Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

mátészalkai varga fia volt, utóda Brodarics, köznemesi családból származott. Szatmári maga is támogatott polgári eredetű fiatalokat a tanulásban. Bár többségükben nem tartoztak a feudális uralkodó osztály született tagjai közé, nem számíthatjuk őket a politikailag haladó egyének közé. Szatmári és társai a feudalizmus oldalán állottak, szembekerültek a parasztháborúval éppúgy, mint a királyi tanács főúri tagjai. A humanista irodalom elég nagy mennyiségben maradt ránk. Elsősorban Janus Pannonius Irodalmi munkásságát és hatását említhetjük: Janus-epigonok egész sora foglalkozott versírással. Ügyes alfc

otások latin költő volt Piso Jakab királyi titkár, a budai Szent Zsigmond-káptalan prépostja. A humanista történetírás lényegében az olaszok: Bonfini, Galeotto, Kanzano műve volt. A jogtudományt sem hagyta érintetlenül a humanizmus. Werbőczy hírhedt Hármaskönyve, a feudális nemesség évszázadokon használt kézikönyve, nem csupán a hazai szokásjog gyűjteménye, hanem bizonyos mértékben humanista tudós munkája is volt. Jelentős eredményt hozott a filológia. Elsősorban Janus műveinek kiadásával foglalkoztak. Megkezdték a római feliratok gyűjtését is: több olyan kézirat maradt fenn, amelyekben Buda környéki római feliratok szövegét is olvashatjuk. A királyi udvarnak és a humanizmusnak köszönhető a természettudományok jelentős fejlő- Természetdése. Eziránt tulajdonképpen csak az uralkodó vagy humanista tanácsosai érdeklődtek, és szinte tudományok kizárólag külföldiek, vándor humanista tudósok művelték. Az orvostudományt nem számítva, a természettudomány ágai közül elsősorban az asztrológiát, csillagjóslást művelték. A humanisták ugyanis, noha a vallásos tanokat gyakran kritikával illették, babonásak voltak, hittek a csillag-, tenyér- és más jóslásokban, az aranycsinálás titkában. A horoszkópkészítés napirenden volt, és sok ilyen fenn is maradt. Galeottótól kezdve a Budán megfordult tudósok zöme foglalkozott ilyesmivel. Munkásságuk nyomán nagyon sok hasznos természettudományos megfigyelés vagy műszer született, amelyek nélkül később a valódi tudomány sem léphetett volna előre. Nem vállalkozhatunk a budai udvarral kapcsolatban álló természettudomány teljes leírására, csak néhány névre és eredményre akarjuk felhívni a figyelmet. Vitéz János és Mátyás király csillagásza, egy időben pozsonyi egyetemi tanár volt a königsbergi Johannes Müller, más néven Regiomontanus, kora egyik legnagyobb csillagásza, számos csillagászati műszer, szakkönyv szerzője, matematikus és filozófus. Ukus Marton (Bylica) budai plébános, Mátyás csillagásza, szintén a legjelentősebb korabeli tudósok közé tartozott, lengyel származású volt. Az általa készített csillagászati műszerek közül több fennmaradt: a budai plébános végrendeletében a krakkói egyetemre hagyta. (33- 34. kép) A budai humanista udvar jelentőségét mutatja, hogy Regiomontanus számításainál a budai délkört vette alapul, és ezt követte Johann Müntz bécsi orvos is 1495-ben megjelent naptárában. A Jagelló-korban sem módosult sokban a budai udvar természettudományi érdeklődése. Egy ideig itt élt a híres tudós, Jakob Ziegler is, Estei Hippolit egri bíboros püspök kíséretében pedig Celio Calcagnini is tartózkodott egy ideig Budán. A budai mesterek maguk is értettek a csillagászati műszerek gyártásához. Míg Mátyás műszerei közül a legtöbbet Bécsben készítették, és csak keveset Budán, addig Ziegler Hippolit bíboros számára gyártott meteoroszkópjának fémmásolatát már budai mesterrel készíttették el.

123 A humanizmus terjedésével egyidőben növekedett a természettudományi érdeklődés is. A Stoeffler —Pflaumen-féle, évtizedekre előre elkészített és több kiadást megért naptár egy 1504-ben kiadott példányát, amely gazdag csillagászati szakanyagot tartalmazott, öt forintért, azaz igen drágán vásárolta meg Krakkóban Budai Kakas János, és szemmel láthatóan egyetemi tanulmányainál tankönyvként, később pedig napló céljaira használta. A térképészet is ekkor indult fejlődésnek. Magyarországról az első térképet — úgy látszik — Térképészet Francesco Rosseli, egy időben Mátyás udvarában miniátor, készítette. Ezt a térképet használta fel Sebastiano Compagni, ferrarai tudós ,,Földrajz"-ában, amelynek másolása 1509-ben fejeződött be. Megjegyezzük, hogy Compagni művében Budáról és Pestről is olvashatunk leírást. Később az 1521-ben meghalt Bakócz érsek titkára, Lázár készített térképet Magyarországról, amely Tanstetter (Collimitius) bécsi humanista javításával jelent meg. 35. Hess András Krónikájának kolofonja, 1473 13 Budapest története II. 193