyben a piactér eredeti nyugati házsora, a Mindszent utca volt. Nevét az ebben az utcában állott Mindszent-kápolnáról kapta. A Mindszent utcával párhuzamosak keleti szomszédjai, az Olasz (ma Országház) és Szent Pál (ma Fortuna) utcák. Előbbi nevét az eleinte főleg ebben az utcában levő olasz kereskedőktől kapta. Nem sokkal az utca vége előtt volt a ma már eltűnt, valószínűleg még a középkorban beépített köz, ezen át vezetett a plébániahatár. A tőle délre eső házakat talán már a térhez számították. A Szent Pál utcát a pálosok birtokában álló itteni házról nevezték el, hívták Középső utcának is, a pálos-háznál egyesült a Szent Miklós utcával. A negyedik, az (újabb) Zsidó utca a mai Táncsics utca északi fele a Kammerhofig terjedt. Eredetileg a Szombathelyhez számított, de nem lehetett betelepítve, így tudta Lajos király az 1360-as évek második felében ide telepíteni a zsidókat. Ebben az utcában állottak a zsidók zsinagógái. A Zsidó utca, amelyet a Kammerhof ban épült Szent Márton-kápolnáról 1526 után, midőn a zsidókat a törökök elhurcolták, Szent Márton utcának neveztek, a Kammerhofnál megtört. Tulajdonképpen innen kezdve — kis hajlásokat leszámítva — egyenesen vezet a mai Dísz tér déli végéig, sőt innen tovább — töréssel — a Szent János utca formájában a palotáig. A plébániatemplomtól délre eső, a Piac térbe torkolló része, mint láttuk, a Patikárusok sora volt. Lényegében ebbe torkollt a Vár összes utcája. Szent Miklós utcának csak a Kammerhoftól körülbelül a plébániatemplomig terjedő szakasza keleti házsorát nevezték. Nevét a domonkosok Szent Miklóskolostorától kapta. Két házzal északabbra állott a domonkosrendi beginák háza. A Szent Miklós és a Szent Pál utcák találkozásánál kisebb névtelen tér keletkezett (ma Hess András tér), amelynek nyugati házsorát nevezték Ötvös utcának, ugyanis itt állottak az ötvösműhelyek. A budai Várhegy és a Duna között terült el Buda külvárosa, amelyről 1502-ben az itt járt Pierre Choque azt írta, hogy itt laknak a kereskedők és az iparosok. A XIV. század második felében a szabadon fekvő északi oldala védelmére falat emeltek, amely a Várhegyről körülbelül a mai Várfok utcával párhuzamosan indult, majd megtörve a mai Moszkva tér, Mártírok útja, Bem József utca vonalát követve vezetett a Dunához. Három kapujáról tudunk: a mai Bem téren a 2 Budapest története II. Magdolnatemplom körzete Szombat piac A Vár öt legfontosabb utcája Külvárosi várfal és kapui 17