Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

volt. Ez utóbbi lehetett Hess budai krónikája is, de esetleg Thuróczyé, amely ebben az évben jelent meg, és amelyhez a kúriai jegyző Septei, a szerző kollégája, akár több példányban is hozzájuthatott. Septei még legalább tíz évet élt, tudjuk róla, hogy többgyermekes családapa volt, tehát nyilván nem ajándékozta el teljes könyvtárát. Könyvei alapján ennek a deákmúveltségű hivatalnoknak teológiai érdeklődésére következtethetünk.

124 Ha már 1488-ban egy világi kishivatalnoknak jelentősebb könyvtára lehetett, később jóval tekintélyes magánkönyvtárak jöhettek létre. Ezt statisztikai adatok is alátámasztják. Eitz szerint 1480 -1500 között nyolcvannyolc magyar vonatkozású könyv jelent meg külföldön, 1501 és 1526 között pedig egyszázhetvenkilenc. (Évi átlagban 1480 Í500-ig 4,2; 1501— 1526-ig 6,9 könyv.) Nyilvánvaló természetesen, hogy nem csupán magyar vonatkozású könyv került az országba. A nyomtatott könyv egyszerre a tudomány fejlődésének lényeges kelléke lett. Már Mátyás könyvtárában is őriztek szép számmal nyomtatványokat, a király még propagandairatok készítésére is felhasználta a nyomdaipart, de a Jagelló-korban még nagyobb fejlődésnek indult a könyvnyomtatás. A humanisták ekkor már kizárólag nyomdai sokszorosítás számára írták könyveiket. Csak az a humanista tudós számíthatott elismerésre, aki művét kinyomtatta. Joggal feltehetjük tehát, hogy 1500 után még nagyobb tömegben kerültek könyvek az ország- B

^

dai könyv ba. A kérdés az, hogy kik árulták a könyveket, kinek a haszna volt a könyvkereskedelem. A ^^yv- ^ könyvkereskedelem szinte mindennél jobban mutatja Buda fővárosi jellegét, és azt, hogy műve- kereskedelem lődési és gazdasági központ. A hivatásos könyvkereskedők legnagyobb része és az ország valamennyi könyvkiadója a fővárosban élt. Az ország különböző részeiből származó okleveles adatok és a fennmaradt könyvek bejegyzései alapján Budán vásárolták a könyveket. A kereskedők szívesen bekapcsolódtak a könyvkiadásba, nyomdát külföldön eleget találtak. Megmaradt kiadványaik alapján Fitz tizenhárom budai könyvkiadót tud kimutatni 1480 és 1525 között, közülük azonban csupán ketten, Cassis és Feger működött már Mátyás idejében (36. kép). Elsősorban a liturgiával kapcsolatos könyveket, különféle egyházmegyék misekönyveit adták ki. Minden kiadványuk latin nyelvű volt. Budai könyvkiadók kiadványai 1480 — 1526 Könyvfajta Szám % Liturgikus 51 69,9 Tankönyv 17 23,3 Egyéb 5 6,8 összesen 73 100,0 Nyilvánvaló, hogy a legjobb üzletnek a papok és az iskolák kiszolgálását tartották. A humanisták többnyire ott adatták ki műveiket, ahol tanultak, vagy pedig Velencében, ahol a legszebb könyvek készültek. Európa legnagyobb nyomdász és kiadó cége, a nürnbergi Koberger is tartott bizományost Budán, ahol a Schedel-féle Világkrónika kiadását is árulták. A külföldi könyvkereskedők és kiadók is üzleti kapcsolatba kerültek tehát Budával. A budai könyvkereskedők közül Fegerről tudjuk, hogy Koberger bizományosa volt. Nehéz kérdés annak eldöntése, hogy a könyvkiadásban és kereskedelemben, mint üzletben, milyen tőke működött. Feger, aki Kobergernek (és özvegye a Fuggereknek) is tartozott, nyilvánvalóan függött a gazdag külföldi kiadók és cégek tőkéjétől. A kereskedő Vogelweider Lénárd misekönyvek kiadására Bakócz püspöktől kapott hitelt, azonban az üzlet, halála miatt nem sikerült. Pap János könyvkiadó nemrég értékelt végrendelete azt mutatja, hogy ez a tekintélyes budai könyvkereskedő 1509-ben velencei és bécsi nyomdászoknak, kereskedőknek adósa, de ugyanakkor ő maga is hitelező volt, sajnos, nem tudjuk milyen mértékben. Könyvraktára két szobát töltött meg, ami az akkori könyvárak mellett (legalább egy-két forintba került egy könyv) hatalmas értéket képviselt, erre gondolva adósságai nem látszanak magasnak. Pap, aki Mayr György ötvös leányát vette feleségül, igen tekintélyes polgárnak számított. Vezetékneve alapján lehetett magyar származású is, noha házassága, német nyelvű végrendelete ez ellen szól. A kérdés mindenesetre nem dönthető el. Húsz vagy huszonkét könyvet adott ki. (37. kép) Jelentős kereskedő volt Schaller Jakab is, valószínűleg Pap üzleti utóda. Legalább öt könyvet adott ki 1512 —19 között. Fennmaradt kiadványai alapján nem kellene a jelentősebb könyvkereskedőkhöz sorolni, de a róla fennmaradt oklevelek mégis ezt mutatják. A budai tanács 1515-ben igazolta városi polgárjogát és azt, hogy a főváros vámmentességi kiváltsága rá is 13* 195